Kapu Európára, a legkeletibb nyugati város, az unió keleti hídfője, a fejlődés nem állhat meg, – ilyen és ehhez hasonló jelszavakat hirdettek meg a város polgármesteri címéért indulók. Kósa Lajos, a Fidesz-MDF színeiben ismét induló jelenlegi polgármester, illetve szocialista kihívója, Szathmáry Károly neve már szeptember eleje óta hatalmas transzparenseken látható városszerte, néhol közvetlenül egymás mellett. A szlogenek egyébiránt nem légből kapottak, hiszen a fővárosból érkezve sem érzi magát az ember az ország “elmaradott keleti szegletében”. Mi több, a gyönyörűen átépített városmag, a Nagytemplomhoz vezető Piac utca semmivel sem marad el a budapesti turistalátványosságoktól.
Magas hőfokon Különleges színfolt a város gazdasági életében a Debreceni Hőszolgáltató (DH) Rt. A nem kimondottan high-tech ágazatban tevékenykedő cég eredményei és tervei figyelemreméltóak. A városi tulajdonban lévő vállalat a tulajdonos ösztönzésére és segítségével intenzív piacszerzési politikát folytat: Debrecen több nagy intézményét is megszerezte ügyfelének. Köztük van a négy éve gázfűtéssel épült, de távhőre váltó Debrecen Plaza, vagy az új, 4,1 milliárd forintos beruházási költséggel a tornász világbajnokság alkalmából épülő rendezvénycsarnok is.
Csonka Tibor vezérigazgató dinamikus egyéniségének ebben nyilván nagy szerepe van, mint ahogy abban is, hogy a cég immár a romániai terjeszkedést fontolgatja. Jelenleg Marosvásárhelyen távhő koncesszióra pályázik a DH Rt., s reményeik szerint rövidesen tanácsadói együttműködést alakítanak ki a nagyváradi hőszolgáltatóval is.
SZTRÁDA NÉLKÜL. A kép persze nem felhőtlen. A sétálóutcává alakított városközpont nyomán kevés a parkolóhely a belvárosban, a közlekedés fejlődésével nehezen tart lépést a városi utak kapacitása, s autópályán ma sem lehet megközelíteni az ország legnagyobb vidéki városát; még szerencse, hogy az Intercity járatokkal vasúton kevesebb mint három óra alatt elérhető Debrecen.
“Igaz, hogy egyelőre nem készült el az autópálya, ám ezen a területen óriásit léptünk előre 2000-ben, amikor sikerült elérnünk, hogy a pálya ne csupán 15 éves távlati tervekben érje el Debrecent, hanem az új nyomvonalon már pár éven belül” – mondja Kósa Lajos. Más kérdés, hogy autópálya a Fidesz-kormány négy esztendeje alatt itt sem épült. Azt, hogy a nagypolitika “közbeszól”, s esetleg a döntéshozók visszatérnek az 1997-ben elfogadott koncepcióhoz, a polgármester nem tartja valószínűnek. Elmondása szerint ugyanis a Medgyessy-kabinet nyilvánosan tett ígéretet arra, hogy a már elfogadott terv nem változik. “Amennyiben a kormány tartja a szavát, a várost 2005-re már autópálya köti össze a fővárossal” – állítja Kósa. Aki úgy véli, egy erős ellenzéki városi vezetés adott esetben többet érhet el a jelenlegi kormánynál, mint egy kormánypárti vezetésű, de gyenge lobbierővel bíró csoport. Az autópálya nyomvonala körüli vita mögött a városi szóbeszéd szerint amúgy sem a politikusokat kell keresni, hanem két, egymással ellentétes érdekű csoportot.
Az önkormányzati választásokon itt nem várható szoros eredmény, a legutóbbi közvélemény-kutatás alapján Kósa Lajos magabiztosan nézhet a voksolás elé. Az augusztus végén végzett felmérés szerint 73 százalékkal vezetett, így – bár a kampány során még számottevően változhatnak az erőviszonyok – a győzelmet feltehetően igen nehéz lenne elvenni tőle. A képviselő testületben szintén a Fidesz-MDF szövetség jelöltjeinek többsége várható.
GAZDÁLKODJ OKOSAN. A politikai természetű kérdések mellett hosszabb távra szólóan fontosabb kihívás a város számára a finanszírozási rendszer átalakítása. Kósa Lajos szerint jelenleg a legnagyobb problémát az okozza, hogy a kormány által beígért, papíron 50 százalékos közalkalmazotti béremelést képtelenek biztosítani az önkormányzatok. A normatív állami támogatás ugyanis a tényleges költségeknek az óvodák esetében 55, az általános iskoláknál 60, a középiskoláknál pedig 70-80 százalékát fedezi csupán. A többit az intézményeket fenntartó önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk, miközben a “helyben maradó” szja-arány évek óta romlik. A helyzetet nehezíti az úgynevezett “üres állások” gyakorlata. A nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak úgy kapják a fizetésüket, hogy többen osztoznak egy-egy betöltetlen álláshelyre jutó bértömegen, s ebben az esetben nem jár a bérfejlesztés. Az is növeli a feszültségeket, hogy az 50 százalékos emelés a bruttó keresetre vonatkozik, az egyéb juttatásokra nem.
