 |
| A nyertes Ikarus Trade Kft. Nem hoz megváltást a leszállítandó 150-200 busz |
Lassan őrölnek a bürokrácia malmai, különösen, ha katonai ügyről van szó. A honvédség gépjárműparkjának felújítását célzó hatalmas összegű, de másfél évtizedre elhúzódó programnál sem volt ez másképp. Sőt, ezt a tendert háromszor írták ki, míg végre az eredményhirdetésig eljutott a minisztérium beszerzési szervezete. Szakmai körökben már 1998 óta rebesgették a megamegrendelést, ám több mint két évnek kellett eltelnie, mire a Honvédelmi Minisztérium (HM), első alkalommal 2000 októberében, kiírta a köznyelvben csak HM-tenderként emlegetett pályázatot.
Az első, nyílt pályázatot még az előző kormányzat idején semmisítették meg. A szintén az előző ciklusban kiírt, immár zárt, második tendert pedig a jelenlegi politikai vezetés ideje alatt vonták vissza. Ezt követően ismét zárt pályázatot írtak ki, ám a hírek szerint erre minden korábbi pályázót meghívtak.
A számos meghívott cég közül azonban csak az Iveco, az Iveco tulajdonú Ikarusbus, és a Rába üdvözölték örömmel az évek óta húzódó, de január közepén mégis meghozott, számukra kedvező döntést (lásd a táblázatot a tender nyerteseiről). Annak értelmében a HM pár héten belül velük köt majd keretszerződést, amelyet az igényeknek és az anyagi lehetőségeknek megfelelően töltenek majd fel tartalommal. A tizenöt évre szóló szerződés keretében 250 milliárd forint értékben 8-10 ezer járművet szerezne be 2017-ig a minisztérium. Erre az évre azonban, csakúgy, mint a következőre mindössze 3,6-3,6 milliárd forintot különítettek el a járműbeszerzésekre a HM költségvetésében.
| Hazai cégek és a HM tender |
RÁBA
Rövid, egy-két éves távlatban nem oldja meg a Rába súlyos gondjait, például a 2003-ra korábban becsült 400 milliós veszteséget csupán 100 millió forinttal csökkentik a járműeladások. Négy-öt éves időtávon stabil nyereségtermelő üzletággá válhat a katonaijármű-gyártás, s ez némileg ellensúlyozhatja a külpiaci bizonytalanságokat. Mai áron nagyságrendileg 200 milliárd forintos bevételt ígérő, 15 éven át kalkulálható, biztos megrendelések.
A cég más – akár külföldi – katonai tendereken is nagyobb eséllyel indulhat.
IKARUSBUS (Iveco tulajdon)
A szerény, évi átlagban várhatóan 10-13 darabos autóbusz-megrendelés nem húzza ki a kátyúból a céget. |
|
KIMARADÓK. Ám – miként az az ilyen pályázatoknál egyáltalán nem ritkaság – a vesztes oldalon most is erős tiltakozó hangok hallatszottak. Az értetlenség talán annak szólt, hogy a Széles Gábor nevével fémjelzett Ikarus Holding lényegében egyetlen fillér megrendeléshez sem jutott az állami beszerzésből. A befolyásosnak ismert üzletember és csapata így a nyilvánossághoz fordult sérelmei orvoslása érdekében. Még pert is fontolgattak, mondván a pályázat kiírásakor a HM megsértette a versenysemlegességre vonatkozó közbeszerzési szabályokat: az Ikarus Holding nem kapott tájékoztatást arról, hogy a HM melyik féllel és miről tárgyalt.
Az Ikarus másik, talán alaposabb kifogása szerint a műszaki tartalmat nem vizsgálta eléggé körültekintően a minisztérium, mert nem kért referenciát, s az értékelést nem pontskálán végezték, hanem egyszerűen megfelelő és nem megfelelő kategóriákba rendezték a felajánlott járműtípusokat. A HM Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatal vezetőjének álláspontja szerint azonban a Renault-val közös pályázatot benyújtó Ikarus Holding és az Ikarus Főnix Kft. pályamunkái nem feleltek meg a HM igényeinek és egyes formai követelményeknek. Mint Matyuc Péter, a HM kommunikációs főigazgatója elmondta: felesleges a pályázati eredmény kapcsán politikai indítékokat keresni. (A politikai vonatkozásokról lásd keretes írásunkat.) Az Ikarus Holding ajánlata csupán azért nem felelt meg, mert a részletes feltételeket tartalmazó kiírásban szereplőnél nehezebb járművekkel jelentkezett a holdinghoz tartozó cég, illetve egy adott kategórián belül nem tudott minden alkategóriában megfelelő járművet kínálni.
Az egyik nyertes az Ivecóhoz kötődő Ikarus Trade Kft., ám a cég számára nem hoz megváltást a 15 éves távlatban várhatóan leszállítandó 150-200 darab autóbusz. (Az Ikarus Trade Kft. az Irisbus Rt. tulajdonában van. Az Irisbus Rt. pedig 95 százalékban az Iveco tulajdona, de a fennmaradó 5 százalékos pakettet a Széles Gábor féle Ikarus Holding birtokolja. Ennek az a magyarázata, hogy Széles évekkel ezelőtt kivette a csoportból a buszgyártást, majd eladta azt az Irisbus konzorciumnak. A névdzsungelt tovább komplikálja, hogy az Irisbus konzorcium Ikarusbus Rt. nevű cég keretein belül gyártja a buszokat.)
