Elektromos autózás, önvezető autók, robotokkal készített cipők, banki mobiltárcák. Manapság a forradalmi technológiai megoldások korát éljük, amelyek egész iparágakat formálnak újjá, ha úgy tetszik: csökkentik a rezsit, a vállalatok költségeit. Az európai energiapiac, az energetikai nagyvállalatok sem lesznek kivételek ez alól, tizenöt év múlva rá sem fogunk ismerni a mostani állapotokra, mondja Füzi Ákos, akinek a cége, az IP Systems egy speciális területen, a nemzetközi földgáz- és villamosenergia-kereskedelem informatikai oldalán tevékenykedik.
Mennyire bonyolult eligazodni az európai gázpiacon manapság?
Azt szoktam mondani a céghez csatlakozó kollégáknak, hogy egy évet is igénybe vehet, amíg beletanulnak a földgázpiac alapfogalmaiba. Ráadásul ezek a fogalmak dinamikusan változnak egy dinamikusan változó piacon.
Az Európai Uniónak feltett szándéka, hogy minél egyszerűbb legyen a gáz kereskedelme. De ehhez az kell, hogy a gázpiaci termékek mérhetővé, ezáltal összemérhetővé is váljanak. Hogy áll ez a folyamat?
Európában nem olyan régen bevezették az áramlásalapú elszámolást, ami üzletileg is mérhetővé teszi az energiakereskedelmet az összekapcsolt piacok között. Eddig ezt nem tudtuk megtenni, mert különbözőképpen mérték a szereplők az üzleti gázmennyiséget.
A gáz köbméterének átszámítása energiamennyiségbe (kilojoule-ba, vagy kWh-ba) bonyolult, mert az adott ponton ismerni kell a gáz összetételét, minőségét, nyomását. A földgáz elszámolásánál az is gondot okozott, hogy a gáznap különböző országokban különböző időszakokat jelölt, így a szállítási díjakat is különböző alapon határozták meg. Itt jön a képbe a modern informatika, amely képes pontosan mérni a gáz mennyiségét, áramlását. Erre már lehet és kell is alapítani üzleti elszámolást, majd piacosító szabványokat.
Ez az uniós szabványosítás nem hasonlít a hosszmértékegységek egységesítésére, amely a textilipari forradalom hatására született meg a 18. században?
Pontosan erről van szó. Talán kevesen tudják, hogy a megújuló energiaforrások kiszámíthatatlansága helyezte új alapokra a német és lassan a teljes európai energiarendszer irányítását, ezzel az energiapiacok működtetését is, azt, amivel a cégünk is foglalkozik.
A távközlési és banki területen már korábban elindult ez a folyamat. A percdíjakról a másodperc alapú elszámolásra tértünk át, eltöröltük a roamingot. A telekom- és bankszektorban már működő big data rendszerek most válnak aktuálissá az energiaszektorban. A rendelkezésre álló adatok értelmezése, megfelelő használata pedig új üzleti lehetőségeket teremt az ágazatban.
Mint például?
A nyugati országokban, ahol a pontos energiamérés előrehaladottabb, a fogyasztók szempontjából ki lehet alakítani a fogyasztási szokásokhoz illeszkedő tarifacsomagokat. Például a csúcsidőn kívül kevesebbet fizethetnének a villanyért, hasonlóan egy mobil-előfizetéshez. De
Magyarországon a gázszámla meglehetősen bonyolult, a gáz ára vagy tizenhat tételből képződik. Van-e különbség ebben a tekintetben Nyugaton?
A gáz ára mindenhol sok tételből képződik, az a kérdés, hogy ebből mennyit lát a végfogyasztó. Magyarországon, több más európai országhoz hasonlóan, a fogyasztói számlán tételesen megjelennek a különböző díjtételek (biztonsági készletezés, elosztási díj és a többi), de Nagy-Britanniában például csak a végső árat számlázzák ki, részletes bontás nélkül. Vannak országok, ahol az összes költségelemet két tételbe, az infrastruktúra használati költségébe és a molekula árába összesítik.
Minél gyakrabban mért adatokkal rendelkeznek a hálózat üzemeltetők és a kereskedők, annál egyszerűbbé tehető az elszámolás, és a fogyasztói számla is lehet akár egysoros. Nyugaton előrébb tartanak az okosmérők bevezetésével, így ott egyszerűsödnek ezek a folyamatok. Lényegi változást itthon is az okosmérők bevezetése hozhatja el, ez megkönnyítené a szereplők közötti elszámolás rendjét, amely ma még összetett becslési formulákra támaszkodik a havi, esetenként éves mérőleolvasások miatt.
Manapság említenek egy másik különbséget is. A rezsicsökkentést, amely Nyugat-Európában piaci alapon zajlott le, Magyarországon állami segédlettel.
Így van. Európában az energiapiaci liberalizáció teremtette meg a feltételét annak, hogy ha a világpiacon esnek a nyersanyagárak, akkor az azonnali árcsökkenéshez vezet a lakosságnál.
De nem mindegy, miért csökken a rezsi, ha csökken? Miért rossz az a magyar fogyasztónak, ha az állam dönti el, mennyibe kerüljön a gáz ára?
