John T. Chambers. A Cisco Systems vezérigazgatója úgy gondolta, őket nem fogja elérni a technológiai ágazat összeomlása.
Volt néhány hét 2001 elején, amikor John T. Chambers, a Cisco Systems rendíthetetlenül optimista vezérigazgatója úgy gondolta, őket nem fogja elérni a technológiai ágazat összeomlása. Kétszer is összetrombitálta vezérkarát, de mindkétszer elvetette azt az indítványukat, hogy – a vállalat történetében először – létszámleépítést hajtsanak végre. Március 8-án azonban már megrázó tapasztalatokkal tért vissza a Szilícium-völgybe kéthetes világkörüli útjáról. Az ügyfelek mindenhol arról tájékoztatták őt, hogy csökkentik a kiadásaikat. Végül kénytelen volt rádöbbeni, hogy a Cisco sem úszhatja meg a masszív átalakulást. Egész éjszaka fenn volt, órákon át fel-alá járkált Los Atos Hills-i házában. “Csak róttam a szobákat, és az alternatívákon gondolkodtam” – emlékszik vissza. Hajnali négykor aztán úgy döntött, fél hétre értekezletre hívja a csúcsmenedzsereket.
NEHÉZ DÖNTÉS. Erre a találkozóra szomorúan gondol vissza mindenki. A szokatlanul nyomott hangulatú Chambers meghányta-vetette a dolgokat a vezetőkkel, majd áldását adta arra, hogy bocsássanak el 8500 embert, a teljes létszám 18 százalékát. “Ez a legnehezebb döntés, amit valaha is hoztam” – idézi fel akkori kijelentését az egyik jelenlévő. Fél tízkor elment, hogy közölje az alkalmazottakkal a hírt egy reggelin, amelyre a születésnapjukat abban a hónapban ünneplő dolgozók voltak hivatalosak. “Furdalta őt a lelkiismeret, azon rágódott, hogy mit csinálhatott volna másképpen. Utána egy évig nagyon komor volt” – meséli Peter Solvik, a társaság korábbi informatikai igazgatója. 
Azóta teljesen megváltozott a helyzet. Két hónappal ezelőtt, amikor a Cisco nyilvánosságra hozta negyedéves eredményét, Chambers újra jókedvtől sugárzott: a tájékoztató egy pontján viccesen megkérdezte egyik alelnökét, hogy az elemzők faggatózására nem akarja-e felfelé korrigálni prognózisát. Volt is oka a vidámságra, hiszen az októberrel zárult első üzleti negyedévben – a Cisco üzleti éve augusztustól júliusig tart – a nettó nyereség 76 százalékkal, 1,1 milliárd dollárra ugrott, az árbevétel pedig 5,1 milliárd dollár volt, azaz a legmagasabb a 2001 januárjában véget ért negyed óta. Az erős megrendelésállomány alapján a Cisco a második üzleti negyedévre 9-11 százalékos forgalomnövekedést valószínűsít.
Egy pokoljárás története
A Cisco Systems szerződéses gyártói 2000 végén figyelmeztettek először arra, hogy a raktáraikban halmozódnak az alkatrészek, egyben engedélyt kértek a megrendelések csökkentésére. A Cisco vezetőitől erre azt a választ kapták, hogy csak rendeljenek ugyanannyit, mint addig. A 2001 januárjával zárult negyedben a Cisco eredménye valamelyest rosszabb lett a Wall Street-i konszenzusnál – tizenegy év óta ez volt az első alkalom, hogy nem sikerült hozni a várt nyereséget -, ám Chambers továbbra is csak a növekedést hajtogatta. Február végén, március elején azonban számos országot felölelő üzleti úton járt, és ez meghozta a fordulatot. Rájött, hogy a világ megváltozott, a Ciscónak pedig alkalmazkodnia kell. E folyamat első állomása az az értekezlet volt, amelyen a 8500 fős elbocsátást eldöntötték – miután a Cisco alig egy hónappal korábban vett föl 2400 új alkalmazottat. Chambers azonban olyan mértékű leépítést akart, amely elég nagy ahhoz, hogy a későbbiekben ne kelljen új és új elbocsátásokról határozni, ahogyan az a Hewlett-Packardnál, a Sun Microsystemsnél és a Siebel Systemsnél történt. A csapás súlyát enyhítendő, ragaszkodott a nagyvonalú végkielégítésekhez, és arra kérte csapatát, hogy brutális őszinteséggel beszéljenek az üzleti helyzet romlásáról.
