Õfelsége minisztere

Első oldalas szalagcímekkel számolt be néhány napja a bolgár sajtó arról, hogy Milen Velcsev pénzügyminiszter és Szolomon Paszi külügyminiszter felajánlotta szerveit az orvostudomány számára. Haláluk után a kormánytagok így beteg emberek életét menthetik meg. Igazi uborkaszezoni hír, gondolhatnánk, az uborkaszezon azonban ezen a nyáron elmaradt Bulgáriában. Velcsev ugyanis az elmúlt hetekben nem csupán azzal hívta fel magára a média figyelmét, hogy nemes gesztussal donornak ajánlkozott. Augusztus 6-án benyújtotta lemondását, amit három héttel később visszavont ugyan, addig viszont lebegtette a távozását a kabinetből – kíméletlenül keresztülhúzva ezzel belpolitikai szerkesztők tucatjainak szabadságolási terveit.

Milen Velcsev pénzügyminiszter. Marad a fiskális szigor.

A pénzügyminiszter lemondása bárhol a világon rossz ómen, de Bulgáriában különösen az. Az 1997-es ország-csőd után az akkor hatalomra került Kosztov-kormány csak – jelentős nyugati hozzájárulással megvalósított – szigorú fiskális politikával tudta stabilizálni Bulgáriát. Ennek “mellékhatásaként” a mindenkori pénzügyminiszter a híradások abszolút sztárja lett. Mindezek után a 2001 nyarán tartott választásokon az országba alig néhány hónappal korábban hazatért Szimeon Szakszo-koburggotszki (a komplikált vezetéknév a Szász-Koburg-Gotha hercegi családra utal) és a köré improvizált ad hoc “mozgalom” sokak meglepetésére fölényesen leverte mind a két “hagyo-mányos” nagy pártot. Szimeon 6 és 9 éves kora között Bulgária királya volt, amíg a kommunisták el nem kergették.

A politikai színen megjelent exkirály a gyors gazdasági fejlődés ígéretével állította maga mellé a bolgárokat. Ehhez személyes hitelén túl egy fiatal szakemberekből álló, nyugati egyetemeken képzett csapat volt a garancia, soraiban az amerikai Merrill Lynch bank feltörekvő piacokért felelős alelnökével, a korábban az EBRD-nél és Világbanknál is vezetői pozíciót betöltő, 2001-ben mindössze 35 éves – és így minden idők legfiatalabb bolgár pénzügyminiszterévé váló – Milen Velcsevvel.

SIKERSZTORI. Velcsev és csapata hozták is az eredményeket. Makroszinten legalábbis. A királyi kormány színre lépése óta stabilan 4 százalék fölötti ütemben növekszik a gazdaság, a munkanélküliség folyamatosan csökken – a 2003 júliusában 13,2 százalékkal négyéves mélypontot regisztráltak -, a 3,8 százalékos tavalyi infláció pedig nem csak szófiai mértékkel mérve “elhanyagolható”. A nagy nemzetközi intézetek sorra javítják Bulgária minősítését: ez év májusában a Standard & Poor’s, majd júniusban a Moody’s és a Japanese Credit Rating Agency módosította fölfelé az ország hitelbesorolását. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) is “maradéktalanul boldog” az ország pénzügypolitikájával, legalábbis Jerald Schiff, az IMF bulgáriai missziójának vezetője szavakat használta értékelésekor. Mindezek után a befolyásos Euromoney szaklap 2002-ben Velcsevet tette meg “Az év pénzügyminiszterének”.

Augusztus 6-án Velcsev mégis benyújtotta lemondását. “Nem tudom, túlélheti-e a bolgár kormány minisztere távozását” – lamentált Timothy Ash, a Bear Stearns közgazdásza, míg Jan Repa, a BBC elemzője Bulgária “bizonytalan jövőjéről” beszélt a lemondással kapcsolatban.

Valószínűleg Velcsev éppen arra játszott, hogy Szimeon király-kormányfő nem engedheti meg magának kulcsjátékosa visszavonulását, és hajlandó lesz engedményeket tenni neki. Lemondása benyújtásakor a pénzügyminiszter meg is nevezte, mit szeretne ajándékba: egyrészt a szigorú fiskális politika további támogatását, másrészt a vámmentes boltok bezárását.

Ami az előbbi kérést illeti, nem szabad elfelejtenünk: Szimeon anno 800 napot kért arra, hogy “minden bolgár életszínvonala érezhetően javuljon”. Nos, a határidő ez év októberében jár le, amikor nem mellesleg éppen önkormányzati választásokat is tartanak Bulgáriában. Márpedig hiába az elérhető közelségbe került uniós csatlakozás, hiába a világpolitika “barátságos tekintete”, ha Ivan Dimitrov (azaz a bolgár Kovács úr) fizetési céduláján most is ugyanaz a nettó 120-130 eurónyi leva szerepel, mint két esztendeje, miközben a megélhetés költségei – különösen a közüzemi díjak — egyre magasabbak. Ezért támadt a kormányfő környezetében az az ötlet, hogy a közalkalmazottak fizetését “rendezni” kellene, aminek a köz alkalmazottai nagyon örültek is – egy kivételével. Csakhogy az az egy éppen a pénzügyminiszter volt. Velcsev inkább a vállalkozások nyereségadóját csökkentette volna 3,5 százalékkal.

A vámmentes boltok bezárása is többet jelentene annál, semhogy a határokon néhány bódéra kiteszik a “Zatvoreno” (Zárva) táblát. Velcsev szerint ugyanis a duty free shopok a jogosultságaikkal visszaélve különböző csatornákon nagy tételben ömlesztik az országba az adózatlan jövedéki termékeket. Hogy ez mennyire így van, arra a bolgár parlamentnek a Velcsev-ötlet elhangzása óta tapasztalható feltűnő izgatottsága lehet a bizonyíték, továbbá, hogy elkeseredett lobbizás folyik a rendelet megtorpedózására. (No meg az, hogy a szófiai kocsmákban egységesen döbbenetesen alacsony áron mérik a márkás alkoholokat.)

KIEGYEZTEK. A helyi média három hétig sopánkodott és esélylatolgatott felváltva, mígnem Szimeon és Velcsev végül zárt ajtók mögött, “édes kettesben” megbeszélték a helyzetet. Ezt követően Velcsev visszaszívta lemondását.

A dolgok jelenlegi állása szerint a közszférában dolgozók fizetését 7 százalékkal emelik meg, ami érezhető javulást hoz ugyan, de a tervezettől elmaradó intézkedés. A vállalati nyereségadó szintén csökken, de csak a Velcsev által kívántnál szerényebb mértékben: 1,5 százalékkal. A vámmentes boltok többségét bezárják, de kapnak még egy kis haladékot. Úgy különben marad a szigorú fiskális politika. “Őfelsége, a miniszterelnök úr” támogatja a tékozló fiút a további reformok erőskezű végrehajtásában.