A technológiai fejlődésben melyik trendet látod a legérdekesebbnek, milyen lesz a világunk 2060-ban?
Röviden olyan, mint a Különvélemény című amerikai filmben. Big data elemzéssel nyert, személyre szabott hirdetéseket kapunk a retinánk azonosítása után, ha egy bevásárlóközpontban sétálunk, ahová egy önvezető autó vitt el minket, amely megújuló energiával működik. A háztartások ingyen energiájukat a Napból nyerik. Korábban legyőzhetetlennek hitt betegségeket génsebészettel gyógyítunk. A három legfontosabb iparág – az informatika, a biotechnológia, a zöld energia – fejlődése, összekapcsolódása lesz a legizgalmasabb folyamat a következő években.
Mik a fejlődés hátulütői?
A zöld energiában nem látok kockázatot, mivel hamarosan olcsóbb lesz előállítani, mint a fosszilis energiát, ráadásul nem szennyezi a környezetet. Az informatikában a magánszféra az eddigieknél is könnyebben sérülhet. Nagyon sok ember nem szeretné, hogy az internetes programok tisztában legyenek azzal, mit csinál, hogyan él, mit fogyaszt, milyen az anyagi helyzete, mit néz a neten, milyen betegségei vannak, hova jár utazni. A biotechnológia fejlődése is komoly etikai kérdéseket vet fel. Például, megtehetnénk-e, hogy klónoztathatjuk magunkat, mondjuk hadászati célra? Vagy jó dolog-e, ha a nagyon gazdagok olyan úttörő egészségügyi szolgáltatásokhoz férhetnek hozzá, amelyek például lassítják az öregedést, miközben a népességrobbanás miatt alig lesz élelmiszer, víz és energia a szegény országokban? Az új tudományos eredmények és elképzelések továbbra is nagyon lassan válnak széles körben elérhetővé, ami feszültségeket szül.
Vállalati oldalról mi kell ahhoz, hogy a legújabb vívmányok, például az „ingyen napenergia” tömegesen elterjedjen az emberek körében?
Ezt a piac elég látványosan el fogja dönteni. Az elektromos autó akkor lesz áttörés, ha a fogyasztó olcsóbban tud majd vásárolni e-autót, mint benzinest, és ez már az elektromos autógyártó részvényeseinek is meg fogja érni. Szerintem ezért most az a fő kérdés, hogy a vállalatvezetők, a részvényesek, a piaci elemzők mikor hiszik el azt, hogy jobban meg fogja érni megújulókba fektetni, mint a fosszilis energiát fenntartani.
A nagyvállalatoknál mi most a kulcsszó?
A kulcsszó a költséghatékonyság, a minél gazdaságosabb működés. A nagyvállalatoknál a kétezres évektől, de különösen a 2008-as válságtól kezdve lehet érezni, hogy igyekeznek erősen lefaragni a költségeiket. Ugyanerre az időre tehető a felismerés, hogy az informatika nagyon alkalmas a költséghatékonyság növelésére. Egy nemzetközi cég akkor fog új technológiát alkalmazni, ha ennek tömeges felvevőpiaca van, vagy számításaik szerint ilyen várható a közeljövőben. Alapvető kérdés viszont, hogy miként tudják ezt a tömeges felvevőpiacot minél költséghatékonyabban kiszolgálni a termékükkel, szolgáltatásukkal. A vállalatok azért kezdtek mechanikai és informatikai robotokat használni, ahol csak lehet, például az autógyártásban, a devizakereskedésben, az ügyfélszolgálatoknál, mert így alacsonyabb a munkaerő költsége, azaz a tömegpiacot olcsóbban tudják kiszolgálni. A költséghatékonyságnak ez a fajta növelése komoly trenddé nőtte ki magát.
Igaz, hogy a robotok elvehetik a magyarok munkáját?
