A Fitch Ratings amerikai hitelminősítő közép-európai idő szerint péntek este megerősítette Magyarország hosszú távú szuverén adósbesorolását, ám a korábbi semlegesről negatívra módosította a kilátásokat (BBB-). Szombat hajnalban lépett a Standard & Poor’s (S&P) is: leminősítést valószínűsítő figyelőlistára helyezte Magyarországot. (A Moody’s – amely tavaly december 6-án – egyszerre két fokozattal rontotta a magyar osztályzatot (negatív kilátással), egyelőre nem foglalt állást, ez december-január között várható.)
A két döntés egyelőre nem jelenti azt, hogy befektetésre nem ajánlott (bóvli vagy spekulatív) kategóriába került a hosszú távú magyar kormányzati adósság, erre azonban valószínűleg csak heteket kell várni. Új információ tehát az eddigiekhez képest – nevezetesen, hogy leminősítés várható – nincs, a nemzetközi intézmények azt jelezték, hogy véleményük nem változott.
Arra, hogy a mostani lépéseknek milyen következményei lesznek a magyar eszközök (forint, állampapírok, vállalati kötvények, részvények) piacára várhatóan a hét első kereskedési napjai adnak majd választ: a hétvégén a forint szinte meg sem rezdült, az árfolyam az euróval szemben a 310 forint körül mozgott, a frank kurzusa 250, a dolláré 226 forintot környékén járt.
Nincsenek kötelező szabályok
A befektetésre ajánlott minősítés elvesztésének közvetlen azonnali hatása elméletben az állampapírpiacra lehet. Számos olyan intézmény van ugyanis, amelyek nem vagy csak korlátozott mértékben tarthatnak portfoliójukban bóvli kötvényeket, ilyen esetben tehát piacra kell dobniuk ezeket a papírokat, amely jelentős kínálatot, zuhanó árfolyamokat, s ezzel együtt emelkedő hozamokat eredményezhet.
Arról azonban, hogy ezeket a papírokat mikor kell értékesíteni (egyetlen hitelminősítő osztályzatának rontása vagy több szükséges ahhoz) nincsenek kötelező szabályok. A különböző intézmények gyakorlata eltér, gyakrabban fordul ugyanakkor elő, hogy legalább két nemzetközi intézmény átsorolása szükséges ehhez. (Amely persze az eddigi események alapján gyorsan bekövetkezhet.)
A piacok a jövőre fogadnak
Látni kell azonban azt is, hogy a piacok a jövőre fogadnak: egy-egy befektetés esetleges eladásáról jellemzően nem a leminősítés bejelentésekor születik döntés (hacsak nem váratlan és drasztikus lépésre kerül sor), hanem jóval korábban, amikor a piac érzékeli a veszélyeket. Ez a folyamat a magyar állampapírpiacon már jó ideje megfigyelhető: a hozamok (különösen a hosszabb lejáratoknál) emelkedtek, a kereslet erőteljesen ingadozott (októberben sikertelen aukcióra is volt példa). Magyarán a befektetők már egy ideje árazzák a leminősítés lehetőségét, azok az intézmények pedig, amelyeket az eladási kényszer érinthet, megkezdték (befejezték) készleteik átértékelését.
A bóvli kategória ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nincsenek befektetők. Számos olyan piaci szereplő van ugyanis, amely elsősorban magasabb kockázatú, ám ezzel együtt jobb hozamot ígérő papírokra specializálódott, s miután a nyáron történelmi csúcsra ért a külföldiek tulajdonában lévő forint-állampapírállomány (megközelítette a 4 ezer milliárd forintot) valószínűsíthetően jelentős ilyen tőke érkezhetett a magyar piacra.
Nem véletlen tehát, hogy egy esetleges leminősítésről szóló döntés várható következményeiről szólva több elemző is kiemelte, hogy csak korlátozott piaci hatással járna, mivel a magyar államkötvények zöme felzárkózó piacokra szakosodott kötvényalapok portfolióiban van, és ezek számára nincs olyan előírás, hogy csak bizonyos alsó besorolási küszöb feletti kötvényeket tarthatnak. (Vannak persze kivételek: a magyar dollárkötvények például több olyan kötvényindexben – köztük a Barclays Capital US Credit indexben -, szerepelnek, amelyek befektetési osztályzatú adósságokra szakosodtak.)
Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy leminősítésnek nem lenne hatása az állampapírpiacon, csak azt, hogy ebben az esetben – amikor már hetek óta folyamatosan az esetleges negatív lépésről szólnak a hírek – a döntés miatt lavinaszerű folyamatok elindulásától nem feltétlenül kell tartani.
Az állampapírpiac mellett persze az egyéb tőkepiaci eszközök is erőteljesen reagálnak az adósság visszafizetésével kapcsolatos figyelmeztetésekre: az ország devizája, az adott állam piacon lévő papírjaihoz kapcsolódó kockázati prémiumok, sőt, a helyi tőzsdék is heves elmozdulásokat produkálnak egy ilyen döntés után. E piacokon a megelőző hónapokban szintén folyamatosan követhető volt a befektetők értékítéletének változása.
A kockázat ára
Magyarország már szeptember végén a világ 9. legkockázatosabb állama volt a CMA DataVision statisztikája szerint. (A rangsort a kockázatért elvárt hozamok, azaz a kockázati felárak alapján állítják össze. A felárat egy viszonyításként számon tartott (jellemzően dollárban jegyzett) papír és az adott ország, azonos lejáratú kötvénye után fizetett hozam közötti különbség adja.)
S, egyre erőteljesebben jelezte a bizalom folyamatos vesztését a forint és a hazai részvénypiac teljesítménye is. Az európai adósságválsággal kapcsolatos viharokban a hazai eszközök mindig „kicsit” rosszabbul szerepeltek, mint a régió egyéb piacai. Magyarán egyre határozottabban leszakadtak a magyar eszközök régiós versenytársaiktól.
A forint az euróval szemben nyár közepén még 265-275 forint között mozgott, november elején viszont a közös európai fizetőeszköz megközelítette a 2009 márciusában beállított 317 forintos mindenkori történelmi rekordot (szerdán 315 forint fölé emelkedett a jegyzés a bankközi devizapiacon). De látszott a befektetők ítéletének átértékelődése a hazai nagyok részvényeinek árfolyam-alakulásában: az OTP például ismét 3000 forint alá bukott.
Piaci vélemények szerint egy várható leminősítés hatását a piacok már mintegy 90 százalékban beárazták, így további megrázó (5-10 százalékos) elmozdulások a hétvégi hitelminősítői megnyilvánulások, illetve egy későbbi esetleges leminősítés bejelentésétől nem várhatók, ha egyébként a hazai pénzügyi vezetés a pénzügyi stabilitás megtartása és a növekedés beindítása irányába megteszi a szükséges lépéseket, illetve a nemzetközi piacokon újabb pánikroham végig nem söpör.
Miről kell meggyőzni a világot?
Az utóbbira sajnos továbbra is van esély. Nyugtalanságra adnak okot egyebek mellett az olasz problémák, de gyülekeznek a felhők Franciaország fölött is. A hétvégén az olasz parlament elfogadta ugyan azt a programot, amelytől a növekedés beindítását, és az adósság lefaragását remélik. Ígéretének megfelelően lemondott a miniszterelnök, Silvio Berlusconi is, s komoly erőket mozgattak meg annak érdekében, hogy még a hétfői piacnyitás előtt nyilvánosságra hozzák az új kormány névsorát, ezzel is hűtve az olasz államadósság finanszírozhatóságával kapcsolatos aggodalmakat. Az azonban, hogy a piac ezeket a lépéseket mennyire tekinti megnyugtatónak, egyelőre kérdéses, de ha az olasz probléma egyelőre le is kerülne a napirendről, a francia államkötvény-hozamok emelkedése újabb figyelmeztető jelet jelent.
Ahhoz, hogy a nemzetközi viszonyokból eredő hullámokból a jövőben ne vesztesként, hanem nyertesként kerüljön ki az ország egyenes irányú, következetes gazdaságpolitika kell, amely valóban az adósság leépítésének irányába hat. Olyan, amelynek a Széll Kálmán terv publikálásakor a piacok bizalmat szavaztak, amelyet azonban azóta elveszített Magyarország.
A kormány az elmúlt hetek intézkedései alapján vette a piaci jelzéseket. Felvette a kapcsolatot a pénzintézetekkel, s olyan megoldásokat keres a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében, amelyek a piacok számára értelmezhetők. A növekedési kilátásokat illetően pedig Orbán Viktor, miniszterelnök a héten ígéretet tett arra, hogy lesz növekedési modell, amely alapján elhihető, hogy a visszaesés elkerülésével küszködő nemzetközi környezetben is képes az igen nyitott kis gazdaságunk növekedni.
