Vrannai Katalin, a Figyelő rovatvezetője
Kangiszer Gyula, az egyik pályázó a Magyar Televízió elnöki posztjára, saját honlapot működtet. Rajta van az önéletrajza – angolul -, amelyből megtudható, hogy karriercélja egy nagy felelősséggel járó csúcsvezetői pozíció, ahol különösen motivált kollégákkal dolgozhat, hasznosíthatja tapasztalatait, és sikerre viheti a céget. A Külkereskedelmi Főiskolán végzett 1995-ben, de angol üzleti oklevele is van, jelenleg pedig az Accenture nemzetközi tanácsadó cég telekommunikációs és médiaigazgatója. Meg tudta írni a Mensa IQ-tesztjét – tagja ugyanis a társaságnak -, sportol és szeret színházba járni.
Bizonyítaná mindez, hogy ő az alkalmas jelölt a posztra? Aligha. Annyit állíthatunk csak biztosan, hogy Kangiszer Gyula képes a multinacionális vállalatok által elvárt mondatot megfogalmazni saját “küldetéséről”, s nem veti meg az önmenedzselést – erre mutat az is, hogy több újságot is felhívott, közölve: ő bizony jelentkezett.
ÖNJELÖLTEK. A Magyar Televízió élére válságmenedzser kell, s az újságban megjelent nevekből ítélve (nem ismert mind a 12 jelölt neve) eleddig egyetlen ilyen szakember sem adott be pályázatot. Kangiszer Gyula sem ilyen: hogy mást ne mondjunk, sosem volt tagja egy másfélezer fős szervezet menedzsment-jének, s olyannak sem, amely krónikus válságban volt. Vagyis, ha fejvadász válogatna a jelöltek közül, azonnal félredobná a jelentkezését. Nem járna jobban Szenes Andrea sem, aki ugyan volt már az MTV alelnöke, tapasztalatot azonban nem a szervezet átalakításában, hanem saját elmaradt fizetése visszaperlésében szerzett. Rudi Zoltán hírigazgatót az aktualitások iránti fogékonyság még nem avatja pénzügyi tótumfaktummá, mint ahogy Szabó-Stein Imrét, a szórakoz-tató- és film főigazgatóság vezetőjét sem az, hogy pr-os múltra tekinthet vissza az RTL Klubnál. Baló György volt már vezérigazgató, méghozzá a TV3-nál, azt azonban becsukták, s bár ez rajta kívül álló okok miatt történt, aligha véletlen, hogy karrierjét nem menedzserként folytatta a magánszférában. Gát György producer legutóbb azzal került be az újságokba, hogy két minisztériumnak összesen 174 millió forintjába kerülő uniós ismeretterjesztő rajzfilmsorozatát már azelőtt elkezdte gyártani, hogy arra kiírták volna az egyébként tarthatatlanul rövid határidejű pályázatot. A további tévés jelentkezőkről – a jelenleg a NévShowrt vezető Dömsödi Gáborról (ő egyébként Bokor település polgármestere is), Siklósi Beatrixről, az Éjjeli menedék volt szerkesztőjéről és Németh Zsoltról, a pécsi körzeti stúdió vezetőjéről – pedig most csak annyit, hogy az iparági tapasztalat fontos, ám korántsem azonos azzal, hogy valaki “szakemberként” dolgozott már az adott területen.
LEHETETLEN FELADAT. Nem meglepő, hogy nincs alkalmas jelentkező az MTV elnöki székére. Az őszinte pályázati kiírás ugyanis valahogy így hangozhatna: olyan zsenit keresünk, aki képes a velejéig korrupt Magyar Televízió megtisztítására, a nyereséges – de minimum nullszaldós – gazdálkodás megterem-tésére, és a pártok által megfogalmazott, egymással ellentétes politikai elvárások teljesítésére.
Olyasvalakit még csak lehetne találni, aki a magánszférában nemcsak a szükséges tudást szerezte már meg a gazdálkodás rendbetételéhez, de a megfelelő anyagi hátteret is ahhoz, hogy puszta kedvtelésből átadja magát a feladatnak. Az ilyen ember azonban aligha gyűjtött tapasztalatot politikai támadások elhárításában, s kedvet sem érezne arra, hogy rendszeresen számon kérjék rajta, mi miért került, vagy nem került adásba.
Az MTV eddigi történetét tekintve maguktól a pártoktól nem sok jó várható. A kuratórium elnöksége azonban – annak ellenére, hogy a pártok delegáltjaiból áll – még nem járatta le magát. Elvben tehát követhetné a szlovákiai példát, ott ugyanis sikerült független, hozzáértő vezetőt találni a köztévé élére. Itthon is meg lehetne próbálni alkalmas menedzsereket felkutatni, s azzal az ígérettel, hogy a politikai támadásokat majd az elnökség elhárítja, pályázásra bírni őket. Úgy tudni, e gondolat nem teljesen idegen az elnökségtől, bár a mostani jelöltekből ítélve egyelőre nem láttak hozzá a kivitelezéshez. Ha ez mégis megtörténne, az maga lenne a csoda.
