Biztonságos-e befektetni Oroszországban? Ezt a kérdést mostanában számos amerikai és európai vállalat vezetői felieszik maguknak. A Yukos olajtársaság tavalyi részleges visszaállamosítása igencsak lehűtötte az oroszországi befektetői klímát. Ezzel együtt sokan úgy vélekedtek, hogy amint a Kreml befejezi piszkos kampányát a Yukos ellen, a külföldi cégek kilátásai ismét javulni fognak. Csakhogy Oroszországban nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok.
Üdítőital-hűtő Moszkvában. Pezseg az üzlet.
ELNÖKI INTELMEK. A jó hír az, hogy Vlagyimir Putyin elnök a jelek szerint feladatának érzi a befektetői bizalom visszanyerését. Amikor például március végén vezető orosz üzletemberekkel találkozott, biztosította a beszélgetőpartnereit, hogy az államnak nem áll szándékában megfosztani őket a vagyonuktól. Néhány nappal később megismételte ezt az üzenetet a hannoveri vásáron, ahol többek között Gerhard Schröder német kancellárral is találkozott – együtt nyitották meg a rendezvényt –, és amelynek a „díszvendége” Oroszország volt. „Tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzetgazdaság növekedési és diverzifikációs kilátásai a gazdasági szabadság szintjétől függnek, valamint attól, hogy az állam képes-e kedvező, átlátható és kiszámítható feltételeket garantálni az üzleti tevékenységhez” – jelentette ki az orosz elnök. Mindezek után az ország helyzetét értékelő múlt hétfői beszédében Vlagyimir Putyin már egyenesen arra szólította fel az orosz adóhatóságokat, hogy hagyjanak fel az üzleti körök „terrorizálásával”. Egyes elemzők ezt hallva máris azt latolgatták, vajon az elnök szavai hatással lesznek-e a Mihail Hodorkovszkij, a Yukos másfél éve börtönben ülő egykori főtulajdonosa, illetve volt üzlettársa, a huszonegy hónapja rács mögött lévő Platon Lebegyev perében kihirdetendő ítéletre. Az ügyészség ugyanis március végén 10 év börtönt kért a két volt üzletemberre, ám most nem kizárt, hogy a verdikt végül mégsem lesz ilyen szigorú. Más kérdés, hogy az eredetileg április 27-ére kitűzött ítélethirdetést az utolsó percben váratlanul május 16-ára halasztották. Ennek okát csupán találgatni lehet, peszszimistább vélemények szerint azonban mindössze az áll a csúszás mögött, hogy az orosz elnök nem akar az ügyre vonatkozó kellemetlen megjegyzéseket hallani a világ állam- és kormányfőitől, akik a II. világháborús győzelem május 9-ei 60. évfordulóján Moszkvába sereglenek.
A rossz hír az, hogy alig mond ki Putyin valamit, hivatalnokok máris annak ellenkezőjét művelik. Egy nappal hannoveri beszéde után a felerészben a British Petroleum tulajdonában lévő TNK–BP orosz olajtársaság felszólítást kapott az adóhivataltól 936 millió dollárnyi adóhátralék megfizetésére. A hatóság szerint az összeg 2001-ről esedékes, amikor a még önálló TNK olyan adómenedékeket használt ki befizetései csökkentésére, amelyeket az orosz üzleti élet szereplőinek túlnyomó része akkoriban tökéletesen törvényesnek gondolt. Az eljárás nagyon is emlékeztet arra, ahogyan az állam hozzálátott a Yukos tönkretételéhez, hiszen a társaság fő termelőegységét, a Juganszknyeftyegazt decemberben adókövetelés fejében bocsátották állami kényszerárverésre.
Két nappal Putyin hannoveri beszéde után jött az újabb pofon. Az orosz versenyhivatal megvétózta, hogy a német Siemens-csoport 320 millió dollárért 74 százalékos tulajdonrészt szerezzen a turbinákat és egyéb elektromosáram-termelő berendezéseket gyártó orosz cégek legnagyobbikában, a Szilovije Masiniben. Az elutasítást a nemzetbiztonsági kockázattal indokolták – a Szilovije Masini ugyanis atommeghajtású tengeralattjárókhoz is készít alkatrészeket. A döntést megelőző hetekben azonban a miniszterek ellentmondó nyilatkozatokat tettek arról, hogy engedélyezhető-e az ügylet, ami arra utal: a kormányban az egységes irányvonal helyett jókora nézetkülönbségek uralkodnak. „Nincsenek világos jelzések legfelülről, és úgy tűnik, Putyin egyre inkább magára marad” – mondja Al Breach, a moszkvai Brunswick UBS befektetési bank kutatási igazgatója.
