Juhász Istvánné, a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára kijelentette: az állami nyugdíjrendszer nagyobb veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni bizonyos időszakokban, mint amelyet a magán-nyugdíjpénztárak szenvedtek el a 2008-as válság miatt.
Az 1995-1996-os mélyponton az állami nyugdíjrendszerben szükségessé vált drasztikus kiigazítások majdnem 40 százalékos negatív hozamot jelentettek a járulékfizetőknek. Ilyen korrekció volt az 1997-es nyugdíjtörvény, amely a biztosítottak nettó nyugdíjvagyonának több mint felét eltüntette, és ilyen a 2009-es Bajnai-csomag is, amelyben visszavonták a 13. havi ellátást, felemelték a korhatárt és leszorították a már megállapított járadékok éves indexét.
A főtitkár szerint: “Mivel az állami nyugdíjrendszer sem képes biztos hozamokat garantálni, ezért fontos, hogy a kockázatokat megosszuk, és a magán-nyugdíjpénztári pillérre is támaszkodjunk”. Mint kifejtette, a két pillér kockázatai nagymértékben eltérnek egymástól, ezért a kockázatmegosztás a jövő nyugdíjainak biztosítása szempontjából komoly jelentőséggel bír.
Ahogy arra a kutatások rámutattak, az állami nyugdíjrendszernek is voltak veszteséges időszakai a kilencvenes években, míg a nyugdíjpénztárakat a gazdasági válság hozta nehéz helyzetbe. Ám mindkét pillér esetében – eltérő alapokon ugyan – megtörtént a kiegyensúlyozás.
A magánnyugdíjpénztárak 2009-ben 457,8 milliárd forint befektetési eredmény mellett kiemelkedő hozamokat értek el, így a Stabilitás Pénztárszövetség tagjai ledolgozták a pénzügyi válság során elszenvedett veszteségeiket.
