Van még jóléti állam

Finnországot az Európai Unióban egyfajta eminens tanulónak tartják, olyannak, amelyet – a többi skandi-náv országtól eltérően – szinte egyáltalán nem érintett meg az europesszimizmus szele. Miért alakult így?

– Nagyon pragmatikus és realista nép a miénk. Mielőtt csatlakoztunk az EU-hoz, a vita nagyon is földhözragadt volt, egyáltalán nem gondoltuk, hogy az unió maga lesz a paradicsom. Felmértük előre, hogy a tagsággal milyen előnyök járnak, illetve mik lesznek a nehézségek. A csatlakozástól számított 9 évben beigazolódott az, amit vártunk: mára Finnország az unió centrumában helyezkedik el.

– Létezik-e az unió működésének egy olyan transzparens, versenyképes, északi munkamorálon alapuló modellje, amelyet szívesen “exportálnának” a kontinensre?

– Nehéz kérdés. Az Európai Unió számunkra nagyon fontos, de azért nem az egyetlen terepe a más országokkal való együttműködésnek. Az unióval folytatjuk a külkereskedelmünk 60-70 százalékát, de vannak más nagyon fontos partnereink is. Általában jól jövünk ki abból, ha az unió gazdasági, illetve technológiai irányelvet fogad el, mert ezeken a területeken nekünk áll a zászló. Finnország ma már a legfejlettebb államok közé tartozik, a versenyképességi rangsort mi vezetjük. Az uniós törvénykezés fejlődése általában egybeesik Finnország érdekével.

– Van-e az unión belül rendszeres formális együttműködés az északi államok között?

– Van, persze, de talán nem olyan mértékben, mint ahogyan azt egy kívülálló gondolná. Az uniós csúcstalálkozókon és a kétoldalú kapcsolatokon kívül évente négyszer találkozik Svédország, Dánia, a három balti állam, valamint Finnország kormányfője. Ezzel együtt nem mondanám, hogy blokkot alkotunk; mindannyiunk számára fontos, hogy az unión belül ne jöjjenek létre különálló tömbök. Szükségünk van az unió más területeiről is megbízható partnerekre, például Magyarországra. A mostani látogatáskor Medgyessy Péter miniszterelnökkel részben uniós témákról tárgyaltunk.

– Gondolom, a kétsebességű Európa gondolata, illetve a legutóbbi kormányközi konferencián elbukott alkotmány ügye is szóba került. Mi a véleménye az unión belül kialakulni látszó mag-Európáról?

– Egyfelől megértem, hogy vannak, akik szerint ez jó megoldás lenne, másfelől viszont nem tudok egyetérteni vele. Nem értem, hogy miközben bővül az unió, miért beszélünk kétsebességes Európáról?! Nincs szükség kétsebességes Európára! Finnország egy egységes Európai Unióban érdekelt, amely meg tud birkózni a bővítés kihívásaival. Lehet persze megerősített együttműködés az unión belül – amit látunk például az euró esetében -, de legyen ez a kivétel, s ne az általános szabály.

– Budapesti tárgyalásain a finn cégek – elsősorban a Nokia – itteni beruházásairól is tárgyalt. Magyarországon a K+F kiadások a GDP-nek jóval kisebb részét teszik ki, mint az unió tagállamaiban, miközben a versenyképességi kihívás nálunk is erős. Mit tanácsolna a magyar kormánynak?

– Először nézzük az európai szintet. Finnországban úgy gondoljuk, hogy ha Európa a világ vezető gazdasága kíván lenni, akkor sokat kell fektetnünk a K+F-be, mert a kontinens csak ezáltal válhat versenyképesebbé. Nálunk mindenesetre az állam és a magáncégek is sokat fordítanak kutatás-fejlesztésre. Külön örülök annak, hogy a Nokiának Magyarországon is működik fejlesztő központja. A magyar oktatás jó színvonalú, ami bázist teremt az együttműködésre. Az biztos, hogy a versenyképes gazdasághoz hoszszú út vezet. Időre van szükség. A legfontosabb feladatnak az oktatás fejlesztését tartom, mégpedig az alapfoktól az egyetemig. Így lehet megtalálni, kinevelni a tehetségeket. A másik, amit kiemelnék: az együttműködés az egyetemek és a magáncégek között.

– A Nokia – miközben külföldiek és finnek magántulajdonában van – valóságos nemzeti intézmény Finnországban. A Nokiát szorító kihívások közepette mi a gazdaságfejlesztés célja: az óriáscéget tovább erősíteni, vagy inkább több lábra állítani a finn gazdaságot?

– Természetesen a finn gazdaság több lábon áll, bár a Nokia kétségtelenül a legfontosabb vállalat. Az állam – csakúgy, mint az unió egészében – nálunk is csak közvetve segítheti a cégeket. Olyan oktatási rendszert alakítottunk ki, amely ösztönzi az egyetemek és a vállalatok együttműködését, biztos alapot nyújtva ezzel a cégeknek. A kormány és a vállalatok között szintén nagyon jók a kapcsolatok. Hallgatunk a vállalati igényekre is, ösztönözzük a kutatás-fejlesztést. Folyamatos párbeszéd zajlik arról, hogy az egyetemi szféra és az államigazgatás miként járulhat hozzá a cégek innovatív tevékenységéhez.

– A vállalatok az együttműködésen kívül még valamit szoktak szeretni: a minél alacsonyabb adó- és járulékterheket. Az állami újraelosztás mértékéről Finnországban is komoly vita folyik. Létezik még a hagyományos skandináv jóléti állam?

– Hogyne, nálunk továbbra is jóléti állam van. A GDP-hez viszonyított újraelosztási ráta Finnországban 47 százalék, vagyis magasabb, mint az uniós átlag. A jóléti állam az egyik legfontosabb tényezője egy ország versenyképességének. Fontosnak tartom, hogy biztonságot, nyugalmat, jólétet ad az embereknek.

– Tehát nem ért egyet azokkal, akik szerint a jóléti állam alámerült a globalizáció és a szabad verseny sodrában?

– Nem, egyáltalán nem, a jóléti állam nagyon is létezik. Nemrégiben Göran Persson svéd kormányfővel vettem részt egy vitában a jóléti állam jövőjéről. Egyébként rendkívül hasznosnak tartom, hogy az unión belül különböző modellek versengenek egymással. Ez rugalmasabbá, versenyképesebbé teszi az uniót annál, mintha az összes tagállamban egyetlen társadalmi-gazdasági modell létezne. Hasznosnak tartom, hogy az adóztatásban is van valamelyes verseny a tagállamok között.

– Tizenöt évvel ezelőtt a finn gazdaság az orosz piac összeomlása miatt a mélyponton volt. Az elmúlt rendszerben a két ország között fennállt különleges politikai viszony után hogyan állnak most a finn-orosz gazdasági kapcsolatok?

– Továbbra is különlegesek a kapcsolataink Oroszországgal már csak azért is, mert 1200 kilométeres közös határunk van. Másfél évtizede a finn gazdaság az orosz piacok elvesztése miatt valóban nagyon rossz állapotba került. A forgalom azonban most megint növekszik ebben a relációban, teljes külkereskedelmünknek immár elérte a 9 százalékát, szemben a néhány esztendővel ezelőtti 6 százalékkal. Jelenleg Oroszország Finnország negyedik-ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere.