A baktériumoknál magasabb rendű, sejt- maggal rendelkező élőlények – például az egysejtű és többsejtű állatok, vagy a növények – egyes sejtszervecskéinek eredetére vonatkozóan meglehetősen megbízható elméletek állnak a kutatók rendelkezésére. Így általánosan elfogadott hipotézis, miszerint az összes élő sejt légzésért felelős központja (a mitokondrium), vagy a növények szén-dioxidot megkötő színtestjei valójában bekebelezett baktériumok leszármazottai, amelyek az őket több lépésben felfaló, de meg nem emésztő sejtek belsejében szervecskeként éltek tovább. A sejtekben szintén univerzálisan előforduló ostor eredete azonban máig vitatott: egyesek szerint ez is ősi szimbiózis maradványa, mások úgy vélik, fokozatosan jött létre. Kínai kutatók eredménye most az előbbi elképzelést igazolja: egy nemrég felfedezett baktériumcsoportban az ostorokat alkotó fehérje génjét mutatták ki.
Ostor-keresztmetszet. Rokonkutatás.
Az endoszimbionta elmélet – mely szerint a legkomplexebb sejtszervecskék egykor önálló szervezetek voltak – bizonyítéka, hogy a mitokondrium és a színtestek saját, a baktériumokéhoz hasonló membránnal rendelkeznek, ráadásul a sejtmagétól elkülönülő DNS-ük is van. Sőt, a kutatók ezen sejtszervecskék őseinek máig szabadon élő rokonait is azonosították már, valamint az együttélés különböző analógiáit, lazább és szorosabb fokozatait is felfedezték. Az ostor is tartalmaz saját örökítőanyagot – igaz, csak nyomokban, így ez nem győzte meg azokat a kutatókat, akik szerint e szervecske a sejtek saját fejlesztésű vívmánya. Ők arra alapozzák véleményüket, hogy az ostor legfontosabb fehérjéi, például a tubulin, hiányoznak a baktériumokból. A kínai kutatók azonban éppen ezt találták most meg a Verrucomicrobia nevű, a talajban gyakori mikrobák törzsében. E parányokban még az ostorokat felépítő molekulakötegeket is kimutatták. Elméletük szerint mintegy kétmilliárd évvel ezelőtt a Verrucomicrobia-szerű ős eleinte felszíni bevonatként védelmezte az első magasabb rendű sejtet, majd miután az bekebelezte, fokozatosan elvesztette önállóságát. A kutatók most a Verrucomicrobia csoport teljes körű genetikai vizsgálatával próbálják igazolni az ostor és parányok rokonságát.
