Milyen a magyar befektető prototípusa, tapasztalataik szerint milyen kockázatot hajlandó vállalni, mekkora hozamot vár el?
Meglehetősen konzervatív az átlagbefektető, olyan, aki korábban bankbetétben vagy pénzpiaci alapokban tartotta a pénzét. Minimális elmozdulás tapasztalható a kockázatosabb befektetések irányába, de alapvetően a kiszámítható, biztonságos termékeket keresik, még akkor is, ha nem kecsegtet érdemi nyereséggel.
Mi a legfőbb megtakarítási cél, változott-e ez a koronavírus járvány árnyékában?
Már a járványt megelőzően is erősödött a megtakarítási hajlandóság, a tartalékképzés, és ezt a járványhelyzet csak fokozta. Sokan elveszítették a munkájukat, azaz megszűnt a bevételi oldal, és azzal szembesültek, hogy ilyen helyzetben nagy szükség volna fél-egy évnyi megtakarításra. A megtakarítási cél amúgy tradicionálisan a lakásvásárlás, hiszen Magyarországon az a jellemző, hogy a többség saját tulajdonú ingatlanban lakik, kevesebben élnek bérlakásokban.
Nem szeretjük a kockázatokat, ugyanakkor megtakarítási célként a kiszámíthatatlan befektetésnek számító lakásvásárlás van az első helyen. Hogyan lehet e kettős célrendszer között egyensúlyozni?
Az átlag magyar nem így tekint az ingatlanbefektetésre, az ingatlan árának alakulása nehezen követhető, a vevők pedig sokszor irracionálisan választanak. Azt érdemes mindenképpen figyelembe venni, hogy az ingatlan illikvid befektetés, közel sem lehet olyan gyorsan kiszállni belőle, mint mondjuk az értékpapírokból. Ami az egyensúlyozást illeti, mindenekelőtt határozzuk meg a célokat: milyen időtávra fektetek be, meddig tudom nélkülözni a pénzt és mi a végső célom a megtakarítással. Értsük meg, milyen termékbe fektetünk: mi az, amit veszünk, és aki eladja, miért próbálja eladni nekünk.
A biztonságosnak számító állampapírok hozamát azonban az emelkedő infláció elolvasztja, ha valaki szabad szemmel is látható hozamra vágyik, kockázatosabb befektetésekkel kell próbálkoznia. Mi jöhet szóba?
Ha nagyobb megtakarításról van szó, akkor azt bízzuk a profikra. Egy magánembernek általában nincs elegendő energiája, szaktudása ahhoz, hogy eligazodjon a befektetések kaotikusnak tűnő piacán. Szóba jön a privát és a prémium vagyonkezelés, illetve a befektetési alapok. A tapasztalt portfólió-kezelők a piacot állandóan figyelve döntenek a befektetésekről, mérlegelik a kockázatokat és optimalizálják az egyes eszközosztályok arányát, így a jó alapkezelő szakértelmen alapuló, válságokon átsegítő döntéseket és befektetési portfóliókat kínál.
A kisbefektető hogyan tud részesedni a magasabb részvényhozamokból, és hogyan tudja csökkenteni a kockázatot?
Nehéz helyzetben van, aki mostanság befektetési terméket keres. Annyi biztos, hogy az előző évek az átlagemberek még nem vették észre. A hozamszintek alacsonyak, így a kötvényjellegű befektetések kevésbé vonzóak, de a részvény és az ingatlan már érdekes, mert ezek infláció feletti hozamot biztosíthatnak. Amikor ingatlanról beszélek, akkor nem egyedi ingatlanokra gondolok, hanem ingatlanalapok portfóliójára, amelyekben kereskedelmi, logisztikai, ipari és egyéb ingatlanok is megtalálhatók.
Mit lehet tanácsolni a kezdő befektetőnek, hogyan fogjon hozzá a részvényvásárláshoz a magyar papírok közül? A laikus azt látja, hogy a járvány óta rángatóznak az árfolyamok, a legstabilabbnak látszó OTP vagy Richter árfolyama is 20-30 százalékos amplitúdóval ingadozik, a Mol beragadt valahol 1700-1800 forintos szinten, sokkal több likvid és komolyan vehető részvény pedig nincs is a budapesti tőzsdén. Ezek szerint jól lehet keresni a részvényekkel, de rosszul időzített eladással nagy lehet a bukás is.
Akkor vegyen valaki egyedi részvényeket, ha életformaszerűen tud foglalkozni a befektetésekkel, azaz képes folyamatosan figyelni a piacot és minden lényeges, árfolyamot befolyásoló információt begyűjteni. De választhatjuk André Kostolany magyar származású tőzsdeguru receptjét is:
Nincsenek meg ehhez az eszközei és az információi sem, napi 10 perc, heti 1 óra nem elegendő ahhoz, hogy naprakész legyen az árfolyammozgásokat illetően. Egyedi részvény vásárlását azoknak lehet ajánlani, akiknek esetleg plusztudásuk van az adott szegmensről, például egy informatikusnak lehet fogalma arról, hogy a szektorban melyik lehet perspektivikus a fejlesztései miatt.
Mit kezdjen az, aki megunta a magyar tőzsdét, érdemes elindulni a külföldi részvények felé?
Inkább arról döntsön, milyen nagyobb összefüggésben, trendben hisz, ne innen próbálja kitalálni, hogy a Nasdaqon melyik konkrét részvény árfolyama fog fel- vagy lemenni, mert abból leginkább szerencsejáték lesz. Általánosságban az egyedi részvényeknél jobb, ha a kisbefektető tőzsdeindexekre vagy egyes szektorokra „fogad”, csak azt kell eldöntenie, melyik régióban vagy iparágban bízik.
Mit tegyen, ha hirtelen azt javasolja a befektetési tanácsadója például, hogy gyorsan döntsön, vegyen Tesla-részvényt, mert már a hívás kezdete óta 316 dollárról 320 dollárra drágult, kimarad a nagy üzletből, ha sokat hezitál. Vegyen gyorsan? Vagy kezdjen el gyanakodni, hogy a tanácsadója egy másik ügyfél pakettjét akarja a nyakába sózni?
A példában szereplő dilemma rámutat, mennyire fontos, hogy megfelelő befektetési szolgáltatót válasszunk. A személyi bankár, aki a kisbefektetőt felhívta, a forgalomban érdekelt, az után kapja a jutalékot, tehát annál jobban keres, minél többet ad, vesz az ügyfele. Ezért fel-felhívogatja az ügyfeleit, hogy ilyen-olyan portfólióváltoztatást javasoljon, arra hivatkozva, hogy a brókerház elemzői javaslatát osztja meg éppen. A befektetőnek nincs tudása mondjuk a Tesláról, mégis döntenie kell: ha meggyőzte a tanácsadó és egyetért, akkor megbízást ad a vételre vagy eladásra. Érdemes végiggondolni, hogy amikor például beszakad a piac, vajon mennyire hatékony ez a modell, mennyi idő alatt tudja végighívni sok tucat ügyfelét a személyi bankár. És mennyire érdekelt abban valójában, hogy a lehető legtöbb hozamot termelje a portfólió.
Pedig a személyi bankár is profi, akkor kihez fordulhat a kisbefektető?
Létezik a prémium vagyonkezelés másik formája, az úgynevezett diszkrecionális vagyonkezelés, amikor a befektetővel először tisztázzák, milyen kockázatot vállal, mire gyűjt, és azután a portfólió pontos összetételéről, változtatásairól a szolgáltató maga dönt. A vagyonkezelő ebben az esetben a minél magasabb hozamban érdekelt, sikerdíjat kap az elért eredményből. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben felértékelődik ez a fajta valódi vagyonkezelés, amely Nyugat-Európában és az angolszász világban már elterjedt, és Magyarországon is elérhető már néhány szolgáltatónál.
Melyek a légnépszerűbb befektetési területek a Diófánál?
Az utóbbi évek az ingatlanalapokról szóltak, amik valójában ingatlantúlsúlyos vegyes alapokat jelentenek, ezek népszerűségben a pénzpiaci és a kötvényalapok helyét vették át. Az elmúlt fél-háromnegyed évet jól vette a Diófa, az azonnal visszaváltható ingatlanalapja éves hozama 5,7 százalék[1], ami sokkal magasabb a piaci átlagnál, nem beszélve a MÁP+, a szuperállampapír 3,5 százalékáról. Ez a magánszemélyeknek is vonzó hozamajánlat, a vállalatok számára pedig messze az egyik legjobb likvid termék a piacon. De jól teljesítettek a devizás és a részvényalapok is. A kisbefektetőknek egyértelműen ajánlhatók a különféle befektetési alapok, mert ez tiszta, átlátható piac, költségstruktúrája követhető, előnye, hogy bármekkora összeggel be lehet szállni, akár 1000 forinttal is, és jó esély van a megfelelő befektetést kiválasztani a versengő ajánlatok közül.
A jelenlegi prognózisok szerint mely szektorok tűnnek a befektetők számára a legperspektivikusabbnak a koronavírus árnyékában?
Amennyiben következő 2-3 év az inflációról fog szólni, akkor várhatóan nő az ingatlanhoz kapcsolódó termékek népszerűsége. Az ingatlan ugyanis jól állja az inflációt, a meglévő épületek ára követi az egyre dráguló újépítésűekét. Az állampapírok ugyancsak népszerűek maradnak a prognózisok szerint, a fix kamatozásúaknál nagy az inflációs kockázat, ezért az inflációkövetőket keresik majd jobban.
Érzékelik már, hogy a kisbefektetők rohamozzák a befektetési szolgáltatókat az inflációs félelem miatt?
Valamennyire látszik, de azért ez inkább a jövő. A járvány berobbanásakor sokan hirtelen kivették a pénzüket és a párnacihába tették. Attól tartottak, hogy minden bezár, a bankok is, ezért vették ki a pénzt, működtek a régi reflexek.
A második hullám már itt van, lehet, hogy lesz karantén, de most nem tapasztalható a márciusihoz hasonló félelem. Nagyot nőtt a megtakarítási szint, amire a vírushelyzet rátett még egy lapáttal. Sokan megtapasztalták, hogy a biztosnak hitt élet egyik napról a másikra felborulhat, muszáj egy családnak fél-egy évre való megtakarítást felhalmozni vészhelyzetekre. Azt is elkezdték felismerni, hogy a megtakarítást be kell tenni olyan termékbe, aminek van hozama, különben megeszi az infláció. Az átlagbefektetőnek azonban fél-egy év kell még ahhoz, hogy ezt megértse.
Kiemelt kép: Marjai János /24.hu
