Itt a szüret ideje, és az elnyert Sapard-pénzekből még semmit sem láttam – panaszkodik Varga Péter, aki a jelenlegi 3 ezer hektós vörösborerjesztő kapacitását még 9 ezer hektóval szeretné megtoldani a támogatott beruházás révén. A ma 48 éves üzletember története a borászatáról nevezetes Budafokon kezdődött. Varga nagyszüleinek volt ugyan szőlője és pincéje, ám ez az unokának csupán játék közbeni búvóhelynek számított. Csak akkor került ismét kapcsolatba a borászattal, amikor közgazdászként néhány pénzügyminisztériumi év után 1986-ban kinevezték a Hungarovin gazdasági igazgatójává. “Huszonkilenc évesen ez óriási kihívás volt – idézi fel élményeit -, ahol az egyetlen könnyebbségnek az számított, hogy a szűkebb pátriámon belül maradhattam.” 
ELSŐ LÖKÉS. Vargának 1990-ben stratégiai nézetkülönbségek miatt fel kellett állnia a hungarovines széké-ből. Ezt követően alapított egy kft.-t, amely pénzügyi és lízingügyletek-hez kapcsolódó tanácsadással foglalkozott. Ezzel csatlakozott a család már korábban vállalkozó tagjaihoz: felesége adótanácsadói és könyvelési feladatokat ellátó céget, édesanyja pedig egy főként palac-kozó gépeket beszerző kereskedelmi vállalkozást vitt. “Visszagondolva, szerencsém volt, hogy elveszítettem az állásomat – mondja az üzletember -, de még nagyobb szerencse lett volna, ha ez két évvel korábban következik be.” A második körben indulóknak ugyanis már nem adatott meg az a kényelmes helyzet, hogy csak lepusztuló állami cégekkel kelljen versenyezni.
Az egymást erősítő családi vállalkozások olyannyira prosperáltak, hogy a borszakmában addig csak alkalmazottként dolgozó Varga immár elég indíttatást érzett egy kisebb üzem megvásárlásához. Készpénzfizetéses pályázaton 1992-ben részletre megvásárolta a Badacsonyi Állami Gazdaság borászati üzemét és palackozóját, amelyek rekonstrukciójára és bővítésére az elmúlt öt évben – minden nyereséget visszaforgatva – mintegy 1,3 milliárd forintot költött. “Számomra elég volt a parkolóból megpillantani a páratlan balatoni panorámát és megszületett az elhatározás” – avat be vételi döntésének irracionális részleteibe. További indítéknak számított, hogy egy jelentős vállalkozás vezetője szeretett volna lenni, ahol kamatoztathatja nagyüzemi tapasztalatait. Ugyanakkor felmérte, hogy legjobb olyan terepen próbálkoznia, ahol a nagy multik nincsenek jelen. A megvásárolt céghez tartozó ásványvízüzemet például “talonba tette”, mondván: annak “helyzetbe hozása” manapság minimum kétmilliárd forintos befektetést igényelne. A kis borászat felfuttatásához új koncepciót alakított ki, például nem erőltette tovább az exportot és megszüntette a túlfoglalkoztatást.
Az állami gazdaságtól örökölt munkaerő-állomány időközben kicserélődött, mára újból elérte a kezdeti létszámot, ám az akkori termelékenység többszörösét produkálva. A hajdani munkahelyét palackosbor-értékesítésben szándékai szerint 2004-ben leköröző és ezzel piacvezetővé váló Varga Pincészet első embere a rendszerváltás előtt meglévő jó középminőség becsületének visszaadását tűzte ki célul. “Ma léteznek egyrészt nagyüzemek, amelyeket a fogyasztók már nem respektálnak, másrészt kis pincészetek, amelyeknek a termékeit az átlagos vásárló egyre kevésbé tudja megfizetni” – mondja.