A munkahelyeket senki nem veszi el, azok inkább átalakulnak. Néhány év múlva nem szervermérnökre lesz szükség, aki figyeli a számítógépes hálózatok működését, hanem olyan informatikusra, aki a gépeket és robotok irányítását, ellenőrzését, felügyeletét végző programokat ír. Természetesen ez nagyon más munka lesz, mint a szerverfelügyelet volt, ezért aki ilyet akar csinálni, annak tanulnia kell. Az azonban egyértelmű, hogy lesz munkája, vagyis a munkahely a robotok miatt nem vész el. Inkább az a kérdés, hogy hajlandó-e újat tanulni, illetve egyáltalán tanulni ahhoz, hogy ne veszítse el a munkahelyét. Ez egyébként igaz nemcsak az egyes emberre, hanem a nagyvállalatokra is. A Nokia például átaludta az okostelefon-forradalmat, nagy bajba is került.
Három évig egy német tulajdonú hazai IT-nagyvállalat első embere voltál. Most egy amerikai médiacégnél vagy regionális igazgató. Visszatekintve milyennek látod a német vállalati kultúrát?
A németekről kialakított sztereotípiákat – fegyelmezett végrehajtók, kötelességtudók, precízek – alapvetően igaznak tartom. Ugyanakkor egy globális nagyvállalatnál mindenki törekszik így dolgozni, azaz ezek az erények ma már nem csak a németeket jellemzik. Vezetőként ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy – a német precizitás egyfajta negatív mellékhatásaként – a döntés-előkészítés és a döntéshozatal sokszor nagyon hosszadalmas, illetve tulajdonosi oldalról túl sok megkötést alkalmaznak, túl sok dolgot akarnak kontrollálni, ami bizony sokszor mikro-menedzsmentet eredményez. Szemben az amerikai közeggel, amely nagyobb mozgásteret ad egy vezetőnek a helyi munkában, mind a költségszerkezet, mind az alkalmazott módszerek tekintetében.
Szerinted vállalati oldalról, a szervezeti kultúra szempontjából miről szól a Volkswagen-botrány?
Szerintem arról szól, hogy az iszonyatosan megnövekedett elvárásoknak a vállalatok tisztességes úton esetleg már nem tudnak megfelelni, ügyeskedni kezdenek, az ügyeskedéstől pedig csak egy lépés az etikátlanság, amit a cég belső mechanizmusai nem mindig tudnak kiszűrni. A VW-nél pontosan tudták, hogy nem teljesen tisztességes, amit csinálnak, de egyetlen menedzser sem merte azt mondani, hogy állj, mert e nélkül nem jöttek volna az előírt számok. A felsővezetők manapság mindenhol a világon félnek döntéseket hozni. De ez nem is csoda, hiszen óriási elvárásokat támasztanak feléjük a részvényesek, a hitelintézetek, az elemzők, a különféle hatóságok, kormányzatok, amelyeknek nagyon nehéz jól megfelelni. Szerintem a VW-botrány (ahogyan egyébként korábbi, hasonló botrányok, emlékezzünk például az Enronra és más cégekre) arról szól, hogy az elvárásoknak való megfelelés kényszere ellenére felismerjük-e vállalatvezetőként, mikor kell nemet mondanunk.
Túl fogják élni?
Szerintem igen. A Volkswagennél a botrányt úgy fogják fel, mint a lehetőséget a megújulásra. Vállalati oldalról ez az egyetlen helyes kezelése a krízishelyzetnek. Bejelentették, hogy teljesen átállnak az elektromos motorok, energiatároló cellák, önvezető autók kutatására, fejlesztésére, és záros határidőn belül a gyártására. Ez egy bátor lépés. Ha bejön, akkor sokat nyerhetnek vele a piacon a legnagyobb cégként, korai belépőként. És ha a világ első számú autógyártójának bejönni látszik az e-autó, akkor a többiek is követni fogják előbb-utóbb, mert nem akarnak lemaradni a versenyben.