Egy áprilisi reggelen azonban Larry R. Carter akkori pénzügyi igazgató újabb rossz hírt hozott: a vállalat egészen a kereslet drámai visszaeséséig őrült módon vásárolt alkatrészeket, így a raktárakban hegyekben állnak a fölös készletek. A Cisco május 8-án jelentette be, hogy egy 2,2 milliárd dolláros értékleírást hajt végre – ez az összeg az 1984-es cégalapítás óta keletkezett kumulált nyereség 20 százalékának felelt meg -, mire a cég addig is nyomás alatt lévő részvényárfolyama újabb 7 százalékkal, 19,50 dollárra esett.
A leírás után Chambers egyik első dolga az volt, hogy maradásra bírja az 1993 óta a Ciscónál dolgozó, és mérnökként nagy elismertségnek örvendő, éppen nyugdíjba készülő Mario Mazzolát. A gyártmánytervezés nagyon rosszul volt koordinálva akkoriban, tele egymást átfedő fejlesztési projektekkel; egy időben öt különböző team dolgozott egymással párhuzamosan adattároló switcheken. Chambers megmondta Mazzolának, hogy szerinte egyedül ő tudja összehangolni a 12 ezer mérnök munkáját, és biztosítani, hogy a társaság erősödjön az innovációban, és kevésbé legyen ráutalva a felvásárlásokra. Mazzola 2001 augusztusában vállalta a feladatot, és gyorsan munkához is látott. Töröltek sok bizonytalan projektet, köztük egy szélessávú mobil technológiát azt követően, hogy a két legnagyobb potenciális ügyfél úgy döntött, nem fogja azt bevezetni. Az öszszes modellek számát 33 ezerről 24 ezerre csökkentették.
A gyártmányok számának redukálása mellett a Cisco a beruházások terén is új fejezetet nyitott. Előzőleg a felvásárlások és a más cégekbe való betársulások igencsak ötletszerűen történtek. Ennek azonban vége szakadt, amikor szintén augusztusban Daniel A. Scheinmannt, a cég addigi jogtanácsosát nevezték ki vállalatfejlesztésért felelős alelnökké. Scheinmann felállított egy testületet, amelyhez az összes beruházási javaslatot be kell nyújtani előzetes elemzésre és elbírálásra. Az eredmény: míg a 2000-es üzleti évben a Cisco 24 céget vásárolt fel, a rákövetkező esztendőben már csak kettőt. Ahogy a Cisco lassanként átállt az új rendre, 2002 elején Chambers még ambiciózusabb célkitűzés megvalósításába fogott: 2007-re meg akarja kétszerezni a termelékenységet, azaz egymillió dollárra akarja növelni az egy alkalmazottra jutó áruértéket. E javulás – érvel Chambers – azzal járna, hogy a Ciscónak nem kellene túl sok új embert felvennie a kereslet erősödésekor, így nyeresége az egekbe szökne. Az átalakulás érdekében azonban a Ciscónak fel kellett hagynia azzal, hogy start-up cégek laza szövetségeként működik, és át kellett alakulnia érett, egységes vállalattá. Chambers egy sor bizottságot is létrehozott azzal a feladattal, hogy optimalizálják az együttműködést a társaság különböző részei között.
A Cisco kitűnő esettanulmánya lehetne annak, hogyan tudja egy szárnyaló társaság úgy kihasználni a recessziót, hogy nemcsak rendbe hozza a működését, hanem jobb alapokra is helyezi azt. Igaz, Chambers későn ismerte fel a technológiai ágazat történetének legsúlyosabb válságát. Mihelyt azonban rájött, hogy nem puszta megbicsaklásról van szó, megragadta az alkalmat, hogy újragondolja a vállalat összes aspektusát: tevékenységi körét, prioritásait, sőt teljes kultúráját is.
