Az RSM DTM blogja egy konkrét eset ismertetésével hívja fel a figyelmet arra, miért problémás, ha a NAV az Ekáer-ellenőrzéseket végrehajtással kapcsolja össze. Különösen, ha utólag kiderül, hogy jogszerűtlen volt az adóhatóság eljárása.
A konkrét eset
Az adózónak az egyik adónemen tartozása, míg egy másik adónemen ezt meghaladó összegben túlfizetése mutatkozott. Az adóhatóság az Ekáer-rendszerből értesült arról, hogy az adózó egy útdíjköteles gépjárművel végzett közúti fuvarozással járó termékértékesítést valósít meg, így a bejelentési kötelezettség ellenőrzését összekapcsolta a végrehajtási eljárással. Kirakodási címen hatósági zárat tett az árura – írja Fekete Zoltán Titusz adómenedzser.
Költői kérdés: Mit felejtett el az adóhatóság?
A hatósági zár alkalmazása a termék azonosságának a biztosítására hivatott, ami nem a végrehajtáshoz kötődik. Egy megindult végrehajtási eljárásban a hatóság a pénzkövetelés behajtására irányuló szándékát az áru lefoglalása, majd zár alá vétele vagy elszállítása és megőrzése által biztosítja. Ennek célja a végrehajtás alá vont ingóság biztonságos megőrzése az értékesítésig.
Az ingóságra irányuló végrehajtási cselekmény foganatosítására nincs lehetőség abban az esetben, ha az adózót megillető túlfizetések összege nagyobb, mint az őt terhelő, végrehajtható tartozások összege. Amennyiben nettó módon számított, nyilvántartott tartozással nem rendelkezik egy adózó, akkor a végrehajtási átvezetésen (folyószámlák közötti átvezetésen) túl más végrehajtási cselekmény foganatosítása szükségtelen és jogalap nélküli.
További tény, hogy a kirakodási helyen történő birtokba vétellel már megvalósult tulajdonjo- átruházás, tehát az áru már a vevő tulajdonát képezte. Abban az esetben, ha a feladót érintő végrehajtási cselekmény az árut birtokba vevő és ezzel tulajdonjogot szerző címzettnél történik, akkor a végrehajtás jogszerűtlen, az adóhatóság nem a végrehajtás alá vont személy ingóságát foglalta le.
Az EKAER ellenőrzéssel és a végrehajtási cselekménnyel érintett felek az esetek döntő többségében nem egyeznek meg. Míg az EKAER bejelentési kötelezettségek ellenőrzése – amelyet egyes adókötelezettségek ellenőrzésével, illetve adatgyűjtésre irányuló ellenőrzéssel valósítanak meg – mindig az árut éppen birtokban tartó adózót (jellemzően a fuvarozás alatt a szállítót, kirakodás esetén az átvevőt, címzettet) érinti, addig a végrehajtási cselekmények a feladónál, esetlegesen a címzettnél jelennek meg.
Óriási problémát jelent a láncértékesítéseknél az, hogy az EKAER ellenőrzés alatt a másik fél üzleti titkát és egyben adótitkot is képező további szereplők adatait, beszerzési értékadatokat tudhat meg az, aki az ellenőrzéssel közvetlenül érintett. Mindez már felveti a közigazgatási jogkörben okozott kár kérdéskörét is.
Egyértelműen megállapítható Fekete szerint, hogy a NAV fellépése a konkrét esetben eleve jogszerűtlen volt, amellett, hogy az érintett cég hírnevét az üzletfeleknél rontotta, a partner akár üzleti és adótitkok birtokába is juthatott. Fontos lenne, hogy a jövőben a kellő körültekintés ne csak az adózók részéről, hanem az adóhatóság részéről is érvényesüljön – tette hozzá.
