Ingyen energia robbantja fel a világgazdaságot

Ma egy hatékony elektromos hajtású motor teljes költségének 96 százalékát az áramköltség teszi ki. Ebben benne van a motor bekerülési, karbantartási költsége is, harmincéves élettartamra vetítve

– mondta a 24.hu-nak Jeránek Tamás, a hazai Siemens Digital Factory üzletágának igazgatója.

Könnyen belátható: ha az emberiségnek sikerülne olyan olcsó energiaforrást találnia, amely kiváltja a drága, olajalapú energiát, akkor ez hatalmas lökést adhatna a világgazdaságnak.

A robotok a napenergiából nyert ingyen árammal minden eddiginél költséghatékonyabban termelnének, az otthonok energiaellátásáért nem vagy alig kéne fizetni.

A jó hír az, hogy ez hamarosan megvalósulhat, illetve már zajlik is. A megújuló energiákból nyert áram helyenként már most versenyképesebb, mint a földgázból előállított áram. A megújulóknál kulcskérdés az áramtárolás hatékonysága. Bár ez folyamatosan javul, az áttörés még várat magára, ugyanakkor biztosra vehető, hogy egyszer ez is eljön. Szakértők szerint hosszú távon szóba kerülhetnek a fúziós reaktorok is.

Ahogy Szabó Dávid, a Concorde Alapkezelő elemzője fogalmazott lapunknak:

Néhány évtizeden belül kiépülhet olyan infrastruktúra, amely a kezdeti befektetés után alacsony költséggel tudja energiával ellátni az egész világot.

Ennek az új ipari forradalomnak az úttörői a nagyvállalatok, elsősorban amerikai és német cégek. A Google önvezető tesztautói évek óta járják Kalifornia útjait, a Tesla már beépítette a technológiát a gyártásba is. Robotikában a német cégek már utcahosszal verik az amerikaiakat. Az Adidas az első olyan cég a világon, ami robotokkal forradalmasítja a cipőgyártást, és visszatelepíti Németországba a gyárait Kínából. Csak Németországban 40 milliárd eurót fognak befektetni az ipari digitalizációba a cégek és a kormány 2020-ig.

Egészen biztos, hogy a növekvő hatékonyság, a robotika, a mesterséges intelligencia, a digitális innováció – az ingyen energiával karöltve – alapvetően meg fogja változtatni a világunkat. Beleértve a létező kapitalizmus egyik alapkövét, a munkaalapú társadalmat is.

A rossz hír az, hogy a robotika miatt sokan el fogják veszíteni a munkájukat. Főként a kis szakértelmet igénylő munkahelyek száma fog csökkenni. Kellenek-e majd raktárosok, gyorséttermi dolgozók? Ha az autóink után a buszainkat, a kamionjainkat is robotok fogják vezetni, mi szükség lesz a sofőrökre? És mi lesz, ha már nem éri meg saját autót tartani? Mi lesz, ha olcsóbb a neten kibérelni egy önvezető autót, mint fenntartani tulajdonban?

Jeránek Tamás szerint egyszerre igaz, hogy a robotok elveszik a munkánkat, és hogy nem veszik el. A termelésben, a gyártósornál biztosan egyre kevesebb munkahely kell, viszont a robotok megtervezésénél, karbantartásánál, javításánál egyre képzettebbekre lesz szükség. Tehát a szaktudás felértékelődik. Ma már bármit lehet robotizálni, de a nagyvállalatok fogják eldönteni, hogy tömegesen nekik mit érdemes, és főleg, hogy mikor. De marad majd több más speciális gyári munka is, amit sokáig nem lehet még kivenni az emberek kezéből, teszi hozzá.

Az igazgató szerint az időfaktor az egyik legfontosabb a fejlesztések során, bizonyos értelemben fontosabb, mint a költséghatékonyság.

Óriási a verseny, az ipari termékek egyre bonyolultabbak, viszont a megrendelők minél gyorsabban szeretnék őket legyártatni

– mondta. Ebben is segítenek a gépek. Ha egy brazil megrendelő hirtelen sokkal többet szeretne egy termékből, akkor a gép emberi beavatkozás nélkül átütemezi a folyamatokat a gyártósoron.

De az idő másként is fontos Jeránek szerint. Az önvezető autók például elveszik a vezetés élményét, de megajándékozzák a tulajdonost az idővel. A jövő dolgozói így többet tölthetnek családjukkal, a munkájukkal vagy szórakozással, mint korábban.

Felmerül a kérdés: ha az embereknek nem lesz munkahelyük, nem lesz fizetésük, akkor miből fogják fedezni a fogyasztásukat? Vagy: mi lesz a munkavállalói jogokkal, a fizetett szabadsággal, a betegszabadsággal? Szabó szerint két út előtt áll az emberiség: vagy feltétel nélküli alapjövedelmet adunk magunknak, vagy közös tulajdonba kerülnek a termelőeszközeink.

De akkor ezt már nem kapitalizmusnak fogjuk nevezni, tehetjük hozzá.

Természetesen a fent leírt folyamatok legalább huszonöt év távlatában értendők. A sofőr nélküli járművek megjelenése miatt például az autóvezetők mindössze tíz százaléka veszítheti el az állását Amerikában a következő negyedszázadban. Ez valószínűleg Magyarországon is így lesz. Legalábbis az Uber példájából kiindulva, amely két év alatt letarolta a budapesti személyszállítási piacot, botorság lenne azt hinni, hogy az innovatív gazdaság a magyar sofőröket, munkahelyeket majd érintetlenül hagyja. Egyszóval, lesz mit betiltani a magyar kormánynak a következő években is.