HATPONTOS TERV. Legelőbb azzal a káosszal kellett szembenéznie, amely abból fakadt, hogy a minél nagyobb nyereség érdekében a Ciscónál a “növekedni minden áron” volt az alapelv. Egy hatpontos tervvel működési fegyelemnek vetette alá az addig alapvetően vállalkozói szellemben tevékenykedő vezetőket, akik túlságosan el voltak foglalva a megrendelések halmozásával – no és részvényopcióikkal -, semhogy különösebben ügyeltek volna a hatékonyságra, a költségek leszorítására és a csapatmunkára. Az előzőleg minden ötletüket szabadon megvalósító mérnökök hirtelen kénytelek voltak tudomásul venni, hogy csak olyan technológiákon dolgozhatnak, amelyeket egy újonnan kinevezett gyártmánytervezési főnök jóváhagy. A középszintű menedzserektől megvonták azt a felhatalmazást, hogy tízmillió dollár értékhatárig saját belátásuk szerint invesztáljanak bármely ígéretes start-up cégbe. Az igazgatóknak, akiket addig az egymással való versengésre ösztönöztek, most el kellett fogadniuk, hogy éves bónuszuk 30 százalékát a csapatmunka függvényében kapják. Végül tudomására hozták az öszszes menedzsernek, aki hozzájárult az 1993-tól 2000-ig tartó felvásárlási hullámhoz – amely során a sikertermékekre éhes Cisco 73 hálózati eszközgyártót kebelezett be -, hogy az új ügyletek pénzügyi megtérüléséért már személyes felelősséggel tartoznak. “Az a szó, hogy folyamat, a Ciscónál korábban tabu volt, a vezérigazgató számára is” – ismeri el Chambers.
Mindent egybevéve a történet egy olyan internetes csillagról szól, amely nem kevesebbnek, hanem többnek bizonyult, mint aminek látszott. Nehéz volna túlbecsülni, mekkorát romlott Chambers reputációja 2001 első hónapjaiban. Hiába szaporodtak a krízis jelei, ő maga továbbra is rózsaszínben látott mindent. Miközben a Lucent, a Gateway és mások létszámleépítésbe kezdtek, a Cisco-vezér mit sem veszített optimizmusából. Egészen február elejéig kitartott az 50 százalékos árbevétel-növekedési prognózis mellett, sőt még akkor is csak 30 százalékra vitte le az előrejelzést. Biztosította a befektetőket, hogy a Cisco szuperhatékony e-business rendszere szinte tudományos pontossággal képes megbecsülni a keresletet. Hamar kiderült azonban, hogy óriásit tévedett. A karcsúsításról és a raktárkészletek értékének 2,2 milliárd dolláros leírásáról szóló bejelentés után a legtöbben azt gondolták róla, hogy vezérigazgatóként csődöt mondott, mert zűrök idején képtelen irányítani a vállalatot. Valójában azonban miután kinyílt a szeme, ugyanazzal a már-már vallási hevülettel vetette bele magát az új, keményebb környezet realitásába, amelyet az internetes boom idején is tanúsított. 
Mario Mazzola. Nyugdíj előtt maradásra bírták.
KEGYETLEN TAPASZTALAT. A Cisco átalakulása sokak számára kegyetlen tapasztalat volt. Költségeinek lefaragása céljából a társaság drasztikusan szűkítette partneri körét, megválva 800 beszállítójától és több mint 3000 viszonteladójától. Az alkalmazottak jó része úgy érezte, hogy a tömeges elbocsátással a Cisco indokolatlanul túlreagálja a helyzetet. Chambersnek magának is nagy árat kellett fizetnie: az 54 éves vezérigazgató 2001 óta tíz évet öregedett, szemei körül megnőttek a karikák, arcán elmélyültek a ráncok. “Nyilvánvalóan ez volt egész üzleti pályafutásom leginkább embert próbáló időszaka” – mondja a vezérigazgató.
Most, hogy a nehezén túl vannak, Chambers növelni szeretné a távolságot a Cisco és vetélytársai között. Miután egyszer annyira megégette magát, nyilvánosan már nem hirdet meg semmilyen növekedési célt, de két csúcsvezető megsúgta, hogy házon belül évi 20 százalékot irányoztak elő. Kérdés, meg lehet-e ezt valósítani. Chambers elképzelése szerint a növekedésnek három motorja lesz. A vállalatnak már most is 14 százalékos részesedése van egy hat szegmensből – köztük a Wi-Fi eszközökből és a biztonsági szoftverekből – álló területen, amelyet a visszaesés idején vett célba. Másodszor abban bízik, hogy fő tevékenységi körében, az internetes és intranetes adatforgalom lebonyolításához szükséges routerek és switchek gyártásában fellendülés veszi kezdetét, amint az ügyfelek elkezdik korszerűsíteni rendszereiket. Harmadszor a Cisco növelni akarja súlyát a távközlési eszközök piacán, arra építve, hogy a világ telefontársaságai a most még elkülönülő hang-, videó- és adathálózatokról átállnak a jobb költséghatékonyságú egységes hálózatokra. Chambers úgy látja, hogy a mostani 3-ról 15 százalékra bővíthetik részesedésüket a 64 milliárd dolláros távközlési piacon, habár arra nem felel, mikorra tervezik ezt. A befektetők mindenesetre derűlátók: a Cisco árfolyama az elmúlt 12 hónapban mintegy 80 százalékkal emelkedett.
