Peter Attard Montalto, a Nomura piaci elemzője szerint tavaly megdöbbentően nagy pénzek áramlottak a feltörekvő országok alapjaiba, így még azok az országok – így Magyarország – is pénzhez juthattak a pénzpiacon, amelyeket egyébként kockázatosabbnak ítéltek a befektetők. A héten valószínűleg gond nélkül el fogja tudni adni dollárkötvényeit az állam. Ám ennek egyszer vége lesz. „A kormánynak észre kellene vennie, hogy eddig szerencséje volt, s arra is fel kéne készülnie, hogy egyszer nem lesz” – fogalmazott.
Timothy Ash, a Standard Bank elemzője szerint a jövő év második felére várt lanyha fellendülés idején a befektetések egy része kivonul a térségből az USA-ba és Ázsiába, s a térségben maradt befektetők jobban mérlegelik majd, melyik államnak milyen a gazdaságpolitikája. „Magyarország sok jó lépést tett, de összességében mégis azt látni, hogy valami nem emel. Nem érzik itt jól magukat a nagy külföldi cégek, nincs bizalom” – fogalmazott. Az IMF-megállapodásra szerinte nem azért lenne szükség, mert Magyarországnak kell az olcsó pénz, hanem azért, mert ez lehet az alapköve a bizalom helyreállításnak. „A kormány jól érzi, hogy mik a problémák, s igyekszik ezekre válaszolni. Ám be kellene látni, itt az ideje a B tervnek, mert nem működnek a reformok. A B terv fontos része lehetne az IMF-megállapodás” – mondta.
Leila Butt, a Standard & Poors hitelminősítő intézet európai minősítőcsoportjának igazgatója szerint a hitelminősítő szemével az ország legnagyobb kockázata ma is az, hogy magas az állam adóssága, s bizonytalan, hogy mennyire képest az adósságtörlesztésben helytállni az állam. „Úgy ítéljük meg, hogy a gazdaságpolitikai mix olyan, ami a gazdaság hosszabb távú növekedési kilátásait rontja” – fogalmazott.
Varázslatos pillanat
Raffaella Tenconi, a Bank of America Merrill Lynch igazgatója szerint Magyarország nagyon sok régi problémát orvosolt az elmúlt években: kiigazította a folyó fizetési mérlegét, a költségvetés hiányát, a háztartások eladósodottságát, és sok, a versenyképességét rontó tényezőt is korrigált, például a munkaerő-piaci lépéseivel. „A kormány lépései sokszor túlzottan hirtelenek voltak, de jó irányúak” – mondta. A bankszektor növekedéshez való hozzájárulását nem érezte rövid távon akkora lehetőségnek, mint a többiek: „A bankszektor addig nem nagyon tesz hozzá a növekedéshez, amíg a hitel-betét arány nem éri el a 70-80 százalékot” – fogalmazott. Magyarország radikális adósságtörlesztésével elérte a 100 százalékos arányt, ám a hitelezési küszöb elérése még egy-két évet igénybe vehet. Úgy látja, Magyarország eljutott ahhoz a varázslatos pillanathoz, amikor tovább már nem süllyed, s elég sok dolog a helyén van a növekedés beindításához. Mi kell ehhez? – tette fel a költői kérdést. – „Unalmasnak lenni jó. Olyan célokat kitűzni, amelyeket aztán teljesítünk, szintén jó.”
Az elemzők a közelgő jegybankelnök-váltással kapcsolatban többször megfogalmazták, hogy konzervatív politikára van szükség. Arra a kérdésre, mit tanácsolna a nemzetgazdasági miniszternek, Timothy Ash például azt mondta: „Ne fogadja el a jegybankos állást!” Raffaella Tenconi szerint olyan jegybankelnök kellene, aki független, érti a szakmát, és hajlandó a régi játékszabályok szerint játszani.
