Szelvényremény

Tavasszal világszerte megszaporodik az egyetlen részvényt vásárló befektetők száma – ez immár jól ismert tőzsdei jelenség. A háttérben az áll, hogy sok – főleg tengerentúli és főként kedvezőtlen gazdasági helyzetű – ráérő kisbefektető űz sportot abból, hogy egyetlen papírját felhasználva hatalmasat lakmározik az érintett társaság közgyűlésén.

A finom ingyenebédben megnyilvánuló „extraprofit” mellett a tavasz elhozza az osztalékfizetéseket is, s e körülmény már a komolyabb gondolkodású befektetők fantáziáját is megmozgatja. A magyar tőzsdei cégek amúgy nem szokták részvényeseiket bőkezűen megvendégelni (ásványvíz és pogácsa reményében pedig nem érdemes egyetlen papírt beszerezni), az osztalék bezsebelésére tett kísérletek azonban évről évre tetten érhetők a hazai piacon is.

FONTOS JELZÉS. Persze osztalékra nemcsak tavasszal lehet játszani. A cégek által fizetett nyereségrészesedés hosszú távú befektetők számára is fontos jelzés, külföldön vannak olyan befektetési alapok, amelyek kimondottan azokra a várhatóan jelentős osztalékot fizető cégekre vadásznak. Itthon sem haszontalan a hosszú távú befektetésekről szóló döntéseknél figyelembe venni az osztalékot, a Budapesti Értéktőzsdén is vannak olyan papírok, amelyeket önmagában az osztalékért is érdemes vásárolni. Ebbe a kategóriába az elmúlt években elsősorban az áramszolgáltatókat lehetett besorolni, de a Zwack is hasonló vonzerővel bír. Nem véletlen, hogy piacukon főleg a hazai részvényalapok részéről jelenik meg a stabil kereslet.

Ezeknél a cégeknél általában konzekvensen kifizetik a nyereség döntő részét a részvényeseknek, s mivel az eredményesség jól kiszámítható (világítani és alkoholizálni egyaránt a gazdasági ciklusoktól függetlenül szoktunk), a következő évi járandóság megtippelése sem ördöngösség. A piac ráadásul tavasszal már egyértelműen az osztalékhoz árazza ezeket a papírokat, vagyis az osztalék és az árfolyam hányadosa nagyjából kiadja az egyéves állampapír referenciahozamot.

E papíroknál meglehetősen csekélyek az éven belüli árfolyamkilengések, az osztalékrészvények inkább kötvényekként viselkednek: árfolyamuk elméletben a szelvényvágás után az idő haladtával párhuzamosan emelkedik a következő osztalékfizetésig. Változást ebben – a cégek eredményességének módosulása mellett – főleg az hozhat, ha a kockázatmentes kamatszint elmozdul. Ebből az is következik, hogy ha a következő hónapokban tartósnak bizonyul az állampapírpiacon a hozamcsökkenés, az felértékeli az osztalékrészvényeket is.

A hosszú távú befektetések mellett természetesen rövid távú osztalékspekulációra is van lehetőség, az elmúlt években rendszeresen láthattunk is rá példát a hazai tőzsdén. Az osztalék bezsebelésének legegyszerűbb módja a részvényt még osztalékszelvénnyel megvenni, majd annak „levágását” követően, vagyis a nyereségrészesedés kifizetése után eladni. A tőzsdén 8 nappal a kifizetés napja előtt forog utoljára a képzeletbeli szelvénnyel a papír, s akinek aznap záráskor a birtokában van a részvény, annak a számlájára kerül az osztalék. Téves azonban azt hinni, hogy a papírtól másnap megszabadulva automatikusan meg lehet nyerni az osztalékot, ilyenkor ugyanis általában már a „nyitásban” éppen az osztalék értékével esik a papír ára a tőzsdén. Ha azonban ennél kisebbet mozdul, az már nyereség.

TETEMES ÁRRÉS. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez az egyszerű osztalékvadászat hossz idején sokkal sikeresebb, mint rossz tőzsdei hangulatban, s ez egyáltalán nem meglepő. Az utóbbi három évben általában a besszre jellemzően zajlottak le ezek a tranzakciók. Többször előfordult, hogy az árfolyamot szelvényvágás előtt csak az osztalékvadászok hajtották fel, a kifizetés után emiatt egyáltalán nem volt vevő, ellenben minden rövid távú játékos ki akart szállni. Ez pedig tetemes áresést okozott osztalékfizetés után.