Ezeket a merész célokat azonban nem lesz könnyű elérni. Lehet, hogy a befektetők és a vezetők szemében a Cisco sugárhajtásos vállalatnak látszik, a valóságban viszont már nem az. Bármennyire ünneplik is a folyó pénzügyi év első negyedének teljesítményét, tény, hogy az árbevétel csak 5 százalékkal nőtt. S ez középtávon nem is fog sokat javulni. A hálózati eszközök piaca ugyanis, ahonnan a Cisco árbevételének 80 százaléka származik, a JMP Securities szerint az elkövetkező években mindössze 5 százalékkal bővül. A más piacokon, így a távközlési üzletben való terjeszkedés némi lendületet adhat ugyan a vállalatnak, de a növekedési ütem belátható ideig valószínűleg így is csak a 10-20 százalékos sáv alsó széle körül lesz. “Azt hiszem, elérhetik a 10 százalékot, a 15-öt azonban már nem. Egy ponton minden technológiai óriáscég lelassul” – vélekedik Brantley Thompson, a Goldman Sachs elemzője.
A Cisco Magyarországon
A magyar informatikai piacon elfoglalt meghatározó szerepe ellenére a szakmán kívül továbbra is kevesen ismerik a Cisco Systems cégnevet. Pedig az amerikai társaság már 1995-ben létrehozta itteni leányvállalatát, a Cisco Systems Magyarországot, ez jelenleg mintegy 30 főt foglalkoztat, és számításai szerint közel ezer olyan magyar cég van, amellyel kereskedelmi kapcsolatokat ápol. A 359 millió forintos saját tőkével rendelkező leányvállalat, a multinacionális cégek többségére jellemző módon nem közli Magyarországra vonatkozó pénzügyi adatait, a Figyelőnek még az éves forgalom nagyságrendjét vagy a saját becslése alapján számított piaci részesedését firtató kérdéseire sem kívánt válaszolni. Az informatikai óriások hazai leánycégeinél a valós teljesítményt nem mindig feltáró cégbírósági adatokból mindenesetre az látszik, hogy a 2002-es esztendőt 2,049 milliárd forintos árbevétellel, valamint 224,7 millió forintos adózás előtti, illetve 172,46 milliós mérleg szerinti eredménnyel zárta.
A Cisco – a dotcom korszak látványos felfutásában játszott meghatározó szerepe kivételével – nem széles körű ismertségnek örvendve, hanem inkább a háttérben végzi a dolgát. Ez abból is adódik, hogy a cég elsősorban az internet technológiai hátterének építő elemeit gyártja és forgalmazza. Emellett vezető szerepet játszik például a hang- és adathálózatokat egységesítő, úgynevezett IP telefónia vagy a vezeték nélküli hálózatok terjedésében is.
Az elmúlt év Magyarországon az ismertség növekedését hozta a Cisco számára, bár a cég biztosan nem nevének politikai vitákban való emlegetésére vágyott. Legutóbb ugyanis az Informatikai és Hírközlési Minisztérium egy közbeszerzési pályázatát érte az a vád, hogy azon gyakorlatilag csak a Cisco termékeit forgalmazók indulhatnak. Az egyik versenytárs azért emelt kifogást, mert a kiírásban 800 millió forintos referencia összeget kért a tárca, amelyet az adott gyártó eszközeiből kellett felmutatni. Ekkora értékben csak a Cisco partnerei adnak el hálózati berendezéseket Magyarországon. A múlt év másik “ügye” az volt, amikor az ellenzék a Cisco180 millió forint értékű szoftver ajándéka kapcsán a közbeszerzés hiánya mellett azért bírálta az oktatási tárcát, mert annak vezetői a szerződés aláírására a Cisco költségén utaztak Amerikába.
A cég egyébként a magyar oktatási és kutatás-fejlesztési programok pártolója, támogatója. Nemzetközi mintára 1998-tól Magyarországon is elindította nonprofit akadémiáját, ahol a munkaerő-piaci igényekre válaszolva közép- és felsőfokú hálózati informatikus képzést nyújt. Programjában ma 73 oktatási intézmény 227 oktatója több mint kétezer diákot tanít.
