Ingyenes túrára invitálták az ENSZ New York-i épületkomplexumának megtekintésére a városban tartott múlt heti republikánus konvenció valamennyi küldöttét. A Bush elnököt újbóli jelöltté választó pártesemény helyszínén, a Madison Square Gardenben azonban hamar kiderült, hogy az egybegyűlteknek kialakult elképzeléseik vannak a világszervezetről, nincs szükségük új ismeretekre. „Amennyiben Ön azt gondolja, hogy ez az ország, nem pedig az ENSZ a demokrácia legfőbb reménye a világban, akkor Ön republikánus” – vívott ki hangos éljenzést a küldöttekből Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó, de más szónokok sem mulasztották el az Egyesült Nemzetek Szervezetét John Kerry demokrata jelölttel együtt pellengérre állítani. „George W. Bush sohasem fogja engedélytől függővé tenni, hogy megvédje az amerikaiakat” – emelte például magasra a harci szellemet Dick Cheney alelnök. 
SZUGGESZTÍV ÜZENET. Összeszámolták: az alelnök összesen mintegy 2700 szavas beszédéből kevesebb mint 100 vonatkozott a gazdaságra. Annál gyakoribb fordulatokkal vonta kétségbe Kerry képességeit arra, hogy szembeszegüljön a terrorizmussal. Mire Bush elnök lépett a terem közepén számára kialakított, kissé a küldöttek fölé emelt, a modern kor minden súgótechnikai vívmányával ellátott pódiumra, hogy látszólag spontánul, az emberek szemébe nézve elmondja valójában minden részletében aprólékosan kimunkált beszédét, addigra a szuggesztív üzenet már hatott. A terrorizmus elleni harcban nincs helye a tétovázásnak, az országot most vezetni kell, erre pedig az elmúlt négy évben már kipróbált ember a legalkalmasabb. George W. Bush.
Közben egy hét alatt több mint ezerhétszáz tüntetőt tartóztattak le New Yorkban, közel háromszor annyit, mint az 1968-as chicagói demokrata konvenció idején, amit kirívóan erőszakos eseményként tart számon az amerikai történelem. Egy bírói határozat szerint több száz Bush-ellenes tüntetőt jogellenesen tartott fogva a rendőrség, vádak és ügyvédi segítség nélkül, több mint negyven órán át. De mindez csak epizód marad a 2001. szeptember 11-e utáni felfokozott, s a Patriotic Act nevet viselő törvénnyel szentesített nemzetbiztonsági légkörben. A lényeg, hogy a konvenció megtette a magáét, az ilyenkor elvártnál is nagyobbat lendített a hivatalban lévő elnök elfogadottsági indexén. A Newsweek gyors felmérése szerint Bush 52:41 arányban vezet Kerryvel szemben, holott a republikánus gyűlés előtt gyakorlatilag még döntetlen volt a versenyfutás. Köztársaságpárti elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy kétszámjegyű különbség a kampánynak ebben a szakaszában korábban mindig behozhatatlannak bizonyult.
A Bush-csapat nem tett mást, csak ráerősített arra, amiben a főnökük eddig is jobbnak mutatkozott. A felmérések azt mutatták, hogy az amerikaiak 56:38 arányban jobban bíznak az elnökben a terrorizmus elleni harcban, mint demokrata kihívójában. A mostani Bush-beszéd éppen ezért a belpolitikai kérdéseket a háttérbe szorította, a terrorizmus ellenes harcnak rendelte alá.
Az egyszerű szavakkal megfogalmazott üzenet, ha a körítés mégoly hatásosan kimódolt is, aligha lehetett volna ilyen sikeres, amennyiben a Kerry ellen beindított lejárató kampány nem bizonyul oly váratlanul eredményesnek. A massachusettsi szenátor vietnami veterán, kitüntetett háborús hős. Kézenfekvőnek tűnt, hogy kampánya szembeállítsa a múltban szerzett érdemeit az elnökével, aki Vietnamot az otthon szolgálatot teljesítő Nemzeti Gárdánál vészelte át. Csakhogy annak politikai hasznát már a 2000-es választáson is kiaknázták a demokraták, hogy – az amerikai humoristák megfogalmazása szerint – a kritikus években Bush „Texast védte Oklahomától”. Kerry háborús érdemeit pedig jóllehet már évtizedek óta próbálja kétségbe vonni egy veteránszervezet, a nagyobb nyilvánosság ingerküszöbét mindeddig nem érték el. Talán ezért is fordított a vádakra megkésve figyelmet a demokrata kampánycsapat, akkor, amikor az egyszer csak bőkezűen megszponzorált országos hirdetések nyomán megkérdőjeleződött a szenátor szavahihetősége. A legterhelőbb állításokat azután szemtanúk és a kordokumentumok ugyan megcáfolták, ám a múlt heti konvenció szónokai már „előkészített alapokról” indíthattak össztüzet, Kerry vezetői képességeit támadva.
