A Szaturnusz, vagy a Jupiter körül ma is megfigyelhető a kozmikus törmelékből álló gyűrűk rendszere, ám, úgy tűnik, nemcsak ezek az óriásbolygók rendelkezhetnek ilyen struktúrákkal.#<# Amerikai kutatók szerint egykor a Földnek is volt gyűrűje, amely annak idején alaposan megváltoztatta planétánk éghajlatát.
A Sandia National Laboratories kutatói azt firtatták, vajon a bolygónk klímájában korábban bekövetkezett változásokat kiválthatták-e meteorit-becsapódások. A válasz szerintük igen, amire az egyik ismert legutolsó jelentős ütközés, egy 34 millió évvel ezelőtti találkozás alapos vizsgálatából következtettek.
Számítógépes modellekkel és kísérletekkel igazolták, hogy amennyiben bizonyos feltételek teljesültek, becsapódáskor jelentős mennyiségű anyag juthatott a világűrbe. Az egyrészt a Földből származó, másrészt az ütközéskor részben megsemmisülő meteoritból leváló törmelék gyűrűt alakíthatott ki a Föld körül, amely – a tudósok modelljei alapján – a geológusok által megtalált éghajlatváltozásra utaló nyomok kialakulását is eredményezhette. Szintén amerikai tudósok korábban üledékes kőzetek vizsgálatával százezer éves lehűlési periódust azonosítottak a feltételezett időpontban; a klíma talán azért alakult így, mert a gyűrű az egyenlítő körül terpeszkedett el, és alaposan leárnyékolhatta az akkor trópusi éghajlatú területeket. A különleges kísérőnek azonban nem sokkal – százezer évvel – megjelenése után nyoma veszett: darabjai részben a Földön kötöttek ki, részben pedig a világűrben szóródtak szét.
