Magyarország kormánya, sebezhetősége, gazdaságpolitikai bűnei immár állandósultak a külföldi lapok címoldalán, egyre döbbenetesebb hangulati elemek bukkannak fel. Államcsőd, bankbetétek kimenekítése, megbukott gazdaságpolitika, diktatórikus állam szerepel a nemzetközi hírekben. A hazai sajtótermékek egy része – természetesen olykor némi politikai túlfűtöttséggel – szívesen harsogja ezeket az elemeket. Nem is kérdés, hogy össztűz zúdul minden demokráciacsorbítónak gondolt magyar intézkedés ellen, és a kormányzat piacellenes, pénzvilágellenes hangulati elemei, a gőgös, az udvariatlan, a diplomáciában szokatlan hangütések kudarcot vallottak. Ám azért egy pillanatra érdemes megállni, és amikor folyamatosan Magyarország végletesen negatív megítéléséről olvasunk vagy a kormány gazdaságpolitikájának tökéletes bukásáról, akkor néhány fontos tényt nem szabad elfelejtenünk!
1. Nem extra a forintárfolyam
Talán a kormányzati gazdaságpolitika, a negatív külföldi megítélés legsúlyosabb következményének a gyenge forintárfolyamot tartjuk. A forint valóban gyenge, de ha jobban megnézzük az árfolyamokat, egyáltalán nem bizonyítható, hogy ez a magyar gazdaságpolitikának tudható be. Hol valóban elválik a forinttrend és jobban esünk az euróval szemben, mint más devizák, hol pedig éppen ellentétesen, mi tartjuk magunkat inkább.
A régióban mostanában Lengyelországnak van a legjobb sajtója. Figyelem, az elmúlt három évben a lengyel zloty többet gyengült az euróval szemben, mint a forint, és ha 2010 áprilisától nézzük a két görbét, vagyis az új kormányzat működése alatt, akkor éppen ugyanolyan árfolyammozgása volt az éltanuló Lengyelországnak, mint nekünk. Nem is kell az euróval szembeni görbéket egymásra illeszteni, elég, ha megnézzük azt, hogy a zloty és a forint hogyan áll egymással szemben, ugyanúgy 70 forintba kerül egy zloty, mint másfél éve.
Természetesen vannak nálunk jobban teljesítő feltörekvő devizák is, például a cseh korona, de sok nagy feltörekvő piac devizája futott ugyanebben az időszakban rosszabb görbéket. A forinthoz képest is gyengébben teljesített a török líra, a dél-afrikai rand, a mexikói pesó és az indiai rúpia.
2. Nem kiugróan rossz a tőzsdei teljesítmény
Egy ország kockázatainak, a gazdasággal kapcsolatos bizalomnak fontos fokmérője a tőzsde. A Budapesti Értéktőzsde elég randán muzsikált 2011-ben, de még így is a környék legjobban teljesítő tőzsdéi között maradt. A BUX-nál többet esett a varsói, a prágai, a moszkvai és mindenekelőtt a bécsi értéktőzsde vezető indexe is. Pedig az osztrákok aztán egyáltalán nem vívtak ki nemzetközi ellenszenvet gazdaságpolitikájukkal. Igaz, abban is erős igazság lehet, hogy az osztrák tőzsdei áresésért elég jelentős mértékben Magyarország felelt, hiszen ezen a börzén felülreprezentált a pénzügyi szektor, és az érintett bankoknak részben Magyarországon keletkeztek csúnya veszteségei.
3. Csökken a sebezhetőség, nő a devizatartalék
Nem is kétséges, tragikus az állampapírpiac kiszáradása, alig lehet éppen magyar kötvényeket eladni. Az állam remélhetőleg megegyezik az IMF-fel, ez nagymértékben segítené a devizaadósság finanszírozásának biztonságát. Vannak azonban a magyar gazdaságban is pozitív tényezők. 2011-ben a magyar gazdaság külkereskedelmi mérlege 7 milliárd eurós pozitívum volt, miközben az egész 2012-es devizaadósság-megújítás csak 6 milliárd euró. Hosszú évek után még a folyó fizetési mérlegünk is pozitív és a devizatartalék már csak ezen szempontok miatt is eleve növekvő.
4. Igenis, zajlik az adósságlebontás
Rekordszinten van a magyar államadósság – hangzik vészjóslóan. Igaz is, a gyenge árfolyam miatt a GDP-arányos államadósság még a sok extratörlesztés miatt is nőtt. Hozzá kell tenni, az állam devizaadósságán túl az ország egészének a devizatartozása is vészjósló, ebben a magánszemélyek, a vállalatok és az önkormányzatok is benne vannak. Bármennyire is piacidegen korlátozásnak tűnik a lakossági devizahitelek beszüntetése és az erőltetett végtörlesztés, azért azt ne felejtsük, hogy 2011-ben nagyon nagy mértékben csökkent a lakosság devizaadóssága (új hitel nem volt, törlesztés annál inkább), ami szintén csökkenti az ország kockázatát és kitettségét.