GOMBA MÓDRA. A tulajdonos állítja, hogy nincs még egy olyan iparág Magyarországon, ahol ennyi vállalkozás lenne. “Úgy vélem, tízezer körül lehet a számuk, de a jelentősebbek is kiadnak vagy ezret, ráadásul az utóbbiak valamennyien az országos megjelenés igényével lépnek fel” – tapasztalja. Ennek a tülekedésnek az eredménye az is, hogy a négy-öt piacvezető egyike sem éri el az összértékesítés 10 százalékát. A tömegből kitűnni, speciális igényeket piacképes áron kielégíteni viszont csak keveseknek sikerül. A kis családi pincészetek – miközben a beruházások rájuk nézve sokkal megterhelőbb fajlagos költségeit nyögik – igyekeznek az aktuális trendeket követni, de tőke híján nem elég rugalmasak.
Vargáék állítják, hogy a száraz fehér reduktív borok kora lejárt, a vörösborok divatja viszont hosszú távon tartósnak bizonyul. Emellett folyamatosan növelik részarányukat az édes borok piacán (egyes elemzések szerint a száraz palackos borok ma már alig haladják meg az értékesítés 30 százalékát). Ennek a keresletnek a kielégítésére tervezik például a már említett Sapard-beruházást, vagy szereztek be egy vákuumos mustsűrítő berendezést, amelynek révén korrigálni lehet az esetlegesen mostohább cukortartalmú évjáratokat. “Tudom, sokan ezt megrökönyödéssel fogadják, de a szakmában ez a természetes édesítés teljesen bevett és elfogadott eljárás” – mondja Varga Péter, aki azért, ha kedvenc boráról kérdezik, elsőként a tradicionális, száraz nemes rizlinget említi.
Varga Péter
1955-ben született Budapesten. Végzett közgazdászként a Pénz-ügyminisztériumba került, majd 29 évesen kinevezték a Hunga-rovin gazdasági igazgatójává. A rendszerváltás évében némi kényszer hatására önállósuló Varga 1992-ben megvásárolta a badacsonyörsi borászati üzemet. Belföldön 7,5 millió palackot értékesítő cége immár az élme-zőnyhöz tartozik az ágazatban.
Nős, két fia, Bálint és Máté köz-gazdásznak készül, de – mint a család többi tagja is – azonos szavazati joggal rendelkező tulajdonosok a cégben. A Buda-fokon lakó Varga Péter ilyen háttér mellett több időt szentelhet egyéb kedvteléseinek, az olva-sásnak és a teniszezésnek.
A 438 milliós vagyonú céget kizárólag a családtagok jegyzik, akik három további vállalkozásban is érdekeltek. A Varga Villa Kft. jelenleg nem működik, de feladata lesz majd a pincészet területén található fogadó üzemeltetése és a borturizmus felfuttatása. A V+V Bt. szőlőt telepített és értékesít a Varga Pincészet legnagyobb egri borbeszállítójának, a Badacsonyvin Kft. pedig kizárólagos joggal értékesíti a Varga Pincészet termékeit Magyarországon. Az édesanya és Katalin asszony aktívan kiveszi részét a mindennapi munkából, míg két felnőtt korú – egy közgazdászként végzett és egy annak tanuló – fiuk közül a nagyobbik először mindenképpen alkalmazottként szeretne valahol elhelyezkedni, s néhány év múlva térne csak vissza a családi vállalkozásba. “Megállapodást kötöttünk, hogy akkor jöhetnek a céghez, amikor már okosabbak, mint én” – ad betekintést a családfő az intim szférába, ahol elmondása szerint a közös étkezések idején is főként szőlészetről, borászatról és üzleti ügyekről folyik a szó.
Nincs ez másként a teniszpályán sem, ahol Varga Péter állandó társa Kállay Miklós, a Kertészeti Egyetem tanszékvezető professzora. A duó érdekessége Kállay szerint, hogy a diák időközben lehagyta oktatóját. Tréfásan azt is személyes “kudarcának” könyveli el, hogy Varga kisebbik fia, bár sokáig a kertészeti egyetem felé igyekezett, végül mégis a közgáz mellett döntött.