Ha tényleg lesznek hihető tervek és megoldási útvonalak, a piac ebben kész bízni – ahogy történt az a Széll Kálmán terv publikálásakor – Magyarországon ugyanis egyelőre olyan politikai stabilitás van, amellyel kevés állam büszkélkedhet (köszönhetően a kétharmados többségnek). Ha nem, akkor tovább csúszunk majd a lejtőn, amit egy-egy rossz döntés, vagy egy terv nem megfelelő kommunikációja időszakonként akár nagyobb zuhanásokba is fordíthat. (Ahogy az elmúlt hónapokban az gyakran megtörtént.)
Lesz-e 400 forint az euró árfolyama?
Mindezzel együtt azokat az elemzések, amelyek az elmúlt napokban – a 2008-2009-es időszakhoz hasonlóan – ismét napvilágot látnak, s extrém magas árfolyamokat (az euróval szemben a 400 forintos szint elérését) vetítenek előre, egyelőre érdemes fenntartásokkal kezelni. Ezek jelentéstartalma elsődlegesen az, hogy változatlan feltételek mellett bármi bekövetkezhet, némi leegyszerűsítéssel a teljes összeomlásra vonatkoznak, gyakorlatilag a világvégét árazzák. (A héten erről is volt forgatókönyv, amely szerint esély van arra, hogy november 23-26-án a globális gazdaság összeomlik.)
A világvégéről ugyan kevés ismerettel rendelkezünk, az azonban talán kétséget kizáróan állítható, hogy ez az esemény viszonylag ritkán szokott bekövetkezni, s amíg nem jön el, vannak eszközök, amelyek bevethetők a teljes összeomlás elkerülése érdekében. Erőteljes forintgyengülésnél a jegybank kamatot emelhet (2008-ban a 300 bázispontos, azaz 3 százalékos emelés megállította az árfolyamemelkedést). Az államadósság finanszírozásának problémái jelentkezésekor pedig bármikor kérhető a nemzetközi intézmények közbelépése, még akkor is, ha a jelen helyzetben a magyar állam ezt egyelőre határozottan elutasítja. (Erre az évre egyébként érdemi finanszírozási igény már nincs, de jövőre mintegy négy és fél, az azt követő két évben öt-öt és fél milliárd eurónyi magyar államadósság jár le.)
A piacokról pedig érdemes megjegyezni azt, hogy a világvége előtt jellemzően sokszor meggondolják magukat, és hinni kezdenek a kilábalásban (s persze ezzel együtt be is árazzák azt), amely alátámasztásához elég csak a görög dráma fejezetein végiglapozni. Tény ugyanakkor – s ezt szintén a görög példa bizonyítja -, ahonnan már úgy tűnik nincs visszaút, Magyarország azonban egyelőre messze nem ilyennek látszik.
Kockázatos az extrém árfolyamokra fogadni
Az extrém árfolyamprognózisok egyeseket befektetéseik védelme, másokat a jelentős mozgások kínálta nyereség ígérete arra késztet, hogy belépjenek a piacokra, ahogy történt az a 2008-2009-es válság idején. Mindazoknak, akik a forint erőteljes leértékelődésétől félve, most kívánják befektetéseiket devizába átmenteni érdemes figyelemmel lenni arra, hogy a forint történelmi csúcsa közelében jár, ez az időszak nem optimális az ilyen döntések meghozatalához (3 éve sokan, sokat veszítettek az ilyen döntésekkel).
Azok pedig, akik a nyereség reményében lépnek be a piacra, amellett, hogy emlékeznek arra, hogy közel 3 éve mekkora profitot lehetett elérni az esetlegesen 2000 forint alatt megvett, majd néhány hónapon belül annak többszöröséért értékesített OTP-részvényeken, jó, ha figyelembe veszik azt is, hogy ez a válság nem ugyanaz, amely 3 éve végigsöpört a világon. A gazdálkodó szervezetek talán jobb helyzetben vannak (a veszteségforrások leépítése jórészt megtörtént) az államokra azonban súlyos teherként nehezednek a részben a kilábalásban játszott szerepük miatt felhalmozódó, részben a korábbi rossz gazdálkodásukból adódó terhek. S, egyelőre nincs arról hihető forgatókönyv, hogy miként oldják meg a felmerült problémákat.
