Példátlan felelőtlenség volt az Orbán-kormány részéről, hogy a szakértők által javasolt hűtőtornyos megoldás helyett a Duna vizére alapozták Paks 2-hűtését
– mondták a Népszavának a tervezett bővítési projekt előkészítését célzó Lévai-projektben részt vevő szakemberek azok után, hogy a múlt héten Paks alatt a folyó vízhőmérséklete a hivatalos adatok szerint megközelítette, a nem hivatalos mérések szerint pedig túl is lépte a környezetvédelmi engedélyben megjelölt 30 Celsius fokos határt. A lap arról ír, hogy ez a tény azért aggasztó, mert ha a folyó a jelenleg meglévő, összesen 2000 megawattos erőművi kapacitás mellett sem képes a nyári körülmények között elegendő hűtővizet szolgáltatni, akkor mi lesz a tervezett új blokkokkal együtt 4800 megawattnyi kapacitású reaktortömeg biztonságos hűtésével?
A Népszava információ szerint ezzel a kormány is tisztában volt, mivel úgy erőltette át a kormányfelügyelet alá vont hatósági rendszeren a beruházás környezetvédelmi engedélyét, hogy már a papír kiadásához is trükkök sorozatára volt szüksége. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője szerint a magyar szabályozás eleve önkényesen atomerőmű-párti előírásokat tartalmaz, például a nálunk 30 fokos küszöb Franciaországban 28 fok. Ráadásul a kritikus napokban átálltak kézi hőmérsékletmérésre, amit a leghűvösebb időszakban, hajnalban végeztek, és nehezítve, hogy kiderüljön, milyen meleg is valójában a Duna a felmelegedett hűtővíz beengedési pontja alatt.
Az EP-képviselő szerint már a bővítési beruházás környezetvédelmi engedélyének kiadásakor is látszott, hogy ebből baj lesz, a hatóság az első körben vissza is dobta a képtelen adatokat tartalmazó számításokat.
A hatástanulmányban két trükköt követtek el:
- A kormányhivatalba integrált zöldhatóság elfogadta azt a képtelen feltételezést, hogy amikor kevesebb víz van a Dunában, akkor automatikusan alacsonyabb is a vízhőmérséklet.
- Azt állították, hogy az alacsony vízhozam és a magas vízhőmérséklet kombinációja a gyakorlatban soha nem fog előfordulni.
Az első trükkről Jávor Benedek blogján bővebben is ír:
Az eredeti hatástanulmány azzal trükközött, hogy 1500 m3/s vízhozam mellett számolta ki a hőterhelés hatását a Dunára (ami másfélszeresen meghaladja a tényleges kisvízi adatokat, és inkább egy középvízi állapotnak felel meg).Beltáható, hogy ha másfélszer annyi 25-26 fokos vízhez engedjük hozzákeveredni a 6 blokk párhuzamos üzemekor képződő 232 m3 33-34 fokos hűtővízet, a végső hőmérséklet jóval alacsonyabb lesz, és vidáman bemutatható a 30 fokos környezeti határérték betartása. De ez annyira nevetséges volt, hogy a még kukacoskodással igazán nem vádolható környezetvédelmi hatóság sem mert az engedélyre így pecsétet nyomni, és előírta, hogy sokkal kisebb, 950 m3/s vízhozamra is végezzék el a számításokat. Ezt követően hiánypótlásként benyújtották a 950 m3/s vízhozamra elkészített elemzéseket. Az engedély érdekében itt egy másik trükköt alkalmaztak. Míg az 1500 m3/s-os vízhozamnál ténylegesen 25-26 fokos dunai háttér vízhőmérséklettel számoltak, a 950 m3/s-os vízhozam esetében – bár elvégezték az alacsony vízhozam – magas vízhőmérséklet kombinációra vonatkozó számításokat, de azt gyakorlatilag nulla valószínűségű helyzetként kezelték – azt vetették be, hogy a 2032-re valósnak tekintett számításoknál a kisebb víztömeghez egyszerűen alacsonyabb alap vízhőmérsékletet társítottak, és azt feltételezték, hogy a 950 m3/s vízhozamkor a Duna 20-21 fokos. A kevesebb víz nem vette volna fel a modellekben az érkező hőterhelést, úgyhogy szimplán a papíron “lehűtötték” a Dunát, hogy a kevesebb, de hidegebb vízbe elegyedő hűtővíztömeg végeredménye szintén tartsa a 30 fokos határértéket. Az olyan helyzeteket, amikor a Dunán az alacsony vízállás magas vízhőmérséklettel párosul, zéró valószínűségűnek nyilvánították.
Jávor Benedek szerint a múlt héten három napon át is fennállt az, ami a hatóságilag elfogadott tanulmány szerint százezer évenként csak egyszer lehetséges, ami a számításokat és az engedélyt is nevetségessé teszi.
