Az árfolyamgátba való belépés és a biztató devizahiteles pereredmények miatt sokan porolták le a hitelszerződésüket és törik a fejüket azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e lépniük. Ezért a legérettebb stádiumban lévő devizahitelperes ügyeket vivő ügyvédeket is megkérdeztünk azzal kapcsolatban, szerintük kinek éri meg perelni, kinek nem, s kinek éri meg belépni az árfolyamgát alá, kinek nem.
Gátja-e a pernek az árfolyamgát?
Az árfolyamgát és a devizaper-esélyek néhány ügyvéd szerint kéz a kézben járnak. Többen hivatkoztak lapunknak az árfolyamgátos szerződésmódosításban foglalt tartozáselismerőre, amely több ügyvéd és jogvédő szerint mai árfolyamon forintosítva tartalmazza a devizaalapú hitel összegét. Léhmann György siófoki ügyvéd szerint a módosítással az ügyfél gyakorlatilag megerősíti a szerződést, mivel a szerződés megtámadására jogosult ügyfél elveszíti ezt a jogát, ha megerősíti a szerződését. „Ha az árfolyamszerződést aláírja, az életben többet nem tud fellépni a bankkal szemben az ügyfél. A módosítást törvény szabályozza, és a törvényt a tisztességtelenség szempontjából csak az Alkotmánybíróság vizsgálhatja.”
(Léhmann György támadási stratégiája arra alapszik, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra indokolatlan nagy teret kap a bank, ezért részben semmis a szerződés. Ebben a verzióban az eddig kifizetett kamat és költség lényegében a tőkét törlesztette. Mellette szól: a Kúria pár napja kiadott útmutatója és az Európai Bíróság döntése a tisztességtelen fogyasztói kölcsönszerződésekről. Jogerősen pert nyert ügye nincs.)
Ugyanakkor például Lázár Dénes, az OTP ellen jogerősen pert nyert Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdekképviseleti Egyesület elnöke szerint az árfolyamgát nem rontja a perelési esélyeket: az árfolyamgát egy szerződésmódosítás, ha az eredeti szerződést sikeresen meg tudja támadni az ügyfél, akkor a módosítás is érvénytelenné válik. „Racionális döntés belépni az árfolyamgátba, hiszen ez valóban átmenetileg levesz költséget az ügyfél válláról, de a hitelekkel kapcsolatban most rendkívül nagy a jogi bizonytalanság, ezért nehezen merném ezt bárkinek kimondottan tanácsolni”.
(Lázár Dénes érvelési stratégiája egy ellentmondáson alapszik. A bankok jellemzően bevasalták az ügyfelektől a kamaton és a kezelési költségen kívül a deviza vételi és eladási árfolyama közötti különbözetet (árfolyamrést) is, ám ezt a tételt a bankok többsége nem sorolta fel tételesen a szerződésben a költségek között, viszont a THM-be beszámították. A tájékoztatás elmaradása miatt a teljes szerződést semmisnek nyilvánította a Fővárosi Törvényszék, jogerősen. A bíróság szerint azonban a hitel használatáért az ügyfélnek a jegybanki alapkamatot kell fizetnie, aminek a jogalapját Lázár Dénes vitatja, de hozzáteszi, hogy még így is sokkal jobban járnak az ügyfelek.)
Érdemes-e pert indítanom?
Ahhoz, hogy arra a kérdésre választ kapjunk, megéri-e pert indítanunk, érdemes számolgatnunk. A pernek vannak fix költségei, és el is bukhatjuk, aminek szintén vannak fix költségei. Ha nyerünk, a másik fél áll minden költséget, értelemszerűen. De a vesztésnek is van kockázata, és ha ezt a szót nem igazán tudjuk értelmezni, akkor próbáljuk meg így „árfolyamkockázat”. Ugye, így már megy?
