Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének (ÖPOSZ) konferenciáján adott elő többek között Dr. Farkas András nyugdíjszakértő, aki azt az elsőre talán meghökkentő címet adta az előadásának, hogy vajon miért nem kötelezők az önkéntes nyugdíjpénztárak. Szerinte – még ha a nevében és szigorúan véve nem is kötelezők – számos szempontból így kellene tekintenünk a nyugdíj-megtakarításokra. Különösen, ha arra a két, két és fél évtizedre gondolunk, amit egy átlagos magyar nyugdíjban tölt.
Végigvette, mire lehet a nyugdíj alatt számítani:
- A terv: mindig lesz állami nyugdíj. Megjegyezte, legfeljebb kicsit nehezebb lesz a hozzáférés, mint például akkor, amikor a nyugdíjkorhatárt emelik. Ez történt az utóbbi években Magyarországon, amíg eljutottunk a jelenlegi, 65 éves nyugdíjkorhatárig.
- B terv: majd eltart a gyerek. Vagy ha nem, perelni lehet érte. (Erre elvben nem csak a szülőknek, hanem a gondozást végző intézményeknek is van jogi lehetőségük.)
- C terv: az öngondoskodás, a nyugdíj-előtakarékosság. Szerinte ez az igazi. Van hozzá adójóváírás is, maximum évi 150 ezer forint (igaz ehhez 750 ezer forintot kell befizetni).
Farkas András tapasztalata szerint de ekkor már kicsit késő van a nyugdíj-előtakarékosság elkezdéséhez.
Szerinte a demográfiai elöregedés, a foglalkoztatási hedonizmus (a rengeteg külföldön dolgozó magyar – a KSH szerint 650 ezer ember befizetései hiányoznak, ami 705 milliárd forint/év), a demográfiai szivattyú (gyors öregedés), valamint az észszerűség és az erkölcsi, illetve törvény előtti felelősség is abba az irányba mutat, hogy vegyük kötelezőnek az öngondoskodást, a nyugdíj-előtakarékosságot.
De gondolhatunk arra is, említette, ma egy átlagos nő 221 hónapig fog nyugdíjat kapni, egy átlagos férfi pedig 174 hónapig. Nem mindegy tehát, hogy mennyi jövedelemre számíthatunk nyugdíjas korunkra.
Személy szerint hiányolja, hogy nincs harmadik, azaz munkáltatói nyugdíjpillér. Azt is hangsúlyozta, hogy vissza kell követelni a korábbi években kapott magasabb cafetéria támogatást is.
