A KSH ma közzétett inflációs gyorstájékoztatója szerint a márciusi infláció (2022. márciusához képest) 25,2% volt, miközben a nyugdíjas infláció ennél is magasabb, 26,7 százalékos volt. Így a januári 25,7% és a februári 25,4% után már az idei harmadik hónapban 25% fölött ragadt a fogyasztói árak növekedése, miközben a nyugdíjas infláció még siralmasabb, hiszen a januári 27,4% és a februári 26,9% után márciusban is még mindig 26% fölött vergődik, és csak idegőrlő lassúsággal csökken – írta Farkas András a Nyugdíjguru.hu-n.
A nyugdíjszakértő szerint így meglehetősen nehéz a nyugdíjas társadalomnak egyetértenie azzal a kormányzati állásponttal, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét megőrzi az állam idén is. A magyar nyugdíjemelési rendszer sérülékenysége az új inflációs adatok tükrében különösen szembetűnő – tette hozzá.
A szegény nyugdíjas az emelést és a 13. havi nyugdíjat követően a juttatások ellenére még szegényebbnek érzi magát, ráadásul a szubjektív tényezők indulati hatásán túl valóban igaza is van, hiszen a magasabb nyugdíjban részesülőkkel szembeni anyagi különbség nő, ráadásul a kisebb nyugdíjból nagyobb arányban kell költeni az élelmiszerekre, amelyek árnövekedése az általános infláció duplájánál-triplájánál is magasabb, nem is beszélve a háztartási energiára fordított nyugdíjhányadról, amely a kisebb nyugdíjban részesülők jellemzően rosszabb minőségű lakásaiban brutálisan magasra nőhet. Ezért a legszegényebb nyugdíjasok helyzetének javítását bármely magyar nyugdíjreform egyik fő céljának kell tekinteni.
2022-ben a januári emelés után júliusban jött az első korrekció, és csak novemberben a második kiegészítés. Idén pedig eddig csak a januári 15 százalékos emelés történt meg, miközben a nyugdíjas infláció 2023. márciusban is 26,7 százalékos volt) – emlékeztet a nyugdíjszakértő.
Farkas András hozzátette, a helyzetet minden évben súlyosbítja az a szabályozási körülmény, hogy a novemberi nyugdíjemelés mértékét az adott év első nyolc hónapjának inflációs tényadatai szerint határozzák meg, ami természetesen nem tükrözheti egészében az éves infláció nyugdíj-roncsoló hatását. Ez a nyugdíjemelés módszeréből fakadó inflációs kár a nyugdíjasok számára csak akkor térülhetne meg, ha a mértékét figyelembe vennék a következő év januári nyugdíjemelés során – ha például most januárban nem 15 százalékkal, hanem a tavalyi 1,2 százalékos emelési elmaradást is pótolva 16,2 százalékkal emelték volna a nyugdíjakat.Ilyen magas infláció mellett a jelenlegi nyugdíjemelési gyakoriság (januári emelés, majd novemberi korrekció, illetve esetleg egy nyári kiegészítés) egyszerűen alkalmatlan a nyugdíjak vásárlóértékének évközi karbantartására, ezért A jelenlegi helyzetben például átlagosan 1,7-1,8 százalékkal kellene emelni a nyugdíjakat minden hónapban, s ha az inflációs várakozás 20 százalék fölé futna, akkor az emelés mértékét is ennek megfelelően kellene meghatározni.
A rendkívüli idők elmúltával a reform keretében a rendszer bevált elemei megőrizhetők, egyúttal kiegészíthetők a nettó nemzetgazdasági keresetemelkedést is figyelembe vevő vegyes indexálás technikájával. Az új emelési rendszer fedezetét mindenekelőtt a magas infláció miatt megugró áfabevételek teremthetik meg: a nyugdíjasok a fogyasztásuk révén teremtik meg az új paradigma szerinti csúszó havi (de legalább negyedéves) nyugdíjemelés lehetőségét – magyarázta.
hanem a korábban megállapított – és emiatt fokozottan zsugorodó értékű – nyugdíjjal rendelkezőkkel szembeni méltánytalanságot is orvosolnia szükséges. Ezért a nyugdíjemelés rendszerébe mielőbb célszerű beépíteni a korábbi évek elszegényedési csúszdáján egyre mélyebbre süllyedt nyugdíjak kompenzációs növelését biztosító, azaz a valorizációs szorzók mindenkori értékéhez igazodó korrekciós indexálást is.
Ha a nyugdíjemelési eljárás lényeges módosítása nem történik meg, akkor rövid időn belül elkerülhetetlenné válhat a nyugdíjak külön korrekciós célú emelése annak érdekében, hogy csökkenjen a nyugdíjak összegeiben a nyugdíjazás éve szerinti méltánytalan eltérés és a nyugdíjak között kialakult indokolatlan aránytalanság, amelynek semmi köze a nyugdíj alapjául szolgáló keresetek és a szolgálati idő hossza szerint kialakult, indokolt különbségekhez.
a medián nyugdíj értékénél (185 ezer forint) akár tíz-tizenötször, a minimálnyugdíj összegénél (idén 16. éve változatlanul 28 500 forint) akár százszor nagyobb nyugdíjakat is megállapíthatnak. A nyugdíjak összegeiben pedig nemhogy nem mérséklődtek a nyugdíjazás éve szerinti eltérések, hanem egyenesen drámaivá fokozódtak. Ezen a tendencián csak a differenciált (például sávos) nyugdíjemelés javíthat, vagyis ha a kisebb nyugdíjúak nagyobb arányú vagy nagyobb összegű nyugdíjemelésben részesülnek.
Kiemelt kép: Farkas András nyugdíjguru az Országos Nyugdíjas Parlament ötödik ülésén az Országház felsőházi termében 2022. június 16-án.
