 |
Románia a két világháború között, amikor “nemzetként mindössze fél évszázados, mintha az eltűnt időt szeretné bepótolni valamiképp”, úgy veti magát különös és szélsőséges szenvedélyek karjaiba. Az egyete-meken forrongva dúl az antisze-mitizmus, az “egzaltált nacionalizmus” pedig a leginkább irracionális érzésekkel társul, “szabadkőművesek, kommunisták, magyarok és úgy általában a szabadelvű humanizmus gyűlöletével” – írja az új Eliade-monográfia előszavában Jacques Julliard professzor, a (párizsi és baloldali) Nouvel Observateur heti szemleírója. Emlékeztet, hogy Eliade abból a közegből indulva lett a vallástörténet világhírű chicagói professzora, jelképes személyiség. Majd hozzáteszi: “Ma Románia, akárcsak Eliade, tovább szenved attól, hogy képtelen szembenézni múltjával, emlékeinek szekrényében két holttestet őriz, a Vasgárdáét meg a kommunizmusét, Codreanuét meg Ceaucescuét”.
Florin Turcanu jó félezer oldalas könyve nem egyszerűen újabb monográfia Eliadéról. Majd’ minden részletre kiterjed, eddig nem használt, vagy nem hozzáférhető, így például a végrendelet szerint majd csak 2008-ban közreadható második világháborús és más dokumentumok alapján rajzol pályaképet. Tudományos munka, mégpedig társadalomtörténeti, eszméknek és rögeszméknek, egy értelmiségi nemzedéknek s benne Eliadénak (1907-1986) a történeti szociológiája.
A szerző történész, 37 éves. Egyetemi tanulmányait Bukarestben végezte, majd Párizsban folytatta, a társadalomtudományi “magasiskolában”, az École des Hautes Études en Sciences Sociales-ban (EHESS), hol az előszóíró Julliard is tanára volt. A bukaresti egyetem politikatudományi karának docense.
Eliade 1945-től egy évtizeden át Párizsban élt. Előtte, a diákéveket, indiai tanulmányutat, bukaresti írói, hírlapírói és egyetemi munkát követően, a londoni, majd a lisszaboni román nagykövetség kulturális attaséja volt. Utóbb amerikai professzorként is minden évben több hónapot Franciaországban töltött.
Vallástörténetinek ő maga nevezte munkáit. Meglehetősen pontatlanul, mert fő jellemzőjük éppen a történeti szempont hiánya. Különböző helyek és korszakok roppant anyagának ismeretében a szakrálisról úgy beszélt, mint örök és változatlan adottságról, amelynek megnyilvánulásai, az eleve, ősmintaként adott “szent” megjelenései a “profán” világban, afféle metamorfózisok csupán. A szenvedélyes olvasó könyvekből szerzett kora ifjúkori, megvilágosodásszerű élménye volt ez. Turcanu hivatkozásaiból kitetszik, miként épült rá ez a meggyőződés az előbb parapszichológiai és misztikus érdeklődésre, az abból kinőtt küldetéstudatra, amely egyszerre személyes, vallásos és vallástudományos. Eliade szemében ez utóbbi avatja tudományosan megalapozottá (s ekként végérvényesen “biztossá”) a vallásra hangolt életet mint kiutat a történelem “rémületéből”.
Az Eliade-írásokban sokszor használt terminusra játszik rá Turcanu monográfiájának alcímével: A történelem foglya. Éppen a kiút elvont, ahistorikus és aszociális keresése gabalyította a történelem “foglyává” az írót és kutatót. A nemzeti szocializmus mellett Európa legszélsőségesebb fasiszta mozgalmának, a Vasgárdának nem tagja volt, hanem a bukaresti harmincas években hangadó értelmiségiként útitársa. Emiatt az utóbbi negyedszázadban, tehát már élete utolsó évtizedében, többen támadták Eliadét. A támadásokat nem értette. Az értetlenséget suta védekezésnek, a felelősség elhárításának vélték. Turcanu könyve, minden polémiát kerülve, de világosan állást foglalva, anyagot ad a feltételezéshez: Eliade az emberiségről általában, nemzetéről és saját vallástudományi feladatáról kiváltképp emelkedett nézeteket vallott, a Vasgárdát, nyilvánvaló vallási referenciáira tekintettel, ebben előbb társnak tekintette, majd elmarasztalta, mikor az belekeveredett a “politikába”, a “történelem rémületébe” (gyilkosságokkal, hatalomszerző manőverekkel). Őszintén nem értette tehát, miért kellene lelkiismeret-vizsgálatot tartania. S ez az értetlenség és elmarasztalás a kapcsolat az ifjúkori állásfoglalás meg az emberi társadalomszerveződés konkrét formáit következetesen és kínos emelkedettséggel mellőző tudományos pálya között.