„Váltani kell, sokkal élesebben támadni Bush elért eredményeit, jobban elmagyarázni a választóknak az iraki háború hatását a belpolitikára” – tolmácsolta a demokrata tábor elégedetlenségét a jelöltnek hétvégi telefonbeszélgetésük alkalmával Bill Clinton, akire egyébként szívműtét vár egy New York-i kórházban. Kerry a hetet már azzal indította, hogy átalakította kampánycsapatát (egyebek mellett befolyásos posztokra hozta be Clinton több tanácsadóját), s vehemensen megkérdőjelezte az időskori betegellátás, a Bush által kiemelt programként kezelt Medicare egyre romló pénzügyi helyzetét.
Mert bár az általános lendületet kihasználva az elnök pillanatnyilag a gazdaságpolitika terén is hitelesebbnek tűnik az amerikaiak többsége számára, mint a kihívója, az elemzői konszenzus szerint mégis ez lehet a Bush-csapat Achilles-sarka. Az elnöki beszéd a konvención csak egy nappal előzte meg a republikánusok által aggódva várt augusztusi munkanélküliségi adatokat. Az álláspiacon ugyan lassú ütemben javul a helyzet a fél évvel korábbi állapotokhoz képest, ám még mindig úgy áll a helyzet, hogy a gazdaság 900 ezer emberrel kevesebbet foglalkoztat, mint Bush hivatalba lépésekor. Kihagyhatatlan kampányszlogen, hogy Herbert Hoover elnöksége (1929-1933) óta a mostani az első, amikor csökkenni fog az amerikai munkahelyek száma.
Négy évvel ezelőtt, az elnökjelöltséget elfogadó beszédében George W. Bush ambiciózus belpolitikai programmal ajánlotta magát a választók kegyébe. Akkori ígéretei közül az oktatás és az adócsökkentés területén érte el a legtöbbet, teljes mértékben adós maradt viszont a társadalombiztosítás kilátásba helyezett reformjával. Demokrata kritikusai szerint Bush eddig csupán a felsőbb jövedelmi rétegűeknek kedvezett, miközben a háborús költekezés, a recesszió és az adócsökkentések nyomán rendkívüli mértékben deficitessé tett, 400 milliárd dolláros hiánnyal küszködő költségvetés most már lehetetlenné teszi nagyobb társadalomátalakító programok beindítását. 
John Kerry. Rá kell kapcsolnia.
SZŰKMARKÚ ÍGÉRETEK. A konvención elmondott beszéd szűkmarkúan is bánt az új ígéretekkel. Előkerült viszont a négy évvel korábbi ígéretek tárházából a szövetségi adórendszer átfogó reformja, az egykulcsos jövedelemadó lehetőségének a felvillantásával, amit Bush nem zárt ki, de nem is kötelezte el magát mellette.
A költségvetés pillanatnyi helyzetében a „tulajdonosi társadalom” felmelegített népszerűsítése tűnik, ideológiai szempontból is, a legérdekesebb elnöki programnak. Steve Friedman vezető gazdasági tanácsadó szerint az embereknek maguknak kell rendelkezniük a jövőjükről, és felelősséget vállalni a szükségleteikért. A társadalombiztosítás központi pénzügyi alapjainak a válságára a republikánusok válasza már négy éve is az egyéni megtakarítási számlák létrehozása volt, ahová az adók meghatározott részét irányítanák át. Az általános gazdasági és politikai helyzet, valamint a Fehér Ház és a törvényhozás egyre jobban elmérgesedő ellentétei miatt a kezdeményezés hamvába holt, Bushnak azonban most újból van mire hivatkoznia.
Bármennyire hézagos és támadható is az elnök belpolitikai programja, eddig Kerry sem lépett a színre átütő ellenjavaslatokkal. A demokraták ugyan olyan számításokra hivatkoznak, amelyek szerint az egyéni számlák az egészségügyben csak a magas jövedelmű adófizetőknek kedveznének, miközben mit sem segítenének 45 milliónyi, biztosítással nem rendelkező amerikain, óvakodnak viszont attól, hogy az egyéni felelősségvállalással a gondoskodó államot állítsák szembe. Kerry tervére, hogy a súlyos betegségek illetve balesetek egészségügyi számláit vállalja át a szövetségi kormány, már amúgy is a terjeszkedő állam elrettentő példájaként hivatkoznak a republikánusok. „Hiszünk abban, hogy a magángazdaság, nem pedig a kormány a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés motorja” – tették hát le gyorsan a hűségesküt júliusi bostoni konvenciójukon a demokraták.
Pedig talán éppen a határozott megkülönböztethetőség lendíthetne Kerry kampányán. A sikeres előd, Clinton legalábbis azt tanácsolta, hogy teremtsen hatékony alternatívát a választók számára. Immár szűk két hónapja van csak erre. A nem túl sikeres augusztus után pillanatnyilag az lehet a demokraták reménye, hogy korábbi szenátorválasztásokon Kerry hozta már vissza az utolsó hetekben a sírból a győzelmet.
