A beteljesületlen álom

Volt egyszer egy Amerika, kerítése kolbászból. Generációk éltették ezt a legendát Kelet-Európában, így idehaza is. Ma már persze egyre többen tapasztalják meg a „korlátlan lehetőségek” korlátait – azt, hogy Amerikába nemcsak beutazni nehéz, de ott élni sem könnyű. Akárhogyan is erőlködik Hollywood, a Bush-korszak Amerikájának imázsa a világban már messze nem az, ami még akár egy évtizeddel ezelőtt volt. A kokakólás-mcdonaldsos-harleydavidsonos végtelenített szabadságérzet helyébe lépő, korábbi partnereire is kevés tekintettel levő világcsendőr éppen arról a „puha hatalomról” kénytelen lemondani, amellyel a mai harmincasok, ötvenesek és idősebbek nemzedékeit megigézte a kommunizmus éveiben.

A hányódás a végletek között persze veszélyes. Ahogyan a kolbászos kerítés sem volt igaz, úgy az amerikai életforma merev elutasítása is a sztereotípiákból fakadó általánosítás. Szükség lenne olyan hiteles beszámolókra, amelyekből kiderül, milyenek is a szuperhatalom hétköznapjai. Hogyan fest Amerika papucsban, a tévé előtt, miután kicsit lazított a sisakszíjon. Barát József könyve ilyen „alulnézet” Amerikáról. Jó könyv. Kellett hozzá egy szerző, aki nagyon sokat tud a témáról – több évet dolgozott New Yorkban a Magyar Rádió tudósítójaként -, és akinek a gyerekkorát az amerikai álom mítosza lengte körül. Az ötvenes generáció. Ők gondolhatják csak azt, hogy majd valami batáron nekivágnak Amerikának, mint Kerouac, és az út végére megértik, hogy miért indultak el.

A végeredményt már a könyv címéből tudjuk: Amerika álom maradt. Közben azonban gondosan felépített és részben átélt történeteiben a Szerző (ahogyan Barát kívül helyezi önmagát a vele megesett dolgokon) nagyon sokat elmesél az Újvilágról. Részben a sztereotípiáknak jár utána, a népek kohójának, a szabad fegyverviselésnek, a vallási és szexuális szabadságnak, és mindegyik témában tud újat, érdekeset mondani, statisztikákba ágyazott összefüggésekre mutat rá szórakoztatóan. A legjobbak a könyvnek azok a fejezetei (mint a denveri rész), amelyekben egy jól megválasztott helyszínen átélt személyes kalandból bontakozik ki egy nagyobb történet. Adott esetben az, milyen mellékhatása lehet a szabad fegyverviselésnek. Például, hogy kétnaponként 25 gyerek hal meg az Egyesült Államokban azért, mert lepuffantják…

Barát Amerika legszebb, legizgalmasabb helyeit járta be az ezredfordulón, New Yorktól San Franciscóig, Chicagótól New Orleansig. Kimaradt vagy éppen csak érintőlegesen szerepel a masszív közép, a Seholország birodalma, George W. Bush Amerikájának ideológiai és választói bázisa. Igaz, ez a világ kevesebb látogatót vonz, és maga sem kíváncsi a külvilágra. A könyvből így arról az Amerikáról szerezhetünk új, vagy erősíthetünk meg régi benyomásokat, amely beteljesületlen álomként is vonzó maradt. Erre a világra pedig ma is igaz az öt évvel korábbi pillanatfelvétel, s a turista is Amerikának erre az arcára kíváncsi, ha rászánja az időt, pénzt és idegi fáradtságot a vízum beszerzésére.

A leírtak aktualitásának és élményszerűségének mit sem ártott, hogy a Szerző több évig hasztalan keresett kiadót remek kéziratához. Legfeljebb a hazai könyvkiadókról mond el sokat: túl rizikósnak érzik, hogy ha már messzi tájakról szól a könyv, akkor miért nem kötődik legalább valamilyen szaftos kis botrányhoz vagy szenzációhoz, és egyébként is, miért nem szerepel a Szerző naponta a képernyőn.

Talán azért, mert manapság még a híradók is a régi köldöknézéshez szoktatják vissza nézőiket. Extra
Hungariam non est vitae…