Megint egy tök jó magyar vörös. Elegáns, súlyos, kerek illat, csípős-tüzes szeszek, kiegyensúlyozott ízkép, visszafogott izék, tanninok. Gyümölcsös-meggyes zamatok, érintésnyi extrakt-édesség (azaz a magas, 14 százalékos alkohol melletti szintén magas, 30gramm/liter körüli glicerintartalom, tehát nem a cukor adta édes-érzet). Jóllehet súlyos egyéniség és koncentrált a bor, mégis jó ivású, gyümölcsös, nem nehéz. Nyáresti baráti grillek ideális itala.
 |
 |
|
|
Erről a borról tavaly, amikor VinAgorán legeslegelső lett, már szóltunk, mondván: messze még a pillanat, amikor a polcokra kerül. A pillanat most elérkezett. Villus az oklevelek tanúsága szerint szőlőbirtokos volt a villányi Ördögárok-dűlőben az Árpád-korban, neve egyébként latinul annyi, mint lomb. A Villus klasszikus bordói küvé, azaz merlot, cabfranc és cabsav harmonikus elegye, 40-40-20 arányban, tehát a merlot-franc tengely körül forog e bor világa. Ez azért fontos, mert a cabsavos feketeség-fűszeresség-férfiasság háttérbe szorul a könnyedebb gyümölcsösség javára.
A villányi újhullám egyik legfontosabb arca, Günzer Zoltán 15 hektáron dolgozik, 8,5 termő, van némi ellenőrzött felvásárlás, maximum 90 ezer palackos a kibocsátás. Günzer eleven, fiatal és tudatos borász, ízlésének sarokpontja, hogy nem szereti a magas savakat és a tanninhangsúlyos, szárító, mogorva fekete cuccokat, sokkal inkább a jól iható, illatos-gyümölcsös vörösöket. Ez különben mostanában a világtrend.
Az áramvonalas címke Ipacs Gézát dicséri. (Kis appendix a magyar borcímkékről: két fő irály van, egy mélymagyar-mitikus, telezsúfolva titokzatos jelekkel és csak a grafikus által értett utalásokkal, meg egy modernista, ennek Ipacs az előretolt éke, vagy mije, az ő tiszta és korszerű látásmódja képvisel egy, a világra nyitott ízlést, hál’ istennek egyre több címkén láthatni őtet.) Borunk olyan 4 ezer forint körüli áron várja csókunkat.
