Vasárnap a Hamasz terrorista szervezet Moszkvába meghívott küldöttsége turista szerepet játszott megvizitálta a Kreml belsejét. A látogatás ezzel véget ért, anélkül, hogy a januári – még Washington által is „tisztának” elismert – választásokon győztes mozgalom delegációja az orosz elnök szeme elé kerülhetett volna. Putyin a maga szemét mégis annyira rajta tartotta a látogatókon, hogy szombat este negyedórás telefonbeszélgetés során beszámolt Bush amerikai elnöknek. Néhány órával korábban telefonon informálta Merkel német kancellárt, Chirac francia elnököt, Berlusconi olasz államfőt, sőt még Mubarak egyiptomi elnököt is. Ez a kettős magatartás azt mutatta, hogy az orosz elnök érezte: valamilyen magyarázattal tartozik partnereinek. Indokolnia kell, hogy miért táncol ki az orosz-amerikai-EU-ENSZ „kvartettből”, ha valóban nincs más célja, mint a négyek álláspontjának ismétlése. Az, hogy a Hamasz nem lehet legitim tárgyalófél mindaddig, amíg el nem ismeri Izrael államot, és (ennek logikus következményeként) fel nem adja Izrael „megsemmisítésének” tervét.
Gömöri Endre.
ELLENTMONDÓ BESZÁMOLÓK. Az első visszhangok azt mutatják, hogy Putyin magyarázatát nem tartották kielégítőnek. Ennek számos oka van. A legfontosabb, hogy máig nem tudni, pontosan mi történt a tárgyalásokon. Oroszországot a külügyminiszter képviselte. A legutóbbi hivatalos moszkvai jelentés (Interfax) szerint Szergej Lavrov határozott és egyértelmű volt: „Ragaszkodtam ahhoz, hogy a kvartett-csoport véleményét tiszteletben kell tartaniuk. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy elfogadják az eddig megkötött egyezményeket, elismerik Izrael jogát a létezésre, s lemondanak arról, hogy fegyverrel oldjanak meg politikai kérdéseket.”
Ez a korrekt magatartás is felveti a kérdést: ha ennyi hangzott el, és nem több, akkor miért volt szükség a négyes „vesztegzár” megtörésére; miért kellett felértékelni a Hamaszt, amikor világos volt, hogy az mereven elutasítja a Lavrov-szózat feltételeinek teljesítését. Így is történt; Khaled Masal, a Hamasz politikai vezetője kereken kijelentette: „Izrael állam elismerésének ügye már eldőlt. Nem ismerjük el Izraelt.”
Moszkva felelőssége ennek a legkorrektebb változatnak az esetében is világos: a vizit egyetlen haszonélvezője a Hamasz. Tárgyalópartnerré tették – anélkül, hogy bármilyen engedményt tett volna. Néhány nyilatkozat azonban arra utalt, hogy az orosz álláspont aligha lehetett ilyen szigorúan egyértelmű. Alekszandr Kalugin, Moszkva közép-keleti különmegbízottja például azt mondta: „A tárgyalások célja nem az volt, hogy feltételeket szabjunk a Hamasznak, hanem az, hogy meggyőzzük.” Jóval gyanúsabb nyilatkozatok érkeztek a Hamasz oldaláról. A legfeltűnőbbnek a forrása Mohamed Nazzal, a delegáció tagja: „Nem utasítottunk el semmiféle orosz követelést. Fel sem szólítottak bennünket arra, hogy ismerjük el Izraelt.” (A párizsi Le Monde kommentárja: „Ez rendkívül zavarta Moszkvát, és arra késztette, hogy kifogásolja a palesztin gesztust.”)
ELVESZTETT BEFOLYÁS. A „miért” kérdése orosz szakértői körökben is vitákat gerjesztett. A leggyakrabban hangoztatott magyarázat a következő: Putyin az Irán által támogatott Hamasz felértékelését – párosítva az atomügyben Teheránnal fenntartott kapcsolattal – azért engedte, hogy újraélessze az orosz befolyást a Közép-Keleten. A legkomolyabb orosz külpolitikai folyóirat, a Russia in Global Affairs főszerkesztője, Fjodor Lukjanov ezt reménytelennek tartja: „Még a Hamasz sem hallgat ránk; nincs eszközünk a befolyásolására. Ez még inkább igaz a régióra. Vége a szovjet korszaknak, amikor kezünkben volt a nyomás gyakorlásának eszköztára.”
Amerikában dolgozó orosz szakértők – így Andrej Pjontkovszkij, a Hudson Institute vendégprofesszora – úgy érzékelik, hogy „az orosz trend lényege: csúszás az amerikaellenesség táborába”. Anders Aslund, az egyik legnagyobb amerikai gazdaságkutató intézet, az Institute for Institutional Economics vezető munkatársa azt javasolja, hogy Washington tegyen demonstratív lépéseket a nyolc vezető gazdasági hatalom július 15-én kezdődő konferenciája előtt. (A G-8 értekezletét az idén Szentpétervárott tartják, és Putyin a házigazda.) Aslund nem javasol bojkottot, „csak” azt, hogy a csoport Oroszország nélkül rendezzen elő-konferenciát, amely elítéli a moszkvai diplomácia legújabb lépéseit. Ennél keményebb lépést javasolt John McCain, a szenátus egyik legbefolyásosabb tagja; szerinte fel kellene függeszteni Oroszország G-8 tagságát.
Nem lenne reális azt állítani, hogy mindez a Hamasz-kaland közvetlen következménye. De az kétségtelen, hogy a vesztegzár moszkvai feltörése megerősített egy régóta növekvő gyanakvást. Ma már az igazi kérdés nem úgy szól, hogy „Miért?” Hanem így: „Megéri?”
