Pannóniában, vagy legalábbis az antik múlttal büszkélkedő Szombathelyen, egyáltalán nincs munkanélküliség. Pontosabban van: a hivatalos statisztikák szerint 3 százalék, de a régiót jól ismerők szerint ez a néhány ezer ember Ausztriába jár át idénymunkára. Éppen ezért egyes szakmákban – például a vendéglátásban, az építőiparban és a mezőgazdaságban – a bérek felülmúlják a hazai átlagot. Az alacsony munkanélküliség és a viszonylagos jólét (vagy a pedáns Ausztria közelsége?) szembeötlő: a falvak tiszták és ápoltak, Szombathely házainak többsége frissen tatarozott, a nemrég épült hipermarketekben este is látni vásárlókat.
REJTETT ERŐK. Ma a foglalkoztatottak számát tekintve a tíz éve még inkább mezőgazdasági jellegű Vas megye az ország egyik legiparosodottabb területe. Csakhogy a tradicionális könnyűipar – a minimálbérek emelése és a forinterősödés miatt – szinte teljesen eltűnt, így a középvállalatok helyett ma már a multik a legfőbb munkaadók. Komoly problémának mondják sokan, hogy az utóbbiak gyakran betanítotti munkakörben foglalkoztatják a szakképzett munkaerőt. A jellemzően összeszerelést végző cégek kevés kvalifikált munkahelyet teremtenek, így a foglalkoztatottak bére nem sokkal múlja felül a Kelet-Magyarországon elérhető jövedelmeket. Igaz, ehhez Pannóniában mindenki hozzájuthat. Félrefoglalkoztatásnak (mis-employment) nevezi a fenti jelenséget Györffy Gábor, a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség vezetője, aki szerint ez nemcsak azért káros, mert mentálhigiénés problémákat okozhat az érintett családokban, és öt-hat év elteltével már lehetetlenné teszi a visszatérést a szakmába, de fő veszélye, hogy az alacsony munkanélküliségi mutató miatt rejtve marad a kihasználatlan szakképzett munkaerő a potenciális beruházók előtt. A régió makrogazdasági mutatóit tanulmányozva könnyen dönthetnek úgy, hogy itt a munkaerőhiány miatt már nem érdemes letelepedni.
Savaria évezredeiA Főtér nemrég felújított OTP fiókjának üvegpadlója alatt ma is láthatók az egykori római város, Savaria maradványai. A települést időszámításunk szerint 43-ban alapították leszerelő legionáriusok. Az Alpok tömbjét keletről megkerülő híres Borostyánút mellett fekvő város évszázadokon keresztül a mai Dunántúlra, Burgenlandra és Szlovénia egy részére kiterjedő Pannónia egyik legnagyobb települése volt. Jelentőségét mutatja, hogy Claudiust itt emelték a császári trónra a pannon légiók. A Római Birodalmat túlélve a város még a középkor kezdetén is számottevő település volt: Savariából származik a nyugat-európai kultusznak örvendő Szent Márton, s később Nagy Károly is téli szálláshelyéül használta a várost egy hadjárata során.A magyar államalapítás után jelentősége csökkent, csak a török kiűzése után lett Szombathely az önálló püspökség központja, majd Vas megye székhelye. A XX. század elején már regionális vasúti és kereskedelmi központ volt, mezőgazdasági gépgyártással. Még a két világháború között is a nyugati határvidék egyik regionális központjának számított – Sopron mellett -, a határon átnyúló vonzáskörzettel. Az államszocialista évtizedekben a nyugati határ közelében fekvő Szombathelyre “csak” könnyűipart, ruházati és cipőgyárakat telepítettek. A II. világháborúban elpusztult színházát nem építették újjá, felsőoktatási intézményként egyedül a tanárképző főiskola működött a városban.