Egy pénzügyi kérdésekhez értő (tehát pl. jogi és közgazdasági végzettségű) ügyvéd munkadíja becslések szerint körülbelül félmillió forint egy ilyen perben. Ennyit fizet a bank is saját ügyvédjének körülbelül. Ez azt jelenti, hogy nagyságrendileg egymillió forintot kockáztatunk azzal, ha egyáltalán elindulunk a csatába. Egy körülbelül 36 ezer forintos illetéket is ki kell fizetnünk a bíróságnak a perindításhoz.
A csata kimentelét még a jogerős bírósági ítéletét kezében tartó Lázár Dénes sem látja biztosnak. „Úgy gondolom, hogy az elmúlt másfél év alatt már minden érv előkerült az árfolyamréssel kapcsolatban, és ezért – ha a bank továbbviszi az ügyet – a Kúria sem fogja tudni az árfolyamrés költségvonzatát máshogy értelmezni, s emiatt nem fog tudni másképp dönteni, mint a másodfokú bíróság. De Magyarországon jelenleg nincs jogbiztonság.” – fogalmaz, hozzátéve, hogy ők ebben az esetben készek nemzetközi bíróság elé vinni az ügyüket.
De persze megérheti egymilliót kockáztatni, ha több milliót nem kell kifizetnünk. Nézzünk egy átlagos hitelt, hogy reális-e ez (elnagyolt számítás következik!). Tegyük fel, hogy egy 2007-es 41 ezer svájci frankos hitelről van szó (amelyért az ügyfél akkor 6,5 millió forintot kapott). Ha nem fizetett volna semmit, akkor öt év alatt ez a tőke kamatos kamattal már 66 svájci frankra kúszott volna fel. De kifizetett eddig körülbelül 4,5 millió forintot kamatra és kezelési költségre. Tehát továbbra is „csak” az eredeti 41 ezer frankkal tartozik jelen pillanatban (körülbelül 10 millió forint). Ennek az éves költsége körülbelül 10 százalék, tehát évi 4100 frank. Ez körülbelül 1 millió forint mai árfolyamon. Ezen felül kellene még tőkét is törlesztenie ahhoz, hogy tényleg csökkenjen a tartozása összege.
|
Ennyit nyer az árfolyamgáton |
|
Ha a példaesetünkben lévő ügyfél az árfolyamgátba belép, akkor – amíg nem fizet tőkét – 180 forinttal számolhatjuk az igazi árfolyamtól függetlenül a törlesztőjét, mert a gyűjtőszámláján egyelőre nem gyűlik semmi. Tehát egy évben összesen 740 ezer forintot fizet csak kamatra. Spórol tehát évi csaknem negyedmillió forintot, amit a bank és az állam fizet ki helyette. Ha már tőkét is törleszt majd, akkor is csak ezt az összeget kell kifizetni, de akkor gyűlik a gyűjtőszámláján is tartozás (a svájci frank árfolyama és a 180 forintos rögzített árfolyam különbözete), ahol ez a pénz körülbelül évi 15 százalékkal dagad tovább. Tehát ez addig jó biznisz, amíg nem kell tőkét törleszteni. Nyereség: körülbelül 750 ezer forint, kockázat nélkül. Kockázat: Az árfolyamgátból 3 év után lehet először kilépni, ami valószínűleg sokaknak meg fogja érni, erre majd érdemes lesz odafigyelni! |
| Ennyit nyerHET a tisztességtelen szerződéses módszerrel |
|
A Léhmann-módszer szerint a bank lényegében nem számolhatott volna fel kamatot, mert a svájci frank kamata gyakorlatilag nulla. Marad a kezelési költség, ami ügyfelünk estében 2 százalék. Az ügyfél az árfolyamkockázatot teljes egészében bukja, mert az ügyvéd álláspontja szerint árfolyamgátas nem igazán tud perelni. Ha nyer, akkor az eddig betörlesztett évi 4000 frank a 2 százalékos kezelési költséget és a tőkét törleszti. A teljes összegből körülbelül 4300 frankra jön ki a kifizetett kamat, s 15 700 frank a tőketörlesztés, tehát jelen pillanatban körülbelül 25 ezer frankkal tartozik. Ez mai árfolyamon körülbelül 3,5 millió forint, tehát ennyivel tartozik. Marad a szerződése, amely csak részben semmis, tehát évi 2 százalékos kamat mellett törlesztheti le vagy előtörlesztheti. Ennyit nyer, ha nyer: 6,5 millió forint. Ennyit bukik, ha veszít: 2 millió forint (a peren és az árfolyamgáton együtt) |
