Az olimpiai karikákra emlékeztető, három egymásba kapcsolódó, úgynevezett Borromeo gyűrű a makrovilágban képtelen tárgy, amelyet legfeljebb bűvészek, vagy fafaragók képesek elemeikből előállítani. A XV. században élt toscanai Borromeo-család címerében feltűnt különleges alakzat érdekessége, hogy bármelyik gyűrű felnyitása egyidejűleg a másik kettőt is lekapcsolja egymásról. Amerikai vegyészeknek most kerek molekulákból sikerült kialakítaniuk a sajátos szerkezetet: az önszerveződéssel, spontán létrejött gyűrűrendszer szerintük jövőbeli nanogépek alkatrésze lehet.
A borromeo gyűrű. Talányos szerkezet a címermolekula. Kapcsoló lehet belőle.
Az egyenként 2,5 nanométer átmérőjű (1 nanométer a milliméter egymilliomod része) gyűrűk cink-oxidból állnak, méghozzá úgy, hogy a rendszer központjában helyezkednek el a cinkionok, és azok körül az oxigénatomok. Ez az állapot rendkívül stabilnak bizonyul, ami azért említésre méltó, mert a kutatók már régóta próbálkoznak a legendás szerkezet kialakításával, és így különösnek hat, hogy korábban nem jártak sikerrel. Két egymáson átfűzött gyűrűt például már sikerült létrehozniuk, de az olimpiai ötkarika miniváltozatát is elkészítették. A végre megszületett Borromeo-rendszer molekuláris kapcsolóként működhet, az egyik lánc felszakításával ugyanis mindkét gyűrű felszabadul, ami elméletileg kémiai reakciókat indíthat el.