A nyerteshez kötődő buszgyártó, az Ikarusbus Rt. mindenesetre évek óta igen súlyos gondokkal küzd (Figyelő, 2002/19. szám), mert piacvédelmi intézkedések híján nem képes állni a hatékonysági versenyt például a Törökországban Mercedes licenc alapján készülő, olcsó buszokkal. Nem is beszélve arról, hogy a választási évben az állami tömegközlekedési cégek megrendelései is drasztikusan viszszaestek.
A cég árbevétele és piaci részesedése így meredeken zuhan: miközben 1999-ben még 592 darab, két évre rá, 2001-ben csupán 199, sőt 2002-ben már mindössze 133 autóbuszt tudott eladni a belpiacon az Ikarusbus. Ez azt jelenti, hogy az 1997-es 80 százalékos belpiaci részesedése öt év alatt 34 százalékosra olvadt. A cég közben masszívan veszteséges: 2001-ben 3,4 milliárdos mínuszt mutattak a könyvek, s tavaly novemberben már a gyár leállítása is szóba került, s 450 munkahely megtartására kért állami támogatást a vállalat, reménykedve abban, hogy tavaszra az orosz megrendelések mellett egy egymilliárdos állami buszbeszerzési keret is megnyílik.
A számok tükrében könnyen belátható, hogy az évi egy tucat, darabonként hozzávetőlegesen 40 millió forintba kerülő busz szállítása nem lesz elegendő a cég megingott stabilitásának helyreállításához. Igaz, pozitív fejlemény lehet, ha a Rába – miként arról szó van – valóban bevonná a céget a HM-tenderen belül a legnagyobb falatnak számító feladatba, a terepjárók felépítményeinek gyártásába.
| Ráharaptak? |
| A történethez tartozik, hogy a tender eredményhirdetése után pár nappal – nem meglepő módon – politikai ügy lett a vitából. Simicskó István, a Fidesz politikusa sajtótájékoztatón állt a nyilvánosság elé, s érvelésében több helyütt visszaköszöntek az Ikarus Holding sérelmei. Például a Fidesz honlapján közzétett sajtóközleményben a következő kérdéssor olvasható: “Milyen szempontok alapján döntött a honvédelmi miniszter a gépjárműtenderről? Melyik pályázónak volt a legelőnyösebb árajánlata? Miért nem értékelte a HM az ajánlatokat műszaki tartalmuk szerint? A nyertes cégek termékei rendelkeznek-e NATO-referenciákkal és NATO-kompatibilisek-e? Miért nem tájékoztatták a közvéleményt, és miért teljesen zárt, meghívásos pályázatot írtak ki?” |
|
AZ IGAZI NYERTES. A pályázat egyetlen igazi nyertese bizonyosan a Rába, amely a következő 15 évben összesen mintegy 200 milliárd forint értékben szállíthat terepjárókat és szállítójárműveket a honvédség részére. (az már csak hab a tortán, hogy az említett 150-200 buszhoz is a Rába szállítja majd a futóművet és az alvázat.) “A 15 éves keretszerződést az elkövetkezendő hetekben dolgozzuk ki, de a pályázat kedvező döntése nyomán a katonaijármű-gyártás a Rába harmadik stratégiai üzletágává emelkedik” – jelentette be nem kis megelégedettséggel Steiner László, a Rába vezérigazgatója. A Rába vezetésének meg is van az oka az örömre, hiszen mintegy 8 ezer jármű értékesítésével számol az elkövetkező másfél évtized alatt.
ELKÖTELEZETLENÜL. A minisztérium azonban nem szívesen kötelezi el magát e számok mellett, s ennél kisebb volumenről beszél. Mint Matyuc Péter elmondta, arról van szó, hogy 15 évre előre nem lehet pontosan felmérni az igényeket, ezért most csak hosszú távú partnereket kerestek. Még az is előfordulhat, hogy az első időkben beszerzett járművek egy részét a most induló másfél évtizeden belül újra le kell cserélni, ha azok időközben elavulnak, így a szükséges mennyiséget csak becsülni lehet. A tárca elképzelései szerint pedig mindöszszesen csak 8 ezer járműre lesz szükség az említett időszakban, s ezek megoszlásáról sem lehet pontos képet festeni.
A bizonytalanságokkal is kalkulálva Makray Péter, az Erste Bank Befektetési Rt. elemzője szerint 2003-ban és 2004-ben 3 milliárd forint körüli éves árbevétel-növekedést hoz a Rába számára a katonai járművek értékesítése. Ez az összeg – nominálisan számítva – 2006-2007 táján 10 milliárd forintos magasságba emelkedhet. Ugyanakkor túlzónak találja azt a becslést, miszerint ezek az eszközök 8 százalék körüli üzemi szintű marginnal gyárthatók. Makray Péter szerint kezdetben ennek a szintnek mintegy fele valószínűsíthető, majd az idők folyamán a ráta 7 százalékra nőhet. Ezzel kalkulálva a Rába számára az Erste által korábban 2003-ra prognosztizált 400 millió forint körüli veszteség körülbelül 100 millió forinttal kisebb lehet. A szakértő számításai szerint a HM tenderből származó profit 2004-ben sem haladja majd meg a negyedmilliárd forintot. Mindez azt jelenti, hogy a Rába gazdálkodása a hatalmas állami megrendelés ellenére a jövőben is sokkal inkább az amerikai és az európai piacok állapotától, illetve a forint árfolyamának változásától függ.
