A szellőszállítók

Legfeljebb a villamoson tanult általános iskolás korában Váradi Gábor, a Columbus Klíma Kft. egyik ügyvezetője. Akkoriban ugyanis öttusázott, s tanulni nem volt sok ideje a napi három edzés mellett. Csak a sportolói pályafutás járt a fejében, így nem ellenkezett, amikor szülei egy épületgépészeti szakmát kínáló szakközépiskolát javasoltak. A mai ügyvezető szeme előtt édesapja foglalkozása is lebeghetett, aki a Csőszerelőipari Vállalat épületgépésze volt.

A pályaválasztás dilemmájával azonban a nyolcvanas évek elején, 18 évesen ismét szembe kellett néznie. „Döntenem kellett, hogy továbbtanulok, vagy sportállásba megyek: ez utóbbiért 300 forintot ajánlottak heti 17 edzés mellett” – árulja el, miért szakított addigi életcéljával. Az érettségi előtti napokban így huszáros hajrát vágott ki a tanulás terén, s végül sikerült bejutnia a Pollack Mihály Főiskolára.

SPORTMÚLT. Ikertestvére, Váradi György szintén öttusázott, de hamarabb váltott a kevesebb elfoglaltsággal járó sportokra: tornázott, kosárlabdázott. Így több ideje maradt a tanulásra. Gimnáziumba ment, nyelv tagozatra, két diplomát és két nyelvvizsgát szerzett. Végül a fiúk együtt jártak Pécsre, a műszaki főiskolára. „Mindkettőnknek nagyon tetszett a főiskola, elsősorban a hét sportpálya, de az is, hogy az országban egyedülálló módon kétágyas hálószobák voltak, így együtt lakhattunk. Pont, mint otthon!” – mesélik ma is örömmel. A testvérek első munkahelye szintén közös, a Csőszer lett, azonban mindketten új lehetőségeket is kerestek. György a külker vonalon mozgott, míg Gábor a virágzásnak induló magánszektor felé fordult. „Azokat a munkákat, amelyeket a vállalat nem tudott elvégezni, hétvégén, vagy munka után egy KISZ-vállalkozás keretében csináltuk meg” – mesélik el a vállalkozói út első lépéseit. Az ebből befolyó összeget, amennyiben lakáscélra fordították, alacsony adó terhelte: így a testvérek által együtt szerzett pénzből sikerült Gábor első lakását megvenni. György pedig megpályázott egy állást Amerikában, s mivel a vízumot és a kiutazási engedélyt is sikerült megkapnia, több évre kiment dolgozni, míg Gábornál az ideiglenes vállalkozási formát a magánvállalkozás követte. „Amikor már a benzinköltségemre sem volt elegendő a főállású fizetésem, úgy határoztam, hogy feladom a főállást” – mesél a sorsfordító döntés hátteréről Gábor.

György két és fél év után tért haza. Rögtön céget alapítottak, több társsal együtt. György nem is vett részt személyesen a napi működésben. Állásba ment, a Graphisoft alkalmazta őt mint a közel- és távol-keleti piacépítésért felelős munkatársat: a megszerzett hálózatépítési tapasztalatait később a Columbus Klíma indulásakor tudta kamatoztatni. „Akkoriban nyiladozott a klímapiac, és én telefonáltam Gyurinak, hogy a Távol-Keletről kellene néhány klímaberendezés” – emlékszik vissza Váradi Gábor.

György sokkal több lehetőséget látott a piacban, mint a társai, ezért szétváltak, s 1994-ben megszületett a Columbus Klíma. Az új cégben György célja és meggyőződése érvényesült: piacszervezési tapasztalatai alapján az ország első valódi klíma nagykereskedelmi hálózatának kiépítése lett a cél. „Az addig felgyülemlett tapasztalataink abban segítettek bennünket, hogy kereskedői hálózatunknak magas szintű szakmai hátteret adjunk” – ecseteli a sokoldalúság előnyeit Váradi Gábor és György. Ez a lépésük újdonságnak számított a magyar piacon: addig jellemzően nagykereskedelmi szinten csupán egyetlen típust forgalmazó márkakereskedések voltak. „Mi nem részesítünk előnyben márkaneveket: a legjobb az, ha ezek versenyeznek egymással. Számunkra a megfelelő megoldás megtalálása és kiajánlása a cél” – összegzik a stratégiát. Így Gábor műszaki vénája és György kereskedelmi tapasztalata egy szakmai alapon működő nagykereskedésben egyesült.

