A jegybank adatai szerint amint tapinthatóvá vált, hogy a koronavírus a gazdaságnak is ártani fog, ugrásszerűen megnőtt a lakosság készpénzállománya. A megtakarításunk tényleg a párnacihában van a legnagyobb biztonságban?
Ez attól függ, hogy mire teszünk félre. Ha egy fiatal munkába áll, elkezd pénzt keresni és elkezd félretenni a nyugdíjas éveire, ő 35-40 éves időtávra gondolkodik. Ilyen távlatban a mostani koronavírus-járvány nem számít, ami viszont nagyon is meghatározó, az az infláció. A forint gyengülése könnyen megeheti a megtakarítást: lehet hogy a fiatalnak most van annyi pénze, hogy eltartsa magát, de 40 év múlva a megtakarítása elvesztheti az értékét. Ez nem egy elvont dolog: sokaknak ismerős lehet szüleink, nagyszüleink visszaemlékezése, hogy régen mennyibe került egy gombóc fagyi vagy egy kiló kenyér. Ugyanez lejátszódhat a következő 40 évben is.
Lehet, hogy a párnacihában napról-napra vagy hónapról-hónapra biztonságban tudjuk a pénzt, de ez a biztonság inkább csak egy illúzió: csak az infláció miatti biztos bukásra garancia. Márciusban 3,9 százalékos volt az infláció, ezzel az adattal számolva, ha a párnacihában tartom a pénzem, annak a 3,9 százalékát biztosan elvesztem, biztos veszteséget generálva magamnak.
Arra nem is érdemes számítani, hogy esetleg a forint összeszedi magát?
Jelenleg ellentétes hatások feszülnek egymásnak. Ha a gazdaság lassulni fog – ebben a kérdésben erősen szórnak az előrejelzések – és a recesszió elhúzódik, akkor nem kell jelentős inflációra számítani. Viszont ha a forint olyan gyenge marad, mint most, akkor a miénkhez hasonlóan nyitott gazdaságban törvényszerűen megjelenik az infláció. Hogy a két hatás közül melyik lesz az erősebb, egyelőre nem lehet tudni.
A jelenlegi helyzetben is igaz az, hogy megtakarítani mindig érdemes? Ha valaki csak havi 5 ezer forintot tud félretenni, belevágjon?
Egyértelműen igen. Az elmúlt hónapok legnagyobb tanulsága éppen az, hogy mindenkinek szüksége van védőhálóra. Ez a válság egyaránt érinti a kisjövedelműeket és a nagyjövedelműeket is, hiszen hónapokra kiestek a jövedelmek. Az tudja ezt viszonylag ép bőrrel átvészelni, aki korábban megtakarított.
Leginkább az alsó középosztály helyzetét veszélyezteti a szürkegazdaság: a bejelentett munkavállalók három hónapig járadékot kapnak, ami enyhíthet a nehézségeken, de azok, akik részmunkaidőben vagy úgy sincsenek felvéve, teljesen magukra maradnak. Semmi sem biztos, napok alatt a feje tetejére állhat minden.
Mekkora az a minimális megtakarítás, ami már egy kis biztonságot jelent?
Jó lenne hat havi, de legalább három havi tartalék. A hozzávetőleges összeget mindenki maga tudja, hiszen nem mindegy kell-e például lakás vagy autóhitelt fizetni, mennyit költ az illető vagy hány gyereket tart el.
Sokáig nagyon jó üzletnek tűnt az ingatlan. Most is az?
Az ingatlan egy nagyon atipikus piac. Ha egy értékpapír ára leesik, az egyértelműen látható, követhető. Az ingatlannál viszont az ár nem esik le, azt mindenki megtartja ott, ahol hirdeti az ingatlant. Csak éppen nem tudja eladni azt. Az ingatlanpiac akár évekre is befagyhat, tehát a befektetési ingatlantulajdonossal megeshet, hogy nemhogy profitot nem lát évekig, de a befektetése is egy ingatlanban áll. Ha három évig hirdet egy lakást x millió forintért, akkor az az x csak annyit jelent, hogy ennyiért nem kell senkinek. Egy hosszantartó recesszió az ingatlanpiacot sem kíméli, én biztosan kivárnék most, ha nem lakhatási, hanem befektetési szándékkal vásárolnék.