Önmagában nem feltétlenül rossz. Az államok mindenhol törvényi erővel alakítják a nemzeti piacukat. Ha ezt jól csinálják, képesek a piac gyors árváltozásait kedvezően korrigálni a fogyasztók érdekében. De ha rosszul, akkor torzítják a piaci versenyt a mesterséges árakkal. És a különbözetet, a számlát valakinek ki kell fizetnie, ez a valaki pedig mindig a lakosság, a cégek, az adófizetők.
Az nemrég vált világossá, hogy 2016-ban a magyar családok átlagosan 22 ezer forinttal fizettek többet a gázért, mint amennyit a beszerzési ár alapján kellett volna. A különbözetre az államosított energiacégek mérlegéből tudunk következtetni. De meg lehet-e azt mondani pontosan, hogy mondjuk 2013-tól mennyi lett volna a gáz ára, ha nincs az állami beavatkozás?
Bizonyára léteznek erre a megfelelő helyeken különböző modellszámítások. Nekem sajnos ilyen nincs a birtokomban.
Hogyan fog kinézni Magyarország energiaellátása tíz év múlva?
Ugyanúgy egy energiamix lesz, mint most. A kérdés, hogy a gerincellátás mire fog épülni. Jelen állás szerint az új paksi atomerőműre. Nekem az is nagy reményem, hogy a megújuló energiákat sokkal jobban kihasználjuk, mint most. Napenergiában nagyon jó adottságaink vannak. A társasházak, családi házak tetejére könnyen fel lehet szerelni napelemeket. Az informatika segítségével ezeket ma már rendszerbe, decentralizált hálózatba lehet állítani, virtuális erőművet lehet belőlük építeni.
Cégük nemrégiben nyert el egy fontos tendert Ukrajnában, az ukrán gázellátás piacosítását építik fel uniós elvek szerint. Mi zajlik most Ukrajnában?
Lényegében teljesen megújul Ukrajna energiapiaca. A háború miatt az orosz energiacégek értelemszerűen kiszorultak, az űrt amerikai és uniós cégek töltik be. Az ország 2015 novembere óta nem importál gázt Oroszországból, 2016-ban már szenet sem vásárolt onnan, de az orosz kőolajtól való függésük az egekbe szökött. Idén szeptemberben kapták az első szén- és LNG-szállítmányt az Egyesült Államokból.
Uniós szempontból, ha úgy tetszik a mi cégünk szempontjából, az az érdekes, hogy az EU egy nem-uniós ország energiapiacát fogja újjáépíteni uniós elvek szerint. A magyar gázszakma elismerésének tartom, hogy Ukrajna a földgázpiaci liberalizációhoz a magyar szabályozást vette mintául, és a Magyarországon is használt informatikai platformot rendelte meg a hazainál jelentősen nagyobb szállítói és földgáztárolói kapacitás üzemeltetéséhez.
A földgáz újra menő termék lett a világban. Minek köszönhető a reneszánsza?
Két oknak: új lelőhelyeket találnak, és új technológiával termelnek, szállítanak. Így olcsóbban, hatékonyabban tudják kitermelni a földgázt, mint korábban. Palagázból annyit termel az USA, hogy nettó gázexportőrré léptek elő. A gáz cseppfolyósításával a tengeri szállítás is megoldódott. Harmadrészt a földgáz meglepően tiszta, a gázerőművek stabilan, kevés környezetszennyezéssel működnek. Ráadásul decentralizálhatók, azaz képesek kis méretben, például egy társasház pincéjében is, nagy hatékonysággal működni (gázmotoros erőművek). Ez azért húsz évvel ezelőtt nem így nézett ki.
Mi a véleménye az orosz-magyar gázszerződés esetleges meghosszabbításáról?
Én azok közé tartozom, akik szerint elvileg nincs szükség hosszú távú gázszerződésre, mert ma már e nélkül is biztonságosan be tudjuk szerezni a szükséges energiamennyiséget az európai szabadpiacon. Biztosan lennének nagyon drága, és nagyon olcsó időszakok, de a legigazságosabb piaci árat fizetnénk. A hosszú távú szerződések az áringadozást tompítják, ezzel a hirtelen változó árak által okozott stresszt csökkentik, így társadalmi megfontolásból indokoltak. Fontos, hogy a hosszú távú árak túlzott mértékben és tartósan ne szakadjanak el a piactól, az semmiképpen nem lenne jó a magyar fogyasztónak.
A fordulópont, amikor tömegesen elterjed a megújuló energia, mikorra várható?
Szerintem az autóipar jó viszonyítási pont lehet. A német autógyártók bejelentették, hogy 2020-tól 1 millióra emelik az elektromos hajtással is rendelkező autót számát. Angliában pedig 2040-től betiltják a benzines és dízel autók üzembe helyezését. Ez azt jelzi nekem, hogy az autógyártók elemzői az akkumulátorok ugrásszerű fejlődésére számítanak, különben kivitelezhetetlen lenne az átállás. És ha az akkumulátorok megfelelően fogják tárolni az áramot, mindenbe ezeket fogjuk tenni a borotvától az autóig.
