Komoly port kavart két éve a szélerőmű-létesítési engedélyek elosztása. A 330 megawattos kvóta csaknem felét, 150 megawattnyit a Callis Zrt. szerezte meg. Miután összesen 1700 megawattnyi kérelem feküdt az asztalon, mindenki csak feleannyit kapott, mint szeretett volna. Az ágazatban újoncnak számító magánbefektető, Popovics Zoltán cége ehhez képest jól jött ki az osztogatásból, az ilyesmi pedig szóbeszédet szül. Piaci körökben nyomban Kapolyi László cégével, a System Consultinggal hozták kapcsolatba őket. Uhlmann Attila, a Callis igazgatója viszont állítja, hogy kapcsolatuk korábban sem volt, és ma sincs a milliárdos exminiszterrel.
ENGEDÉLYBRÓKEREK? A piacon ennek ellenére tartja magát az a feltételezés, miszerint az engedélyek zömének birtokosai, élükön a Callisszal, valójában engedélybrókerek. Magyarán nem is állt szándékukban szélkerekeket állítani, a megszerzett engedélyek értékesítéséből reméltek, remélnek hasznot. Tény, hogy miközben az engedélyek kiadása idején óriási volt az érdeklődés, mind a mai napig mindössze 40 megawattnyi új szélturbina állt üzembe. Ezekkel együtt ma összesen 60 megawatt körüli kapacitás működik az országban. Uhlmann Attila szerint viszont a késlekedő beruházások hátterében nem spekulánsok, hanem olyan projekttársaságok állnak, amelyek a megváltozott üzleti környezetben átértékelték befektetői stratégiájukat, és az egyes beruházások előkészítésében üzletileg nagyobb fantáziát látnak, mint az építésben és a működtetésben.
A Callis ennek jegyében a közelmúltban egy nemzetközi pályázaton, 50 megawattnyi szélerőművi engedéllyel együtt, el is adta egyik leányvállalatát, a Kaptár Szélenergia Kft.-t a spanyol Iberdrola energetikai óriáscégnek. Uhlmann nem kívánta sem megerősíteni, sem cáfolni azt az információnkat, miszerint a birtokukban maradt 110 megawattnyi engedéllyel rendelkező projekttársaságokat is rövidesen el-, vagy átadnák az ibériai tőzsdei vállalatnak. „Több befektetővel és turbinaszállítóval tárgyalunk az előkészített beruházások megvalósításáról” – kommentálta szűkszavúan értesülésünket. Az Iberdrola által már megvásárolt 50 megawattnyi engedéllyel rendelkező Kaptár Szélenergia Kft. egyébként az ősszel elkezdi a tervezett beruházások megvalósítását, és a Callis igazgatója szerint 2008-ban a fennmaradó 110 megawattnyi szélturbina is üzembe fog állni. (A spanyoloknak saját turbinagyártó leányvállalatuk van, ami mindenképpen előny, hiszen az európai piacon az utóbbi években hiánycikké vált a szélerőmű, olyan mértékben ugrott meg a kereslet a berendezések iránt.)
Akárhogyan is, a jelenlegi rendszer tág teret enged az ügyeskedésre. Ismert, hogy a magyar villamosenergia-rendszer csak korlátozott mértékben képes befogadni szélerőműveket (Figyelő, 2006/26. szám). A szél ugyanis nem fúj állandóan, az ebből eredő ingadozásokat pedig ki kell egyenlíteni. A Magyar Villamosenergia Ipari Rendszerirányító (Mavir) Zrt. 2005-ben ez alapján határozta meg az akkor – és azóta is – sokat vitatott 330 megawattos keretet. Részben befektetői nyomásra ugyan az energiahivatalban is időszerűnek tartják ennek a teljesítménykorlátnak a felülvizsgálatát, egyelőre azonban minden hivatalnok a piacnyitás előkészítésével van elfoglalva.
„A szabályozás igen puha” – ismerte el a Figyelőnek Grábner Péter, a Magyar Energia Hivatal (MEH) osztályvezetője. A kiadott létesítési engedélyek ugyan a hatályos villamosenergia-törvény (vet) szerint két évig érvényesek, de ha az engedélyes cégek kérik, a hivatal szinte automatikusan meghosszabbítja azokat, függetlenül attól, megkezdődött-e a kérdéses beruházás. Ilyenformán hosszú évekig jegelhető a viszonylag szűkös kvóta, miközben sorban állnak azok a hazai és külföldi befektetők, akiknek zsebben a pénzük, hogy szélkerekeket állítsanak. Találkoztunk olyan külföldivel, aki 2005-ben még csak a tervezett beruházás előkészítésénél tartott, s nem volt abban a helyzetben, hogy engedélyért folyamodjon, viszont jelenleg egymaga több (összesen 300 megawatt teljesítményű) szélparkot tervez felépíteni, és a keret 2005-ös felosztását követően sem állította le az előkészületeket. Szerintük a fel nem használt, az idén lejáró engedélyekkel érintett, mintegy 300 megawattnyi kvótát ismét meg lehetne – s meg is kellene – hirdetnie a MEH-nek. Ezúttal viszont a 2005-ös tapasztalatok alapján, az akkori gyakorlattal ellentétben, vizsgálni kellene, hogy az igénylőnek rendben vannak-e a szélerőmű építéshez szükséges építési és hálózati csatlakozási engedélyei.
TÜLEKEDÉS. A magyarországi szélerőmű-létesítési engedélyekért tapasztalt tülekedést az magyarázza, hogy egy 2 megawattos szélturbina esetében is évi 100 milliós nagyságrendű garantált bevétel a tét. Az innen nyert áramot ugyanis a helyi szolgáltatók, vagy a Magyar Villamos Művek törvényben rögzített áron, jelenleg kilowattóránként 23 forintért kötelesek átvenni. Ez az ár majdnem a duplája a hazai erőművek átlagárának. A speciális díjat a lakossági és az ipari energiafogyasztók közösen finanszírozzák: kilowattóránként hozzávetőlegesen 20 fillért tesz ki a megújulók, valamint a hő- és villamos energiatermelést egyszerre végző, úgynevezett kapcsolt termelés támogatására átirányított összeg.
Ám a támogatási rendszer a 2008. január elsején bekövetkező teljes piacnyitástól átalakul. Igaz, a megújuló források, köztük a szél is, változatlanul támogatottak maradnak, bár az egyes források közötti támogatási arányok változni fognak. Úgy tűnik, egyelőre az agrároldalon is erősen favorizált biomassza lobbi áll nyerésre, és várat magára az a hosszú távú megújuló stratégia, amely kizárná a csoportérdekek által irányított rögtönzéseket a szabályozásból. A konfliktusok így akár a szél, akár a biomassza alapú energiatermelés oldalán be vannak kódolva a jelenlegi rendszerbe, és érthető módon mindig ott jelentkeznek, ahol több pénzt lehet kivenni.
