Gazdaság

Megszabadulhatnánk az államadósságtól

Egy kitűzött célhoz sem kerültünk közelebb azok közül, amiket a kormány meghirdetett, s a piacok bizalmát is elvesztettük. Ideje fordítani a sorsunkon.

2012: A sorsfordító év címmel szervezett a Világgazdaság évindító konferenciát csütörtökön. A felszólaló gazdasági szakemberek számos kritikát fogalmaztak meg a kormány eddigi gazdaságpolitikájával kapcsolatban. Egyetértettek abban, hogy Magyarországnak mihamarabb meg kell egyeznie az IMF-EU-EKB trióval, hogy helyre álljon a bizalom irántunk. Hasonlóan vélekedtek arról is, hogy ez csak a kiinduló lépés lehet, számos területet kell rendezni ahhoz, hogy talpra álljon az ország. Szokatlan javaslatokat is hallhattunk, például az államadósság “eltüntetésére”.

A gazdaságpolitikánk megbukott

Egy gazdaságpolitikai célt sem sikerült elérni a GKI igazgatója, Vértes András szerint. Az államadósság nem csökkent. a gazdaság nem növekedett (kivéve a mezőgazdaságot, a jó időjárás miatt, s az előző gyenge évekhez viszonyítva), annak ellenére sem, hogy a költségvetés pluszban volt. A foglalkoztatás nem javult, a tőke nem bejött, hanem kiment (legalábbis az első 3 negyedévi adatok szerint), amire már régen nem volt példa.

Az adóterhelés nem csökkent, hanem nőtt (GDP arányosan magasabb, mint 2010-ben volt). Óriási mértékben romlott Magyarország versenyképessége, és a kkv-k helyzete is. Minden téren tapasztaljuk a bizalomvesztést. Pontosan az ellenkezője valósult meg annak, amit akartak – fogalmazott címszavakban.

Kicsit más oldalról közelítette ezt a kérdést Felcsuti Péter a Raiffeisen Bank volt vezérigazgatója: ő azt mondta, gazdaságpolitikánk azért rossz, mert nem hiszik el a piacok, hogy jó. S egy olyan országnál, amely erősen ki van téve a külső változásoknak, nem megengedhető az, hogy a piacok ne bízzanak bennünk – tette hozzá.

Hová tart Orbán Viktor?

Orbán Viktor azt mondta elmegy a falig. De van-e fal? – tette fel a kérdést Vértes. Vagy csak szakadék? Szerinte ez utóbbi. S ha a miniszterelnök oda tart, akkor onnan igen nehéz lesz visszafordulnia – jegyezte meg. De talán még nem késő. Viszont arra számítani kell, hogy ha meg is állapodnak az IMF-EU-EKB hármassal, a piacoknak akkor is jócskán kell idő ahhoz, hogy újra bízzanak Magyarországban – nyomatékosították többen is.

Magyarország eddig nem valódi, hanem látszat lépéseket tett a gazdasági mutatói rendbe hozására (például a magánnyugdíjpénztárak államosítása, a válságadók, stb.). De a valódi lépések már nem halaszthatóak. A kormánynak azt kell tennie, amire eddig azt mondta, hogy nem fogja tenni. Ezért 2012 a megszorítás és ebből következően a recesszió éve lesz – előlegezte meg Vértes. A GKI szerint az idén 1,5 százalékkal is visszaeshet a GDP, a belső kereslet 2,5 százalékkal csökkenhet, a beruházásoknál pedig 45 százalékos zuhanás is lehet. 2012-ben.

Kiszámíthatóság – amit mindenki vár

Vértes hangsúlyozta, hogy ma már tettek kellenek. A pénzvilág, és az EU-vezetők is azt várják, hogy végre megmutassuk, készen állunk a konszolidációra. Ehhez pedig garantálni kell az MNB függetlenségét, vissza kell adni az Alkotmánybíróság jogkörét, az adópolitika szabadságát, a Költségvetési Tanács korábbi működési kereteit. Ezen kívül nagyon fontos lenne, hogy lassuljon a rohamtempóra felpörgetett törvénykezés, és az új törvényjavaslatok beadása előtt ne hagyják ki az egyeztetést a gazdasági élet szereplőivel – emelték ki többen is.