|
Ennyit nyerHET a THM-es módszerrel |
|
A PITEE módszere szerint a teljes szerződés semmis. Tehát a bank vissza kell, hogy kapja a pénzét, az ügyfél vissza kell, hogy kapja a lakását és a pénzét. Lázár Dénes álláspontja szerint a bank nem kérheti, hogy ezt azonnal fizesse vissza az ügyfél, mert az tisztességtelen lenne. A bíróság úgy döntött, hogy az ügyfélnek azért kell valamennyit fizetni azért, hogy a bank pénzét használta: a jegybanki alapkamaton (átlagosan körülbelül 7 százalék) kell elszámolniuk, úgy, hogy abba a kezelési költség is benne van. Tehát 9,1 millió forinttal tartozna, ha nem fizetett volna semmit, de mivel fizetett körülbelül 4,5 millió forintot, 4,6 millióval tartozik. Nincs érvényes szerződés, de ennyit fel tud venni forinthitelben, s évi 15 százalék körül törlesztheti. Kis szerencsével talán még valami államilag támogatott konstrukcióba is befér. Ennyit nyer, ha nyer: 5,4 millió forint. Ennyit bukik, ha veszít: 1,1 millió forint. |
Per előtt PBT és egyezség
Perlés előtt Lázár Dénes szerint mindenképpen érdemes a PSZÁF Pénzügyi Békéltető Testülete előtt tesztelni az érvrendszerünket. Ez ingyenes és viszonylag gyors: pár hónap alatt lefut az eljárás.
A perlésnél azonban adott esetben jobb stratégia a kivárás, árfolyamgáttal. Ugyanis ha akármelyik perből lenne esetleg valami, az valószínűleg maga után vonná azt is, hogy a bankoknak tömegesen meg kellene állapodniuk az ügyfeleikkel. Ez esetben szinte biztosan nem járnánk annyira jól, mint a pernyertesek, ám nem is kockáztatunk semmit.
Ha már közel jár a tartozásunk az ingatlan hitelbiztosítéki értékéhez, akkor adott esetben az is beválhat, ha érzékeltetjük a bankkal fizetési hajlandóságunk vagy képességünk csökkenését és alkut ajánlunk. Ez azonban elsősorban a kisebb, adott esetben kivonulásra készülő bankoknál válhat be, a nagyobb bankok nem olyan hajlékonyak, mint múltkori összeállításunkból is kiderült.
A kockázat per esetén tényleg benne van a pakliban. Még az ügyükben biztos ügyvédek is bizonytalanok abban, hogy tényleg elismerik-e majd a magyar bíróságokon az igazukat. „Az eddigi bírósági eljárások ítéletei alapján úgy tűnik, mintha a bankok mindent rendben csináltak volna, és az ügyfelek kizárólag a saját hibájuk miatt kerültek volna kilátástalan helyzetbe. A bíróságok egyelőre azt az álláspontot védik, miszerint a fogyasztóknak viselniük kell az általuk aláírt hátrányos szerződések következményeit. Ez a hozzáállás érezhető is a peres eljárások során, mert a bírók elég távolságtartók az ügyfelekkel.” – foglalta össze tapasztalatait Lázár Dénes. „A bíróságoknak ez a hozzáállása azonban teljesen figyelmen kívül hagyja az elmúlt évtizedek európai jogfejlődését. Az Európai Unióban pont az ilyen ügyek miatt – amikor a fogyasztó és a szolgáltató ennyire nincsenek egy szakmai szinten – született a fogyasztóvédelem”.