A világban a hatvanas évektől gyorsult fel a folyamat, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbeké válnak. Mik ennek az okai szerinted?
Ha nagyon primer szinten nézzük a dolgot, akkor ez így van. Ha valaki befektet 1 millió dollárt, akkor 1 millió 50 ezer dollárt kap vissza egy év múlva. De ha én, mint alkalmazott, kapok egy rendkívüli, 5 százalékos béremelést, az én növekményem biztosan nem fogja elérni az 50 ezer dollárt, hiszen ennyit keresek összesen egész évben. Tehát én, mint átlagos munkavállaló egy év alatt szegényebb lettem ahhoz képest, aki vagyonos emberként pusztán a tőkejövedelméből él. Az első ok tehát az, hogy a világtörténelemben mindig is egyenlőtlenül oszlottak meg a javak, illetve a javakból származó jövedelmek. A második ok, hogy mivel az elmaradott térségekben nagyobb a népességszaporulat, ezért sokkal több gyermek születik szegény környezetbe, és így abszolút értelemben egyre több a világban a szegény. Ugyanakkor a fejlett világban soha nem éltek ilyen jól az emberek, mint most, többek között mi magyarok is gazdagabbak vagyunk, mondjuk a száz vagy ötven évvel ezelőtti állapotainkhoz képest (még ha ezt olykor hajlamosak is vagyunk elfelejteni).
Február óta az amerikai Liberty Globálnál dolgozol, amely többek között az UPC tulajdonosa. Hogyan látod a telekommunikáció, illetve a kábeltelevíziók jövőjét itthon és külföldön – különös tekintettel a Netflix és társai által támasztott online kihívásokra?
Többek között azért mentem ehhez a céghez dolgozni, mert nagyon nagy potenciált látok a telekommunikációban. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez már nem ugyanaz a piac, mint régebben, a tévé mellett ma már telefon, internet, sőt mobil szolgáltatás is megjelenik a kínálatban, haladunk tehát a komplex, integrált szolgáltatás felé.
A Netflix számomra ezen a piacon kicsit olyan, mint a Skype volt 10 évvel ezelőtt. Mind a kettő diszruptív módon közelít egy adott piachoz, azaz a létező üzleti modellt próbálja lebontani (és a piac szereplőit így legyőzni), ugyanakkor – egyelőre – nem igazán tud egy új üzleti modellt állítani a lebontandó helyébe. Ezért van az, hogy bár elég régóta jelen vannak a piacon, üzleti értelemben még mindig csak “ígéret”-ként tekintenek rájuk, mert egyelőre nem tudják jövedelmezővé tenni a működésüket.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem kell figyelni a Netflixre, hogy nem kell komolyan venni. De túlértékelni sem kell, mert egy jól működő üzleti modellt nem olyan könnyű lebontani, ha annak a modellnek a piaci szereplői odafigyelnek és megteszik a versenyképességük fenntartásához szükséges lépéseket.
Te is fizikus vagy, és a fizikusok keresettek a pénzügyi szektorban. Szerinted mik az okai ennek?
Alapvetően két okot tudok említeni. Az első ok abban rejlik, hogy a fizikust a képzése során arra kondicionálták, hogy szívesen oldjon meg problémákat. Megtanulta, hogyan lehet egy problémát leegyszerűsíteni, kezelhetővé tenni, modellezni, a kidolgozott modelleket ellenőrizni, visszamérni, és ha nem elégedett az eredménnyel, hogyan tudja a modelleket finomítani, pontosítani. Ez a problémamegoldó képesség és a problémákra való nyitottság nagyon hasznos az üzleti világban, az üzleti döntéshozatalban. A fizikusok emellett azért is keresetté váltak a pénzvilágban, mert értenek azokhoz a fizikai-matematikai módszerekhez, amelyeket különböző gazdasági-társadalmi jelenségek (például tőzsde, kereslet-kínálat, politikai játszmák) leírásához is fel lehet használni.