A külföldi partnerekkel sokszor a személyes kapcsolat is családi jellegűnek mondható. „A Galetti gyárban szintén egy testvérpár viszi a vállalkozást: kis túlzással azt mondhatnánk, hogy együtt nőttünk fel velük”. A hangulat a Columbusnál is családi, a testvérpár mellett a szülők is besegítenek a vállalkozásba. De a további több mint ötven dolgozó is „családtagnak” számít: ezt bizonyítja, hogy a kft. 2004-ben a Figyelő és a Hewitt Legjobb munkahely-felmérésén a kis- és középvállalati kategóriában a 3. helyet érte el. „Rendszeresen focizunk együtt, szakmai képzésekre járunk, közös rendezvényeket tartunk” – sorolják a számos lehetőséget az összekovácsolódásra az ügyvezetők. A családias hangulat a viszonteladókra is kiterjed.

JÓKOR, JÓ HELYEN. „Az élethez sok szerencse is kell, s a Columbus Klíma alapítói jókor voltak jó helyen: igaz, meg kell adni, hogy lentről kezdték és megdolgoztak a sikerért” – mondja elismerően Csenki György, a Voxer Kft. ügyvezetője, a Columbus egyik üzleti partnere, aki kiemeli a testvérpárnak az alkalmazottakhoz és az üzleti partnerekhez fűződő jó viszonyát. „Ha szükségem volt rá, segítettek, ha pedig kellett, én segítettem nekik: olyan már ez a viszony, mint egy házasság” – magyarázza a Voxer vezetője.

„A magyar vállalkozásoknál kulcskérdés, hogy mennyire sikerül a magánvállalkozói cipőből kilépve megfelelő középvezetőket találni: szerencsére nekünk ez sikerült. Még nagyobb szerencse, hogy főleg belső karrierépítéssel tudtuk ezt megoldani” – mutat rá Váradi Gábor. A növekedés számos költözéssel is járt: a családi ház tetőterében induló cégből mára egy több ezer négyzetméteres telephellyel és raktárral bíró vállalkozás lett. „Egyik alkalommal két hét alatt kellet beköltözni egy orosz katonák által itt hagyott épületbe: gyakorlatilag minden kollégánk festett, mázolt, tapétázott” – idéz fel egy ma már tréfásnak tűnő epizódot az ügyvezető. A cég jelenleg is bérli központját. „A díj alacsony, az épület megvásárlása viszont a működéstől vonná el a pénzt; ráadásul a bérelt terület mérete az aktuális igényekhez szabható” – szól a magyarázat.

„Sajnos 2003-tól sem az időjárás, sem a lakossági vásárlóerő nem alakult kedvezően: nem csupán az addig gyors növekedés lassult le, komoly visszaesés történt” – ismerhetjük meg a piac változásait. A kedvezőtlen fordulatot, amely a hazai piacon több klímacéget is megrázott, a Columbus Klíma felhalmozott tőkéjének köszönhetően átvészelte, sőt, sikerült részben irányt is váltania. A kft. nyitott az ipari vásárlók felé, ma már az értékesítések hozzávetőlegesen 35 százalékát ez a szegmens adja. Kisebb visszaesés után 2005-re pedig sikerült újra érdemi nyereséget elérni.

„Az uniós csatlakozás a piaci életben nekünk inkább nehézséget hozott” – értékel az ügyvezető. Az uniós szabályok betartása sok pénzbe kerül, viszont a piac e költségnövekedést nem kívánja elismerni. A szabadabb keretek között egyre többen próbálják megkerülni a nagykereskedelmi cégeket, gyakrabban kell külföldi konkurenciával szembenézni, és lazulnak az elvárások, romlik a szakmai színvonal. „Sajnos Magyarországon sokszor csak az ár számít, a megbízható piaci jelenlét, a szakmai háttér kevesebbet nyom a latban” – mondja Váradi György. A cég próbálkozott terjeszkedni a környező országokban is, a tapasztalataik azonban nem voltak kedvezőek: a legnagyobb problémát a gyakori nemfizetések okozták.