Köztisztviselő felügyeli majd a politikai bizalmasok ténykedését. Egy újabb csavar a történetben: Európa talán legtehetsége-sebb politikusa azt üzeni a választóknak, hogy búcsúzik attól a gyakorlattól, amikor a népszerűségi listák mozgatták a politikát, s a szinte már kényszeredett szándék a napirend folytonos meghatározására. Vagyis azoktól a módszerektől, amelyek tizennyolc évnyi hatalmi éhkopp után 1997-ben elsöprő választási győzelemhez segítették az új Labourt és Tony Blairt azóta is a Downing Streeten tartják.
Ám ahhoz, hogy a következő választások után is ott marad-hasson, most változtatni kell az iraki háború kapcsán alap-vetően megromlott imázsán. A balhét pedig Alastair Camp-bellnek, a “spin doctornak”, a médiavarázslónak kellett elvinnie. Vele távozik a “sötét erő”, és marad a színen egy tetterős kormányfő, aki a jövőben az ügyekre, és nem a tetszési indexekre kíván koncentrálni. Persze ez is csak spin, azaz a dolgok megcsavarása. A blairi és a clintoni időkben kifinomodott az a technika, miként lehet a sajtón keresztül nem egyszer manipulált, de legalábbis kozmetikázott információkkal kormányozni, s az angolszász minta azóta világszerte meghonosodott. Nagy-Britanniában is inkább csak Campbell mindenek felett álló, kivételezett és kontroll nélküli pozíciója szúrt szemet, de a 24 órás hírfogyasztásra hangolt környezetben a média és a hatalom szimbiózisa a jövőben sem bomolhat fel.
Blair az európai politikusok közül talán a legjobban tudta eddig lefölözni ennek az egymásrautaltságnak a gyakorlati hasznát. A brit demokrácia erős hagyományai azonban arra kénysze-rítették, hogy a kialakult intézményrendszer keretei közé építse be a spint, és ne azzal párhuzamosan működtesse.
Mellesleg Campbell úgy időzítette régóta tényként kezelt lemondását, hogy a sajtó most vele foglalkozzon, ne az Irak elleni brit hadbalépés továbbra is homályos és kínos kérdéseivel. Főnöke lélegzetvételnyi időhöz jutott. A spin megy tovább.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
