Koromsötétben is tökéletesen tájékozódnak a denevérek, számukra az ultrahangok helyettesítik a vizuális információt. Az Európai Unió egyik kutatási programjában most a bőregerek lokátorának utánzását tűzték ki célul: ezzel a robotok által ma használt, általában kamerákra épített orientációs rendszereket cserélnék hangalapúra.
A denevérek a szájukon és orrukon át repülés közben kibocsátott, az emberi fül számára nem hallható magas hangok segítségével tájékozódnak. A visszaverődő hanghullámokból tudják, ha akadály vagy zsákmányállat kerül az útjukba. Erre az úgynevezett visszhang-lokalizációra a repülő emlősök közel 700 faja képes. E módszert az ember is lemásolta: a szonár – hangkibocsátáson és a visszaverődő hanghullámok érzékelésén alapuló távolságmérő megoldás – a tengeralattjárók víz alatti orientációjában már rendkívül sikeresnek bizonyult. A szárazföldi alkalmazásokra irányuló próbálkozások azonban rendre kudarcba fulladtak. Mégpedig elsősorban azért, mert a visszaérkező hullámokat nehéz hatékonyan érzékelni.
Belga kutatók új szonárja azonban a levegőben is működik. A Bat-Botnak elnevezett szerkezet a denevérek fülét utánozva érte el hatékonyságát. A kutatás során a szakemberek 20 különböző denevérfaj egyedeinek koponyájáról készítettek CT felvételeket, és számítógéppel megtervezték az antennaként szolgáló mesterséges denevérfüleket. Ezekből aztán különböző sorozatokat gyártottak, amelyekkel eltérő frekvenciájú hangok felfogására képesek. A Bat-Bot csak az első az élőlények működésére modellként számító uniós kutatási programok sorában: a hamarosan induló Cilla nevű projekt a rovarszőrök sajátságainak, illetve az emlősök egyensúlyi szervének kiismerésén alapuló technológiák hasznosítását tűzte ki célul.