5. Veszélyben az uniós szavazatunk, transzferünk, tagságunk?
A nemzetközi sajtó fontos bürokratákra hivatkozva ír ilyen témákról, így érdemes komolyan venni a figyelmeztetéseket. Ugyanakkor mindenfajta józan mérlegelés szerint ez teljeséggel aránytalan reakció lenne. Gondoljunk csak bele Görögország helyzetébe! Adott egy ország, amely tíz éven keresztül szándékosan megtévesztette a bizottságot, vagyis hazudott adatairól, és ezzel ma még felmérhetetlen, de legalább 300 milliárd eurós veszteséget okozott Európának, elsősorban európai bankoknak, de sok-sok adófizetőnek is. Még Görögországgal szemben sem érvényesítettek semmit a fenti lehetőségekből, aránytalannak tűnik a fenyegetés!
6. Biztonságosak a betétek
Különös belpolitikai felelősség a betétesek megnyugtatása, és ezt nagyon sok, a jelenlegi kormányzattal egyet nem értő kiváló közgazdász (Bokros Lajostól Oszkó Péterig) pontosan érti, és igyekeznek a betéteseket megnyugtatni. Ugyanakkor vannak olyan hangok, amelyek valami nagyon áttételes változás (piaci szereplők helyett ezentúl állami szereplő vagyonkezeli az Országos Betétvédelmi Alap pénzét) kapcsán a betétek biztonságáról értekeznek.
A betétek befagyasztása miatti félelem alaptalan. Ha egy állam vagy a bankok befagyasztanák a betéteiket, olyan bizalomvesztés következne be, amely az egész országot, illetve a szektort ellehetetlenítené pár évtizedre, ráadásul nem is csak itthon, de az anyabankok otthonában is. A bankoknak és az államnak van forintja, tudnak forintforrást szerezni, semmilyen szükségük nincs arra, hogy forintbetéteket tartsanak erőszakkal maguknál. A devizabetét-korlátozásoknak esetleg lehetne valami értelme, de az ismert argentin vagy szerb példákban is csak azért fagyasztottak be, és akkor is csak ideiglenesen a devizabetéteket, mert a lakosság teljesen átállt egy idegen deviza használatára, itt azért még nem tartunk.
7. Bukhatunk a bankok megrohamozásával
Az észérvektől függetlenül az elmúlt hetekben volt intenzív készpénzfelvétel, volt euróra váltás a magyar bankoknál. Természetesen nem befektetési tanácsot szeretnénk adni, a gyenge árfolyam ellenére még lehet értelme most euróba menekülni, ha további gyengülést várunk, de a hazai bankrendszerből menekülni ma inkább csak felesleges költségnek tűnik.
Sajnos ilyenkor is mindig a kisember jár pórul. Emlékezzünk az ismert magyar pánikra, a Postabank megrohamozására. Rosszul járt akkor a bank, rosszul járt az, aki megrohamozta a bankot és idő előtt feltörte a betétjét. Aki nyugton maradt, annak semmi bántódása nem esett.
8. Nemzetközi felelősség
Komoly nyugat-európai politikusok igyekeznek nyomást gyakorolni a magyar miniszterelnökre. Ez teljesen érthető, ahogyan az is, hogy az osztrák, a német vagy az olasz politikai vezetés frusztrált, amikor sokféle hazai gondja mellett azt látja, hogy egy kis ország igazságtalan mértékű adókkal, végtörlesztési veszteséggel nyúzza az amúgy is bajban levő bankjait, cégeit. Ugyanakkor hatalmas felelőtlenség lenne a vezető európai politikusoktól, ha indokolatlanul rásegítenének egy olyan ország gazdasági bedöntésére, amelynek a nemzetközi hiteltörténete példás, az 1981-es IMF-csatlakozása óta tökéletesen pontosan törlesztette minden külföldi adósságát, és ahol a legtöbb gazdasági mutató éppen javul. A hiány csökkenő, a GDP 2011-ben még növekvő volt, az infláció alacsony, a devizatartalék magas, a külkereskedelmi egyenleg erősen pozitív. Egy esetleges államcsőddel pedig az érintettek, vagyis az osztrákok, a németek és egész Európa hatalmasat bukna. Ezt azért jó tudni, bár természetesen felelőtlen lépésekkel a nyugati érdekkel visszaélni nem szabad.
Kellene egy nemzeti minimum
Jó lenne, ha a magyar emberek nem bűnhődnének a túlzott félelmek miatt. A kormány pedig mindenképpen bűnhődik, legalábbis veszít a népszerűségéből. A fenti pontok nyugodt közegben stabil gazdaságra utalhatnának. Ingatag nemzetközi környezetben futnánk a globális kockázatokat, de nem lógnánk ki. Ám a kivagyiság, a durva megfogalmazások, a kooperáció hiánya, az erős belpolitikai megosztottság, a felek egymás iránti gyűlölete oda vezetett, hogy Magyarország a legkockázatosabb országok közé sorolódott.
A magyar gazdaságpolitika így valamilyen szinten már biztosan megbukott. Ha elfogadjuk az IMF-feltételeket, akkor vállaltuk, hogy vége a külön útnak, ha nem, akkor menthetetlenül kinyír minket a piac. A mai kormánypárt nem volt éppen barátságos a megelőző kormányokkal, bőven ment a hazaárulózás, korábban nem látott mértékben kezdődött büntetőjogi elszámoltatás, ami bizonyos esetekben nagyon megalapozott, máskor erőltetettnek tűnik. Amikor az ország stabilitása, az állampolgárok vagyona, jövője a tét, valamiképpen mégis felejtenie kellene mindenkinek a régi sebeket és valamifajta konszenzust ki kellene alakítani, egy nemzeti minimumban egyet kellene érteni.
Közös felelősségünk a józanság.
