TÍPUSOK. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) megfogalmazásában krachnak nevezhető egy olyan mértékű árfolyamzuhanás, amely az összes korábbi “medve piac” során regisztrált árcsökkenések alsó negyedébe esik. E definíció alapján részvénypiaci krachnak minősülne jelenleg a részvénypiaci index 37 százalékos, vagy azt meghaladó zuhanása, míg ingatlanpiaci krachról 14 százalékos, vagy azt meghaladó árcsökkenés esetén beszélhetünk.
JELLEMZŐK. Egy IMF-tanulmány – amely 19 fejlett ország, 1959 első negyedéve és 2002 harmadik negyedéve közötti időszakának adataira épít – megállapította, hogy egy átlagos krach 45 százalékos indexcsökkenéssel járt, 2,5 negyedévig tartott, és a vizsgált országokban átlagosan 13 évente fordult elő. A legsúlyosabb részvénypiaci krach a második világháborút követően 1973-ban következett be, 60 százalékos árzuhanással. Az átlagos ingatlankrach – az alacsonyabb volatilitásnak köszönhetően – “csupán” 30 százalékos áreséssel jár, mindazonáltal a piac hanyatlása másfél évvel tovább tart, mint a részvények esetében.
ÁRROBBANÁS. Az IMF azt az áremelkedést minősíti árrobbanásnak, amely a korábbi boom periódusok áremelkedéseinek felső negyedébe esik. De vajon automatikusan krach követ-e egy jelentős, piaci boomnak tekinthető áremelkedést? Az IMF szakembereinek vizsgálatából az derül ki, hogy ennek mindössze 40 százalék a veszélye, így például az ingatlanok esetében nagyobb valószínűséggel torkollik árstagnálásba a boom, mint krachba. Ugyanakkor a vizsgált több mint négy évtizedben az ingatlan- és részvénykrachok általában egybeestek a gazdasági recesszióval.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