Vértes szerint nem az a baj, hogy nehéz lépések következnek. Ezt megérti a tőke. De csak akkor, ha kiszámítható pályát vázolnak fel, ha ezek alapján lehet tervezni. E nélkül viszont nincs bizalom – jegyezte meg.

Államadósság – így is megszabadulhatnánk tőle

Az államadósság-csökkentés kérdése többféle formában is felbukkant az előadásokban. Az MTA Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa (volt igazgatója), Inotai András például azt mondta, hogy még a kifejezetten fejlett országokban is csak évi maximum 1,5 százalékot lehet úgy lefaragni, hogy közben ne fojtsák meg a gazdaságot. Vagyis minimum 20 év kell ahhoz, hogy a kívánt mértékű csökkenést elérjük.

Már csak az a kérdés, hogy van-e erre 20 évünk, s van-e ilyen időtávra kellő politikai konszenzus és következetesség, valamint tűrőképesség a lakosságnál és a pénzügyi piacoknál – tette hozzá. Majd rögtön a választ is megadta: nincs. Gazdasági növekedésre pedig egyelőre nem lehet számítani. Megoldási javaslata (amit ő maga bélyegzett eretneknek): az európai államadósságok egy részét inflálják el, a teher másik részét pedig tegyék egy következő generáció vállára.

Volt egy másik nem szokványos ötlet is az államadósság kezelésére. Az MGYOSZ elnökségi tagja, a Videoton vezérigazgatója Lakatos Péter azt mondta, ő az uniós pályázati pénzeket használná fel erre a célra. Szerinte egyszerűen csökkenteni kellene annyival az államadósságot, amennyi pályázati támogatás járna az EU-tól.

Vállalati hitelezés – több garancia kell

Az, hogy kimászunk-e a gödörből, vagy sem, nagyban a vállalkozásokon is fog múlni. Nekik pedig nemcsak szlogenek szintjén lenne szükségük segítségre, például hitelre, hogy tovább tudjanak lépni. A baj az, hogy a sok bedőlt hitel, a bankadó, végtörlesztés miatt kivérzett bankok nagyon kockázatkerülőek lettek, s csak az igazán hitelképes vállalkozásokkal állnak szóba.

A Magyar Nemzeti Bank igazgatója, Nagy Márton szerint ezen úgy lehetne segíteni, ha az állami garanciavállaláson erősítenének. Azt is hozzátette, Magyarországon most is elég jó (14 százalékos) az államilag garantált vállalati hitelek aránya, de ezzel együtt is jelentősen visszaesett ez a szegmens.

Nyertesen a válságból?

A vállalkozások, vállalatok jövőjével kapcsolatban a Deloitte Zrt. elnök-vezérigazgatója, Gion Gábor arra hívta fel a figyelmet, milyen fontos, hogy a külső körülmények megváltozására aktívan reagáljanak a cégek, és ne csak várják a kedvező változást. Győztesen is ki lehet kerülni a válságból, ha a vállalkozás kényszerből ugyan, de átgondolja a működését, a piacait, s stratégiáit és az innovációra is gondol.

Méghozzá nem termékinnovációra, hanem üzleti innovációra. A jó termék előállítása alapelvárás lesz – tette hozzá. Aki “csak” ilyet nem tud csinálni, az tönkremegy. Azon fog múlni a fennmaradás és a növekedés, hogy milyen kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtanak, s hogy azok mennyire találkoznak a vásárlók elvárásaival – foglalta össze.

Versenyképességnövelés kicsit másképp

Inotai András arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a szokásos versenyképességi tényezőkre (ár, minőség, árfolyam) kellene koncentrálni, hanem ennél tovább kell lépni, mert ezt már túlhaladta a világ. Ma már egy ország versenyképességénél szempont az is, hogy milyen az intézményei működésének minősége, hogy mennyire összetartó a társadalom, van-e jövőképe, stb.

A VOSZ főtitkára, Dávid Ferenc a vállalkozások jövőjével kapcsolatban azt emelte ki, hogy nem diktátum formájában kellene meghatározni a minmálbért, hanem újrakezdeni a párbeszédet az érdekképviselettekl (amit a kormány rekesztett be). S mint az már 2006-2008-ban megtörtént, pár évre előre meg kellene állapodni a bérekről, hogy tervezni tudjanak a vállalkozások.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik