egy rossz rendszer áldozatai. Az agráriumban érvényes támogatási rendszer elvben a gazdák javát szolgálja, a valóságban azonban arra ösztönzi a szereplőket, hogy megfelelő alkupozíciót kiépítve próbálják növelni hasznukat.
Vegyük a mostani útelzárásokat kezdeményező tejtermelőket! Ôk arra ébredtek rá, hogy a bonyolult támogatási rendszer útvesztőiben náluk jobban eligazodó feldolgozó cégek az ő rovásukra igyekeznek profitot termelni, ahelyett, hogy a hatékonyságukat növelnék. Ezt a következtetést abból vonták le, hogy miközben a feldolgozók által felvásárolt tej mennyisége csökkent, az árbevételüket az inflációval arányosan tudták növelni. Ehhez nyilván hozzájárult, hogy az elmúlt években a tej bolti ára a felvásárlási árnál jóval nagyobb mértékben nőtt. Vagyis a feldolgozók szerint a termelőket nem nekik, hanem az államnak kell megfizetnie támogatás formájában. Az állam azonban korábban, az uniós kvóta növelése érdekében felfuttatta a termelést, s az egyre nagyobb felesleget már drágának tartotta felszívni. A feldolgozók ragaszkodtak az alacsony felvásárlási árhoz, arra hivatkozva, hogy Szlovákiában és Lengyelországban az még alacsonyabb (hallgattak viszont arról, hogy minden más uniós országban magasabb). Most a tehenészeken a sor, hogy javítsák alkupozíciójukat, kimentek tehát az utakra, s velük tartottak az agrárrendszertől szintén szenvedő baromfisok és sertéstenyésztők is.
Május elsejével az unió szabályai érvényesülnek nálunk is. Ez nem kevésbé igazságtalan a magyarnál. Leginkább a fejlődő országok tiltakoznak ellene, mondván: a hatalmas exporttámogatás lehetetlenné teszi a világpiaci versenyt. De az uniós szereplőket tekintve sem igazságos a rendszer, a támogatások 80 százaléka ugyanis a termelők 20 százalékához – a nagybirtokosokhoz – jut. Az Európai Bizottság szeretne is reformálni, s a most jellemző jövedelem-támogatásokat mindinkább vidékfejlesztési támogatásokkal felváltani. Így mindenki jól járna: az olcsóbban termelő fejlődő országok piacra jutnának, az uniós polgárok nem az adójukból nyújtott támogatások révén fizetnék meg a mindennapi betevőt, s a gazdák is jobban jövedelmező, foglalatosság után nézhetnének. A tagállamok – elsősorban Franciaország – politikai okokból nehezen szánják rá magukat a reformra. Pedig hosszú távon nincs más kiút.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