Mikor érdemes szakértő segítségét kérni megtakarításnál, befektetésnél?
Befektetéseknél a személyes portfólió belépő szintje 20 és 50 millió forint között van. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ha valakinek nincs ennyi pénze, az ne vonhatna be szakembert. Például a nyugdíjpénztáraknál is szakemberek kezelik az összegeket, csak ott az ügyfél nem személyre szabott, hanem tipizált mintaportfoliót kap. Ez is sokkal jobb, mintha saját maga próbálna kiigazodni a lehetőségek között, vagy otthon, borítékban tartaná a pénzét. A befektetési alapoknál is profik kezelik a betéteket, csak ott egy egyszerűsítési folyamat eredményeképpen már nagyon kis összeggel is be lehet szállni.
Nem lehet általánosságban tanácsot adni, hiszen mindenki más helyzetben van és mást vár, de ha arról van szó, hogy egy családnak van 5-10 millió forintja és hosszabb távon – legalább 5-10-20 évre, pl. a nyugdíjas évekre vagy a gyereküknek lakásra – tesznek félre, akkor egy vegyes alap jó választás lehet. Ez 20-30 százalékos részvénykitettséget és nagyobbrészt állampapírt jelent.
A korábbi tapasztalatok alapján melyek a legválságállóbb befektetések?
Nincs két egyforma válság, ezért aranyszabályként csak annyit tudok javasolni, hogy aki teheti, forduljon szakértőhöz. Ő érezni fogja, hogy az adott helyzetben, adott feltételek között mi a legjobb megoldás. Az egyes befektetések múltbeli teljesítménye sajnos nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. Sokat lehet hallani arról, hogy az arany például jó menekülőút, de csak akkor, ha tudjuk mikor kell venni és mikor eladni. Ehhez pedig szakértelem kell.
Ami túl szép, hogy igaz legyen, az nem igaz
Tart még a nyugdíjpénztárak diadalmenete? A nyugdíj-megtakarítások megszenvedhetik a járvány hatásait?
Van olyan pénztár, amelyikben a befektetők az elmúlt 5-6 évben csaknem megduplázták a vagyonukat. Ehhez képest, ha például az utóbbi három hónapot nézzük, ugyanez a pénztár néhány százalékos mínuszban van. Mivel ez esetben hosszútávról beszélünk, mégiscsak az a mérvadó, hogy 5-6 év alatt mi történt és kevésbé fontos, hogy mi történt az utóbbi hónapokban.
Lakossági szinten, néhány millió forintos megtakarítással érdemes bitcoinban vagy nemesfémekben gondolkodni?
Ez az adott összeg céljától függ. A megtakarításokat mindig fel kell címkézni: ami a biztonságunkat adja, amiből lakást vennénk vagy a gyerekünk oktatására szánnánk, azt nem szabad ezekbe a kockázatos instrumentumokba fektetni. Ha valakinek van néhány százezer forintja, amivel szívesen fektet spekulatívabb eszközökbe és kvázi hobbiként forgatja bitcoinban, aranyban vagy a tőzsdén, akkor természetesen megteheti. De ennek olyan összegnek kell lennie, aminek ha elveszíti a felét, akkor sem történik semmi visszafordíthatatlan.
Ha már kockázat: a befektetések és a befektetési tanácsadás kapcsán nem tud nem eszünkbe jutni a Questor, a Buda-Cash vagy Bróker Marcsi.
Az alapkezelőknél magasan képzett szakemberek dolgoznak, akik nagyon szigorú törvényi környezetben tevékenykednek, ez is garantálja, hogy nem nyúlhatnak az ügyfél pénzéhez. Az alapkezelő sikerdíjért dolgozik: mi úgy szoktuk mondani, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. A mi érdekünk a lehető legjobb befektetés.
Ha a megtakarítás fontosságán túl még egy dologra felhívhatnám az emberek figyelmét, az az lenne, hogy most nagyon észnél kell lenni. A jelenlegi helyzet táptalaja lehet a csalóknak: túl sok szépet és túl sok jót fognak ígérni megbízhatatlan piaci szereplők. Sajnos sokkal érthetőbben, sokkal egyszerűbben, mint például egy alapkezelő.