Györffy szerint a megoldás a beszállítói pozícióban lévő kis és közepes cégek megjelenése, a magyar tulajdonú vállalkozások és a multik együttműködése lenne, de erre még csak elvétve akadnak példák. Ezek közül azonban a leglátványosabb – bár nem nevezhető beszállítói pozíciónak – a nemrég nyílt Pelikán Hotel. A négycsillagos szálló májusi nyitása előtt a városba látogató üzletemberek vagy helyi panziókban, vagy a 25-30 kilométerre fekvő fürdővárosok – Sárvár, illetve Bük – gyógyszállóiban szálltak meg. Logikusnak tűnt, hogy igény lehet egy négycsillagos korszerű városi hotelre. Szombathely századfordulón épült patinás szállodái magánbefektetők kezében vannak ugyan, de azokat nem újították fel, az egy-két csillagos olcsó, de lepusztult szálláshelyekre pedig szinte egyáltalán nincs kereslet. Csonka Tamás nemzetközi pénzügyi karrierjét feladva döntött úgy, hogy visszaköltözik szülővárosába és bátyjával közösen szállodaüzemeltetésbe fognak (Figyelő, 2002/35. szám). Egy üresen álló gyermekkórház százéves épületét vásárolták meg és alakították át – szerencsésen ötvözve a modern és régi építészeti elemeket. Nem végeztek ugyan előzetes piackutatást, de úgy számoltak, hogy 50-55 százalékos, a város átlagát messze meghaladó szállodai helyfoglaltságot lehet majd elérni. A nyitás előtt két hónappal keresték meg a szombathelyi multinacionális cégeket ajánlatukkal. Ezek nagyon kedvezően reagáltak, azóta néhány cég nemzetközi intranet hálózatára is sikerült felkerülniük. A kihasználtság felülmúlja várakozásaikat: hét közben nem ritka a telt ház a 36 szobás épületben, de 80 százalék alá gyakorlatilag egyszer sem kerültek. A vendégek majdnem kivétel nélkül üzletemberek, a multinacionális vállalatok anyacégének külföldi dolgozói és partnerei, sokan visszajáró vendégek. Hét végén azonban még nagy kedvezményekkel is alig sikerül a szobák egy részét kiadniuk. Szombathely nem tipikus turistacélpont.
A városi polgárság újjáéledését jelzi azonban, hogy a hotel éttermében havonta megrendezett, egy-egy neves borászt és borait bemutató “borvacsorákon” a magas árak ellenére is telt ház volt. Jelzésértékűek a Főtér kávéházai is, két-három évvel ezelőtt hiába bolyongott az ember a városban, a “szocreál” hangulatát idéző egy-két éttermen kívül semmit nem talált. Azóta öt-hat kávézó is nyílt a városközpontban.
RÉGIÓS SZEREP. A térség kisvállalkozói a nyolcvanas évektől az osztrákok bevásárló turizmusára építettek, az azonban az elmúlt években az árak emelkedése miatt nagyon visszaesett. (Bár néhány szolgáltatás még ma is olcsóbb, mint a határ túloldalán.) A város politikusai és gazdasági szakemberei azonban arra számítanak, hogy Szombathely határokon átnyúló regionális szerepe már középtávon is komolyan erősödhet. Erre utalnak a folyamatban lévő infrastrukturális fejlesztések is: az osztrák közlekedésügy a GyESEV részvételével egy új Bécs-Graz vasútvonalat tervez kiépíteni, és mivel ez a síkvidéki Magyarországon olcsóbban megvalósítható, mint az Alpokon keresztül – ráadásul ehhez uniós támogatást is lehet szerezni -, így Sopron és Szombathely modern vasúti összeköttetésbe kerül az osztrák városokkal.
Polgári karnevál
A Savaria karnevál az utóbbi négy év egyetlen sikertörténete – mondogatják sokan Szombathelyen. A hatvanas években kialakult történelmi karnevál felelevenítését még ellenfelei is a tanár- szociológus végzettségű, négy éve a Fidesz támogatásával megválasztott polgármesternek, Szabó Gábornak tulajdonítják. A színvonalas kulturális programot kínáló négynapos nyár végi rendezvényre az idén már legalább 100 ezren érkeztek, a város máskor osztrákos nyugalmat sugárzó főtere egy olasz város piazzájára emlékeztetett – mesélik a saját sikerükön meglepődött szombathelyiek.
Ez a sikertörténet azonban más területeken nem ismétlődött meg – mondják még a jobboldallal szimpatizálók is. A város igazából nagy ívű koncepció nélkül, a kedvező földrajzi fekvés előnyeit élvezve fejlődött az elmúlt években. Szakértők úgy gondolják, hogy a jó fekvés az összeszerelést végző multik megtelepedéséhez elég volt, de szervesebb fejlődéshez aktívabb várospolitikára van szükség.
