 |
| Működésben a reaktor. Felválthatja az atomerőműveket. |
A fúziós energiát máris sokan a jövő energiaforrásának tartják, annak ellenére, hogy több évtizedes kutatások során sem sikerült igazán megbízható és hatékony technológiát kidolgozni az atommagok egyesítésére. A Napban is lezajló reakció erőművekben történő megvalósítása azonban már nincs olyan messze, legutóbb például az amerikai védelmi minisztérium kutatólaboratóriuma, a Sandia National Laboratories fizikusai hajtottak végre sikeres fúziót. Az amerikai tudósok eredménye azért számít mérföldkőnek, mert az atommagok egyesítését a korábban bejáratott fúziós technikáktól eltérő módszerrel érték el.
A reakció csak akkor működik, ha az egyesítendő atommagokat olyan közel nyomják egymáshoz, amennyire az csak lehetséges, hogy aztán azok összeolvadhassanak. Az ITER nevű nemzetközi projektben ezt hevítéssel érik el: itt több millió Celsius fokra, plazmaállapotúra melegítik a fuzionálandó anyagot. Mivel azonban ezt a hőmérsékletet egyetlen tartály sem viseli el, úgynevezett tokamakokban – speciális elrendezésű szupravezető mágnesekben – hajtják végre a reakciót: a plazmát így nem szilárd falú edény, hanem az elektromágneses mező tartja össze. Más laboratóriumokban, például a müncheni Max Planck Intézetben lézersugarakkal nyomják elképesztően közel egymáshoz az összeolvasztandó atommagokat. A Sandia azonban egy harmadik megoldást választott: meghatározott ritmusú elektromágneses impulzusokkal nagy energiájú röntgensugarat gerjesztenek, amely pulzáló “ütésekkel” a fúzióhoz tömöríti megfelelő távolságra az egyesítendő atommagokat. A fúzió maga egy borsószem nagyságú kapszulában játszódik le, amelyet egy 40 méter átmérőjű gyűrű alakú reakciótér közepén helyeztek el. Mivel az eredmény magukat a kísérletezőket is meglepte, most azon dolgoznak, hogy megismételjék azt, siker esetén pedig idővel megpróbálnak elektromos energiát kinyerni a rendszerből.