Torontáli Zoltán
A Ciscónak azt is bizonyítania kell, hogy az újonnan meghonosított fegyelem nem válik a régi lendületesség kárára. A vállalatnak a közelmúltban búcsút mondó ügyfelek némelyikét kifejezetten zavarták az új procedúrák, és sokan attól tartanak, hogy a bürokrácia lelassíthatja a Ciscót a fürgébb vetélytársakkal folytatott versenyben. Potenciális zavarra utalhat például az a körülmény, hogy a Cisco képtelen feltartóztatni a Juniper Networks upstart céget, amely a telefontársaságok számára gyárt csúcskategóriás routereket. Miközben a Juniper növeli piaci részesedését, a Cisco – bennfentesek tájékoztatása szerint – évek óta nem tud a riváliséval összemérhető terméket kihozni a fejlesztési munka csúszásai miatt. “A Cisco túl konzervatív” – állítja Tom Nolle, a CIMI tanácsadó cég elnöke.
Ezzel együtt semmi kétség nem fér ahhoz, hogy talpra állásával a Cisco évekre biztosította magának a domináns szerepet az ágazatban. Nagyobb fegyelemmel és koherensebben működik, mint korábban, s Chambersnek az új piacokra vonatkozó tervei gyökeres változásokat idéznek elő a vállalat természetében. A biztonsági szoftvereken és a mobil eszközökön túl a Cisco a hálózati tároló-berendezések, az optikai eszközök, sőt a fogyasztói cikkek terén is nyomul. A Wi-Fi-eszközökből már közel egymilliárd dollár éves bevétele van, és sikeresek a lakossági fogyasztóknak szánt termékei is, köztük a 149 dolláros mobil biztonsági kamera. Elemzők arra számítanak, hogy ezek az új üzletágak 2006-ra már a teljes forgalom 30 százalékát fogják adni. 
Az első számú kihívás jelenleg az árbevétel növelése. Néhány ígéretes piacon a Cisco nagyon beindult. A biztonsági szoftverek terén már átvette a vezetést a Check Point Software Technologiestól, piaci részesedése a Synergy Research Group statisztikája szerint a második negyedévben 27,3 százalék volt, 7,2 százalékponttal magasabb a 2001-esnél. Biztatóan fejlődik a tavaly felvásárolt Linksys is, amely az idén egy tucat új eszközt tervez forgalomba hozni.
Mindazonáltal a kétszámjegyű árbevétel-növekedés csak úgy érhető el, ha a Ciscónak sikerül nagy megrendeléseket szerezni a telefontársaságoktól. Márpedig ez nem ígérkezik könnyűnek. A nagy szolgáltatóknak, például a Bell Southnak komoly megbízhatósági gondjaik voltak a Cisco-termékekkel a kilencvenes években, ráadásul a Cisco volt az, amely “felfegyverezte” upstart riválisaikat, hogy azután ezek legtöbbje eltűnjön a távközlési lufi kidurranásakor.
ARCCAL AZ ÜGYFÉL FELÉ. Nem meglepő módon a Cisco most igyekszik a távközlési vállalatok kegyeibe férkőzni. Chambers személyesen hívta fel vezetőiket, hogy bocsánatot kérjen múltbeli arroganciájáért. “Azt mondta, hogy talán megfeledkeztek az egyik alapvető szabályról, arról, hogy az ügyfélre kell figyelni” – idézi föl Chambers szavait Bill Smith, a Bell South technológiai igazgatója. A Cisco egyúttal olyan eszközökre fordítja kutatás-fejlesztési költségvetésének több mint felét, amelyek könnyebben használhatók a telefontársaságok meglévő switch berendezéseivel. A legutóbbi negyedév fejleményei azt mutatják, hogy a terv működik: a távközlési szolgáltatóktól kapott megrendelések éves összehasonlításban 20 százalékkal nőttek, jóval nagyobb mértékben, mint a Lucentnél vagy a Nortelnél. A telefontársaságok vezetői úgy látják, hogy a Cisco javított termékei minőségén. “Szerintem képesek arra, hogy az első vagy második legnagyobb szállítóvá váljanak” – mondja a Ross Ireland, az SBC technológiai igazgatója. A Bell South az idén egy Cisco gyártotta switchet akar üzembe állítani a hang- és adatforgalom kezelésére.
Három nehéz év után sok minden megváltozott a Ciscónál. Egy tavaly augusztusban San Franciscóban megrendezett vállalati gyűlésen, ahol a jelen volt mind a tízezer értékesítési munkatárs, Chambers egyszer csak előrejött a pódium széléig, és így szólt: “Azt hiszem, megint készen állunk arra, hogy növekedjünk. Kérlek benneteket, hogy segítsetek ebben.” Bár a hangnem kevéssé emlékeztet már a vad évekre, a Cisco a jelek szerint továbbra is őrzi domináns pozícióját.