A városban nincs különösebb vita a jövőről. A nagy egyetértés a források túlzott centralizációjával is magyarázható: jellemző, hogy a vidéki városok bevételeinek 70-80 százaléka a központi költségvetésből juttatott normatív támogatás. A leginkább vitatott kérdés a színházépítés kudarca és a főiskola egyetemmé fejlesztésének ügye. Az eddigiekhez képest nem kínál gyökeresen újat Ipkovich György, a szocialisták és a szabad demokraták közös polgármesterjelöltje sem, de a város aktívabb menedzselését ígéri. A városhatáron átnyúló regionális szerep erősítését Szabó és Ipkovich is fontosnak tartja.
A Fidesz a ciklus közepén átmenetileg kihátrált – a nyelvvizsgabotrány miatt – Szabó Gábor mögül, ma azonban a másik jobboldali jelölttel, a Pro Savaria egyesület színeiben induló Prugberger Emillel szemben mégis őt támogatja. A jobboldal megosztottsága komolyan megnöveli Ipkovich György esélyeit az egyfordulós önkormányzati voksoláson az inkább konzervatívnak tartott dunántúli városban. A tavaszi országgyűlési választásokon a szocialisták által is támogatott Hankó-Faragó Miklós szabad demokrata jelölt már az első fordulóban megszerezte a szavazatok többségét.
Úgy tűnik, Szombathely előbb csatlakozik az európai autópálya-rendszerhez, mint a magyarhoz: már mindkét irányból épül az a gyorsforgalmi út, amely a várost a Burgenlandot észak-déli irányban átszelő A2-es autópályával köti össze. Györffy Gábor szerint ezek a fejlesztések megteremtik az alapját annak, hogy Szombathely (és Sopron) ismét vonzáskörzetként funkcionáljon a nagyvárosoknak híján lévő Burgenlandban is. Ehhez persze tudatos fejlesztő munkára van szükség, mindezt figyelembe kell venni a kulturális programok szervezésénél, az oktatáspolitikában és a gazdaságfejlesztési terveknél is. Azt, hogy a határ túloldalán már készülnek erre, jelzi: a burgenlandi tartományi kormányzat több mint 100 tisztviselője kezdett el magyarul tanulni.
A gazdaságfejlesztés egyelőre nem igényelt túlzottan kifinomult módszereket. Szombathely rendezési terve már az 1980-as években a város keleti szélét jelölte ki ipari övezetként, így az ipari park kialakításakor egyszerűen “körbekerítették” ezt a területet és kinevezték ipari parknak, amelyet – hogy múlt és jövő egyaránt szerepeljen a névben – Claudius Ipari és Innovációs Parkra kereszteltek. Később ennek területét az önkormányzat egykori mezőgazdasági földek apportálásával egészítette ki, így a már a parkban lévő, a hagyományos iparágakat képviselő privatizált cégek mellett – mint a forgácslapot gyártó Falco, vagy a cipőipari Sabina – megjelentek az autóipart és elektronikát képviselő multik is: a LUK, a Philips, a Delphi. Hozzájuk néhány kereskedőcég, köztük a Tesco és néhány magyar beszállító is csatlakozott.
Szombathely és környéke munkavállalóinak csaknem 20 százaléka dolgozik az ipari parkban, jórészt betanított munkások. Kvalifikáltabb munkahelyek nagyobb számban csak akkor létesülhetnek, ha számos kis és közepes beszállító cég alakul ki a multik körül. Ez a meglévő magyar társaságok és a külföldi beszállítók megjelenésével is elképzelhető.
KLASZTEREK. A Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség a folyamat összehangolására öt regionális klaszter – kis és nagycégeket szakmai alapon összefogó hálózat – szervezését kezdte meg, abban bízva, hogy néhány éven belül felgyorsíthatják a cégek közötti együttműködést. Györffy Gábor szerint céljuk az, hogy megteremtsék a tőkebeáramlás újabb formáinak infrastruktúráját. A kuplungokat gyártó, öt éve Magyarországon működő német LUK első beszállítói megállapodását egy helyi céggel decemberre talán sikerül tető alá hozni.
A 80 ezer lakosú Szombathely látszólag előnyös helyzete számos megoldandó problémát vet fel. A multik továbbköltözése csak úgy védhető ki, ha sikerül elérni, hogy a ma is a munkavállalók többségét foglalkoztató kisvállalatokból – vagy azok mellett – kialakuljon egy európai szinten versenyképes beszállítói kör. Ily módon lehetne megállítani a ma még jellemző diplomás elvándorlást is.
