Majdnem teljesen lebénult karácsony ielőtt a Hewlett-Packard (HP) számítástechnikai multi magyarországi leányvállalatának Németvölgyi úti irodaháza, mert az ajándékcsomagok és a posta megnövekedett menynyisége igencsak próbára tette a recepciósok teljesítőképességét. Pedig kimenő csomagok nem is voltak ebben az időszakban, hiszen a HP magyarországi vezetése – egyre több nagy céghez hasonlóan – úgy döntött, hogy az erre szánt pénzt inkább karitatív célokra használja föl. Egy ajándékot, mégpedig nem is aprócskát, mégiscsak átnyújtott a világ második PC-gyártója a magyar kormánynak: december 16-án a miniszterelnöknek szimbolikusan átadták az első Magyarországon összeszerelt HP személyi számítógépet.
ÜZENET. A valódi ajándék természetesen nem maga a konkrét masina volt, sokkal inkább az üzenet, hogy az IBM székesfehérvári merevlemez-gyárának bezárása után egy másik IT-óriás az itteni gyártást versenyképesnek ítélte. Az összeszerelést bérmunkában a Sanmina-SCI Kft. végzi tatabányai üzemében, de a HP a megrendelő, s hazai vezetője, Beck György komolyan lobbizott is annak érdekében, hogy ne a franciaországi kapacitásokat bővítsék, hanem új gyártóbázist létesítsenek a térségben. Medgyessy Péter miniszterelnök pedig úgy kommentálta az eseményt, hogy új gyárak alapítására ugyanúgy be kell rendezkedni, mint ahogy cégek kivonulására is.
Bár ez utóbbi mondat az IBM októberi székesfehérvári gyárbezárási döntésekor is sokszor elhagyta magyar politikusok száját, most sokkal hihetőbben hangzott. Az örömbe némi ürömként vegyült az a tény, hogy az ilyen összeszerelést – csakúgy, mint a merevlemez-gyártást – csupán nagy jóindulattal lehet magas hozzáadott értékű tevékenységnek tekinteni. A társadalmi funkcióiban már régóta a magyar szellemi kapacitásokra épülő beruházások ösztönzését sürgető Beck György maga is elismeri, hogy egy K+F beruházás, vagy szoftverfejlesztő bázis lényegesen magasabban pozicionált projektnek számít, de szerinte nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni a tatabányai termelés beindítását.
Hazai HP-gyártás
Az új HP magyarországi bevételi tervei meghaladják a 60 milliárd forintot, ám a cég ennél lényegesen nagyobb mértékben teremt további értéket az idetelepített gyártással. A Flextronics több mint ezer alkalmazottja kizárólag a HP Corporate megrendelése alapján végez itthon termelő tevékenységet. Egyrészt Sárváron állítanak elő nyomtatókat, másrészt a Flextronics zalaegerszegi üzemében szalagos egységeket készít a HP-nek. A bérgyártó specialista Flextronics (amely tavaly szeptemberben a Figyelő TOP 200 legnagyobb árbevétel-növekedési fődíját is megkapta) 570 milliárd forintos 2001-es árbevételének jelentős része származik HP-megrendelésekből. A Philips hasonló nagyságrendben, közel ezer főnek munkát adva gyárt Szombathelyen HP monitorokat. Ezek mellé a meglevő gyártási kapacitások mellé sorakozott föl novemberben a tatabányai Sanmina-SCI-üzem, ahol asztali PC-ket szerelnek össze. A négy gyárban 2003-ban mintegy 1 milliárd dollár értékű terméket készítenek exportra.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a termelési helyszínek kiválasztása során a multik gyakran a fokozatosság elvét követik: először kisebb hozzáadott értékű – vagyis kevesebb rizikót jelentő – termékeket kezdenek el egy országban, illetve térségben gyártani, majd a kedvező tapasztalatok fényében egyre fontosabb, a végén akár stratégiai jelentőségű üzemeket is hajlandóak telepíteni. Erre a folyamatra Írország a legbeszédesebb példa. A HP esetében jól megfigyelhető nálunk is ez a működési elv, hiszen mostanra már négy itteni gyárban összességében több mint 1 milliárd dollár exportértékű HP-logós terméket állítanak elő (lásd külön).
“Hiszem és gondolom, hogy az országnak használ, ha ilyen termelés jön az országba” – mondja Beck, s azt a felvetést is elutasítja, hogy a lépés sajtóvisszhangja jelentene igazi előnyt. Tény, hogy egy ilyen döntés kommunikációja sokat árthat vagy javíthat egy cég megítélésen, de a néhány napig tartó újságírói érdeklődés nem komoly szempont a projekt eldöntésekor, s a HP “brand” építését, ami valóban fontos prioritásnak számít, szintén nem oldja meg. Annál kevésbé, minthogy az egyre inkább a fogyasztói piacon tevékenykedő IT-cég vásárlói a döntéseik során egyáltalán nem veszik figyelembe azt, hogy hol és milyen körülmények között gyártották a terméket: az ár és a teljesítmény számít.
ELTÖKÉLTEN. További beruházási tervekről is jelentek meg sajtóhírek, ám Beck még korainak ítéli ezeket kommentálni; mint mondja, tulajdonképpen társadalmi munkában lobbizik az itteni gyártókapacitás-fejlesztések mellett. Neki kizárólag az a feladata, hogy a HP Magyarország tevékenységét és az azon belül elsősorban a nagyvállalati projekteket irányítsa. Viszont a HP-n belül a világpiaci súlyánál meghatározóbb a magyarországi cég szerepe, hiszen nálunk a teljes IT-szektor 15 százalékát mondhatja magáénak. E helyzetéből adódóan “a HP eltökélt Magyarország modernizációjában, az országot nem egyszerűen piacnak tekinti, hanem olyan közegnek, amelyben lehet és érdemes előremutató kezdeményezésekkel megjelennie”.
Erre a legjobb példa az a 2000 februárjában – még a “compaqos időkben” – létrehozott internetes technológiai központ, amely a HP mintegy 95 országot magában foglaló régiójában támogatja e tevékenységet. Bár a központ munkájában a kezdetektől épít az egyetemekkel és hazai informatikai cégekkel közös együttműködésre, eredeti céljának megfelelően elsősorban üzleti lehetőségeket jelent a hazai szakembereknek. A magyar partnerek a világ számos pontján bekapcsolódhattak az internet infrastruktúra projektekbe, így például Dél-Afrikában, Burkina Fasósban, Albániában, Macedóniában és Dubaiban is öregbítették a magyar szakemberek hírnevét.