A zavart csak fokozza, hogy mindeközben más területeken nagyon is élénk az oroszországi befektetési tevékenység. Tavaly rekordnagyságú, 9,4 milliárd dollárnyi külföldi működőtőke-befektetés (FDI) valósult meg az országban, 39 százalékkal több, mint 2003-ban. Az idei esztendő is rendkívül erősen kezdődött: az első negyedévben 5,4 milliárd dollár összértékű FDI-t regisztráltak. A közelmúltban több nagyszabású ügyletre is sor került. Márciusban a Coca-Cola 600 millió dollárra becsült összegért megszerezte a legnagyobb orosz gyümölcslégyártót, a Multont. Az Alcoa januárban két orosz alumíniumgyártó céget vásárolt fel együttesen 257 millió dollárért. Majd áprilisban az elektronikai termékeket forgalmazó brit Dixons Group jelentette be, hogy 2008-ig érvényes opciót szerzett a vezető orosz elektronikai kiskereskedelmi lánc, az Eldorado Group 10 százalékának megvételére. Az ár 190 millió dollár, de a Dixonnak opciója van arra is, hogy 2011-ig további 1,71 milliárd dollárért kizárólagos tulajdonossá váljék.
Sok multinacionális cég számára Oroszország túlságosan is vonzó ahhoz, semhogy ellen tudnának állni a piacra lépésnek, illetve ottani tevékenységük bővítésének. „Az amerikai blue-chip társaságok csak néhány növekedési piaccal számolhatnak, és ezek közül az orosz az egyik, ráadásul óriási lakossággal” – mutat rá Andrew Sommers, a moszkvai amerikai kereskedelmi kamara elnöke. A Coca-Colának az oroszországi termelést is irányító görög leányvállalata, a Hellenic Bottling Company tavaly kétszámjegyű mértékben növelte eladásait, miközben a Coke az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa országaiban csak csekély növekedést vagy éppen stagnálást könyvelhetett el.
Tény ugyanakkor, hogy Oroszországba még ennél is sokkal több külföldi tőke érkezne, ha Kreml nem ennyire meghasonlottan viszonyulna a kérdéshez. Az orosz GDP-hez viszonyítva az országba áramló FDI jócskán elmarad más országokétól. Ráadásul a gazdaság stratégiai területei, így különösen a természeti erőforrások és a védelmi ipar tekintetében egyre nagyobb befolyásra tesznek szert a protekcionistább és nemzetibb gazdaságpolitika hívei, szembekerülve a liberálisabb állami tisztviselőkkel.
BELSÔ ELLENÁLLÁS. Tartja magát a gyanú, hogy a nacionalista tábor valójában orosz üzleti érdekeket szolgál ki. „Az elnöki adminisztráció a külföldi befektetések növekedésében reménykedik, és meggyőződésem, hogy őszintén. Ám a gazdaság jelenleg birtokon belül lévő szereplői talán nem örülnek ennek” – fogalmaz Andrea Clavarino, az olasz Coeclerici bányatársaság ügyvezető igazgatója. A cég több mint 8,5 milliárd dollárt készült ajánlani egy szibériai szénbányászati engedélyért, ám április elején egy nappal a kitűzött időpont előtt rejtélyes módon törölték a tendert. Kormánytisztviselők nem adtak magyarázatot a döntésre.
A zűrök dacára a külföldi vállalatok nagy része jól érzi magát az orosz piacon. A TNK–BP nem csinál nagy ügyet az adókövetelésből, mondván: még csak előzetes kimutatásról van szó. „Nem fog felbomlani miatta a társaság” – szögezi le Peter Henshaw, a TNK–BP alelnöke, aki bízik benne, hogy az adóhatósággal tárgyalva sikerül majd csökkenteni az összeget. Nehezményezi ugyanakkor, hogy nem kellőképpen világos az az új – igaz, egyelőre csak tervezet formájában létező – szabályozás, amely a külföldi cégeknek az orosz természeti erőforrások kitermelésével kapcsolatos lehetőségeit rögzíti. Nincs például definiálva a kizárólag belföldi vállalatok számára hozzáférhető „stratégiai” olajlelőhely fogalma.
A külföldi befektetők tudják, hogy Oroszországban kifizetődő lehet türelmesnek lenni. Vezető autógyárak többéves lobbimunkájának eredményeként Moszkva várhatóan heteken belül eltörli az importált autóalkatrészek vámját, jóllehet az orosz vállalatok ellenzik ezt. A lépés nyomán valószínűleg meglódulnak az orosz autóiparba irányuló külföldi befektetések. A Toyota a minap jelentette be, hogy 144 millió dollárért összeszerelő üzemet létesít Szentpétervár közelében, és állítólag arra is lehet számítani, hogy a Volkswagen követni fogja japán riválisát.
Az orosz piacot régóta testközelből ismerők szerint a Kreml ellentmondásos jelzései kevésbé zavaróak a napi működési gondoknál. Andreas Romanos, az Oroszországban befektető európai társaságokat tömörítő szövetség elnöke úgy látja, hogy a tagvállalatok inkább elégedetlenkednek a szűnni nem akaró problémák – nem utolsósorban a bürokratikus hercehurcák – miatt, mint Yukos-affér vagy a gazdaságba való állami beavatkozás miatt. A leggyakoribb panasz Oroszország negatív külföldi imázsával függ össze. „A vállalatok központjaiban úgy tartják, hogy Oroszország egy vad hely, ahol az állam ellopja a pénzüket” – mondja Romanos.
Ami azt illeti, Oroszország tényleg elég vad hely. Egyelőre azonban semmiképpen sincs elveszve a kapitalizmus számára.