A tanulékony befektetők ezután más módszerrel próbálkoztak. Még a közgyűlési meghívók megjelenése előtt megvették a magas osztalékhozammal bíró papírokat, megvárták, hogy az osztalékvadászok szelvényvágás előtt felhajtsák az árfolyamot, majd még a kifizetés előtt kiszálltak, s kényelmesen szemlélték, vajon mennyit esik vissza a papír szelvényvágás után. E módszer vonzerejét növelte, hogy míg az osztalékot magánszemélyek esetében 20 százalékos adó terheli, addig az árfolyamnyereség jelenleg nem adóköteles. Az utóbbi években e fogás főleg a Démász, a Zwack és a Globus piacán működött kitűnően.

Az idén azonban a korábbi években megszokottól merőben elétérőnek ígérkezik az osztalékszezon a budapesti tőzsdén. Egyrészt újra hossz van, ami növeli az esélyét a sikeres osztalékvadászatnak, vagyis annak, hogy szelvényvágás után nem esik vissza az osztalék mértékével az árfolyam. Másrészt viszont a tavalyihoz képest számottevően megváltozott az osztalékpapírok köre.

A tőzsde legújabb kori története során a befektetők megszokták, hogy a blue-chipek megítélésénél nem szempont az osztalék, az alacsony kifizetési ráta miatt ezeket kizárólag az árfolyamnyereség reményében vásárolták. Az idén változott a helyzet, osztalékpapírrá minősült át ugyanis egy olyan cég, amelytől négy éve még a feltartóztathatatlan növekedést várta a piac: a Matáv. Azáltal, hogy növeli a kifizetési rátát, azaz nyereségének egyre nagyobb hányadát osztja szét részvényesei között, az adott vállalat mintegy elismeri, hogy növekedési lehetőségei beszűkültek, és nem lát megfelelő – a tőkepiacon elérhetőnél nagyobb hozammal kecsegtető – megtérülést biztosító befektetési lehetőséget. (A Matávnál annyit érdemes megemlíteni, hogy a cég bizonyára tudna a sikeres macedón akvizícióhoz hasonlót felmutatni, de kezét megköti az anyavállalat: ahol a Deutsche Telekom jelen van, ott a Matáv nem terjeszkedhet.) Ezzel azonban a befektetők eddig is tisztában voltak, így a piac pozitívan fogadta a hírt, miszerint a Matáv a tavalyi év után 70 forintos osztalékot fizet. A magas részvényenkénti osztalék azt is jelenti a befektetők számára, hogy ezzel lényegében alá lett támasztva a papír árfolyama, mérséklődik a részvény kockázata. Nem véletlen, hogy éppen az osztalékhír nyomán tudta a Matáv végre áttörni a rég nem látott 900 forintos szintet.

A tavalyi osztalékpapírok közül kiesett a Brau Union, amely most nem tervezi részesedés fizetését a nyereség után. A képlet egyszerű: mivel a Heineken részéről elindított felvásárlás nem várt nehézségekbe ütközött, a cég semmit nem akar adni az akadékoskodó kistulajdonosoknak, majd akkor fizet, ha a holland cég megszerzi az összes részvényt.

Érdekesebb viszont a Globus 0 százaléka. A konzervgyár ugyanis osztalékfizetést nem tervez, azonban tőkeemelést igen, s valószínű, hogy a részvényesek új Globus-papírok formájában részesedhetnek a társaság tavalyi eredményéből. E megoldás a kisrészvényesek számára előnyös, mivel – az osztalékkal ellentétben – az új papírok után nem keletkezik adófizetési kötelezettség. A Globus-részvények tervezett vásárlása előtt azt azonban feltétlenül érdemes átgondolni, hogy a cég egyik nagyrészvényese jól jár, ha jövőre érvényesíthető eladási joga helyett a jelenlegi szinteken a piacon ad el részvényeiből, s ez középtávon is gátolhatja a papír drágulását.

KAMATKULCS. Úgy tűnik, a közgyűlési meghívók és az osztalékjavaslatok megjelentével a piac túl van a meglepetéseken. A Matáv mellett az Édász és az Elmű árfolyama is megugrott a vártnál magasabb kifizetés miatt, ezek a hírek már benne vannak az árfolyamokban. A nagy osztalékfizetők szépen beárazódtak 10-11 százalékos osztalékhozamra, innen aligha erősödik komolyabb mértékben a kurzus. Az osztalékok közgyűlési megszavazása és a kifizetések között ettől függetlenül ezúttal is van esély arra, hogy az osztalékvadászok kissé felhajtsák az árfolyamokat, s a kamatcsökkentési várakozások miatt reális lehetőség az is, hogy a szelvényvágás utáni árfolyamcsökkenés kisebb lesz a kifizetett részesedésnél. A kulcs tehát a kamatcsökkentés, ami hosszabb, néhány éves távlatban is kitűnő befektetéssé teszi a magas osztalékot fizető részvényeket.