Molekuláris biológiai értelemben ez annyit jelent, hogy a géneket adó DNS is csak e közösségen belül szállhat szülőről utódra. Kivételek természetesen e kvázi dogma alól is akadnak: vannak vírusok, amelyek a gazdasejtek magjaiba épülve nemzedékről-nemzedékre öröklődnek, megvalósítva ezzel a különböző fajok közötti génáramlást. Brit kutatók most a fajok közötti génátvitel új példáját azonosították: egy gyümölcslégy génjei között egy baktérium, a Wolbachia nevű parazita DNS-ét találták meg.
A Wolbachia közönséges élősködő, amely a gerinctelenek 70 százalékában kimutatható, jórészt fertőzés formájában. A most felfedezett jelenség azonban jóval több, mint a hagyományos gazda-parazita kapcsolat: az ugyanis nem szüntethető meg például antibiotikumokkal. A gyümölcslégy ráadásul utódaiba is átörökíti a baktérium génjeit, vagyis azok tartósan beépültek a genomba.
Egyelőre nem tudni, hogy e gének működnek-e, s vajon hozzájárulnak-e a rovarok tulajdonságaihoz. A felfedezés ennek ellenére fontosnak bizonyulhat. Egyrészt kiderülhet, hogy a sejtjeikben lappangó gének közvetítésével az eddig ártalmatlannak tartott fajok is szerepet játszhatnak a betegségek terjedésében. Másrészt a genomprogramok – vagyis az élőlények génjeit feltérképező törekvések – számára is hozadéka lehet: az eddig szennyeződésnek vagy fertőzésnek tulajdonított DNS-darabok valójában a gazdafajok fontos génjei is lehetnek.
