A szó klasszikus értelmében nincsen válságban a magyar gazdaság, ez igazából csak egy politikai metafora, aminek az a lényege, hogy az ellenzéki Fidesz, saját céljai elérése érdekében szajkózza, súlykolja, hogy válság van – deffiniálta a szóhasználatot lapunknak Petscnig Mária Zita. A Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa szerint ez részben még üdvözlendő is lenne abból a szempontból, hogy szemléletváltást jelez a legnagyobb ellenzéki pártnál, amely az ígérgetés helyett immár inkább az egyensúly megőrzésének fontosságát hangsúlyozza.
Klasszikus értelmezésben akkor beszélhetnénk válságról – emelte ki a kutató -, ha a gazdaság teljesítménye negatív lenne vagyis csökkenne, romlana az államháztartás egyensúlya, az infláció növekedne, s a munkanélküliség drasztikusan ugrana meg. Azonban nem ez a helyzet – mondta Petschnig Mária Zita. A gazdaság lassuló növekedésének mélypontján túlvagyunk, az infláció – ha a vártnál lassúbb ütemben is de – csökken, az államháztartás egyensúlya határozottan javul, s a munkanélküliség sem növekedik drámai módon – sorolta. Összefoglalva: gyógyulási folyamat közben van a magyar gazdaság – adta meg a diagnózist.
Feszültséggócok vannak
Kétségtelen ugyanakkor – tette hozzá a Pénzügykutató főmunkatársa -, hogy egy dinamikusabb gazdasági növekedés eléréséhez a jelenlegi feltételrendszer elégtelen. Éppen ezért arról kellene valójában beszélni, hogy milyen feszültséggócok akadályozzák a gazdaság dinamizálását. Tehát nem válság- hanem feszültséggócokról ildomos beszélni – húzta alá. Ilyen feszültséggóc a munkaerőpiac, a foglalkoztatás átalakítása vagy a költségvetés ellátórendszerei közül az egészségügy és az oktatás – fejtegette Petschnig Mária Zita.
Frankfurt, 2008. március 17. – A frankfurti értéktőzsde aznap 4,18 százalékos veszteséggel zárt az amerikai hitelválság miatt (Fotó: MTI/AP)
Lényegét tekintve hasonló értékelést, értelmezést adott a FigyelőNetnek Barabás Gyula, az OTP Bank ügyvezetője is, aki az Oriens kilábalásról szóló tanulmányának társszerzőjeként vétette észre magát közgazdasági körökben. Barabás szerint el lehet lenni a jelenlegi viszonyok között is, tragédia nem történne, „csak” felzárkózás helyett nőne a különbség hazánk gazdasági teljesítménye és a térségbeliek között. A gond tehát azzal van, hogy saját lehetőségeinkhez képest teljesítünk rosszabbul, s persze szomszédainkhoz képest is.
Növekedés helyett rejtőzés
Felvetésünkkel, hogy például Szlovákia, vagy Románia annak a külső befektetési boomnak köszönheti gazdasági növekedését, amin Magyarország a kilencvenes évek közepén, második felében átesett, Barabás részben értett egyet. Azt ugyanis elismerte, hogy a beruházások „termelésbe való beépülésével” a GDP növekedésének üteme akár jelentősebb mértékben is csökkenhet, de azt kihangsúlyozta, hogy Szlovákia esetében a külföldi befektetések sokkal szervesebb kapcsolatot építettek ki a helyi kis- és közepes vállalkozók beszállítói körével.
Nálunk a külföldi és a hazai vállalkozások teljesítménye közötti kettészakadás akár drámainak is nevezhető. Ennek legfőbb oka – véli a szakember -, hogy a jelenlegi adó- és járulékterhek mellett a cég méretének (termelésének) növelése „nem hoz annyit”, mint az „árnyékban maradás” vagyis a fekete-, szürkegazdaságban maradás.
Klasszikus értelemben tehát, hogy leértékelődne a forint, recesszióba süllyedne a gazdaság, nincs szó – így nem beszélhetünk válságról – összegzett Barabás Gyula, arról viszont igen, hogy beavatkozás nélkül a leszakadás marad nekünk.