Hogy néz ki egy ilyen túl szép, hogy igaz legyen ajánlat?
Egy tisztességes, az MNB által felügyelt intézménynél még egy egyszerű szerződéskötés is hosszadalmas: ügyfél-átvilágításra, a pénzmosás elleni lépésekre, sok-sok dokumentumra van szükség. Gondoljunk bele, a bankban még egy egyszerű számlanyitás is eltarthat akár egy órán át is. Aki korrekt, aki betartja a törvényeket, aki felügyelet alatt áll, azzal bonyolult szerződni, mert a rendszer tele van biztosítékokkal. Ez az ügyfél számára akár rémisztő is lehet. Bróker Marcsi ezzel szemben egyszerűen fogalmazott, szépen nézett és talán aláíratott valamilyen kezdetleges dokumentumot és egyszerű. közérthető fix 10 százalékot ígért.
Mi olyat tud egy alapkezelő, amire egy ügyfél nem vagy csak kis eséllyel képes? Mit csinál egy alapkezelő?
Az alapkezelőt az ügyfelek azzal bízzák meg, hogy helyettük kezeljék a pénzüket, a vagyonukat és a nevükben járjanak el úgy, hogy az az érdekeiknek legjobban megfeleljen. Az ügyfél lehet profi intézmény, pl. egy biztosító, de akár egy tudatosan megtakarítani kívánó magánszemély is. Még mielőtt bármi is történne a pénzzel, egy szakember segít tisztázni, mit szeretne az ügyfél. Ez banálisnak tűnik, azonban amikor a konkrét kérdésekre kerül a sor, sokan elbizonytalanodnak, ezért először tisztázzuk mi a megtakarítási cél és milyen időtávban gondolkodik az ügyfél, milyen kockázatot bír, mi az ami neki való és mi az, ami nem. Mást kell adni egy olyan befektetőnek, aki 30 év múlva megy nyugdíjba és erre szeretne gyűjteni, mást annak, aki 10 év múlva lakást venne a gyerekének és mást annak, aki jövőre új autót szeretne. Ez mindennek az alapja, innen indul a közös munka.
Hogyan vizsgáztak az alapkezelők a járvány időszakában? Saját maguknak milyen bizonyítványt állítana ki?
Általánosságban nem nagyon lehet beszélni az alapkezelők teljesítményéről, hiszen mindig azt kell nézni, hogy milyen megbízásokról van szó. Ha az ügyfél magas részvénykitettséget kért, akkor nincs más lehetőség, mint tartani ezt akkor is, ha 30 százalékot esik a piac. Vannak eszközök, hogy az esés ne 30, hanem csak 20 százalékos legyen, de ha az ügyfél 100 százalékos részvényarányt kért, akkor az alapkezelőnek ehhez kell tartania magát.
A kevésbé kötött mandátumokat érdemes összehasonlítani, ahol van tere a vagyonkezelőnek. A Diófa Alapkezelő Zrt. ezen a területen jól vizsgázott, mert már viszonylag régóta nagyon óvatosak vagyunk. A járványtól függetlenül egyre többen beszéltek arról, hogy itt a ciklus vége, 2019-ben már érezni is lehetett ezt, például az ingatlanpiacon is, ezért úgy döntöttünk, hogy ha valahol van egy kis nyereség, akkor kiszállunk és nem vállalunk nagy kockázatot. Egyszerre van a féken és a gázon a lábunk. Ebbe a helyzetbe érkezett meg a járvány, aminek a gazdasági hatásaival már akkor számoltunk, amikor a pandémia még Kínában volt, és nem nagyon lehetett arról hallani, hogy Európába is eljut. Már januárban csökkentettük a kockázatot, ahol ezt meg lehetett tenni. Az eredményeink igazolták, hogy jól tettük.
Ha egyetlen tanácsot adhatna azoknak, akik most először tennék át a párnacihából valamilyen befektetésbe a pénzüket, mi lenne az?
Vigyázzanak, gyanakodjanak, mert minden válságban nagyon sok a csaló. El kell menni a klasszikus, megbízható cégekhez, bankokhoz, vagyonkezelőkhöz. Nincs ingyen ebéd, és nem most fog a szomszédból sztár portfólió-kezelő válni.
Kiemelt kép: Getty Images