A nagyvárosok mindemellett tetemes helyi adóbevételekkel számolhatnak. Debrecen például az idén 5,2 milliárd forintot vár iparűzési adóból. Emellett a városban merőben új gazdálkodási formát vezettek be. A német Stadtwerkék mintájára a város tulajdonában lévő szolgáltató vállalkozásokat (például a vízműveket, a csatornázási vállalatot, a távhőszolgáltatót) egyetlen közös holdingba szervezték. Csak ezzel a lépéssel évente 1,5 milliárd forintot takarított meg a város – állítják a városházán. A költségcsökkentés jó része abból adódott, hogy a szezonális ingadozásoknak kitett vállalatoknál lehetőség nyílt a keresztfinanszírozásra. Például a nyáron nagy bevételt produkáló vízművek pénzeszközeivel lehet fedezni a télen jól teljesítő távhőszolgáltató nyári kiadásait.
Középsúlyú bajnokok A város otthont ad több hazai középvállalkozónak is, akik saját erőből építették fel vállalatukat. Ilyen például a díjnyertes bioágyairól ismert Demko Feder (Figyelő, 2002/38. szám), vagy a Kéri Pharma, amelyet a debreceni Biogal egykori igazgatója, Kéri Tibor és családja hozott létre. Utóbbi cég azzal szerzett ismertséget, hogy hazai magánvállalat létére 1,5 milliárd forintos zöldmezős beruházással új gyárat készül építeni a nyíregyházi ipari parkban (Figyelő, 2002/6. szám). A generikus gyógyszereket előállító gyártóbázis építését jelenleg készítik elő. A középvállalatnak a PricewaterhouseCoopers segít: most kockázatitőke-befektetőt keresnek. Mint Kéri Tibor elmondta, az invesztort már jövő tavaszra szeretnék megtalálni, hogy 2003-ban elkezdődhessen az építkezés. Ha a tervek beválnak, akkor a cég öt éven belül háromszorosára szeretné növelni jelenlegi 2 milliárd forintos árbevételét.
A város jövőjét illetően – a politikai és gazdálkodási ügyek mellett – az alapvető kérdés az, miként lehet nagyobb vállalatokat odacsalogatni. Ebben Debrecen a közelmúltig közepes eredményt ért el. Az, hogy nem repül a tőke Debrecenbe, részben az autópálya hiányának tudható be, részben pedig a város – magas hozzáadott értékű iparágakat támogató – gazdaságfejlesztési stratégiájának számlájára írható. De akadt a városban olyan magyar középvállalkozó is, aki zöldmezős beruházásához nem talált megfelelő területet Debrecenben, így végül a nyíregyházi ipari parkba költözött. Az ilyen eseteket a város vezetése az ipari telkek szűkös kínálatával magyarázza.
SZELEKTÍVEN. A polgármester szerint a rengeteg megkeresésből kevés érik be, a város ugyanakkor csak bizonyos iparágaknak kínál kedvezményeket. Ilyenek az információtechnológia, a mikroelektronika, a műszergyártás, vagy a biotechnológia, s ezekben az esetekben is az árbevételtől függ az iparűzési adókedvezmény mértéke. Más vállalkozásokra a maximális, 2 százalékos adókulcsot alkalmazza a város. Kósa Lajos meggyőződése szerint hosszabb távon az a kifizetődőbb politika, ha a nagyobb hozzáadott értéket termelő beruházásokat támogatják.
Erre jó példa a National Instruments 3 milliárd forintos beruházással megvalósult, tavaly ősszel átadott, s jelenleg mintegy 150 főt foglalkoztató gyáregysége, ahol számítanak a helyi tudományegyetemről kikerülő pályakezdőkre is, azaz e cég nem kizárólag az olcsó munkaerő miatt települt a városba. A nagyobb zöldmezős beruházásokat pedig inkább az agglomerációban látják szívesen, hiszen itt több nagy település – például Hajdúszoboszló, Balmazújváros, vagy Hajdúböszörmény – található, és a munkaerő-ellátással sincsenek gondok.
A beruházásokat elősegíteni hivatott támogatások másik terepe a már régóta a városban működő vállalatok – ilyen például a Deko, a FAG vagy a Reemstma – pótlólagos beruházásainak ösztönzése. “A városba az elmúlt négy évben mintegy 80 milliárd forintnyi működő tőke érkezett” – mondja a polgármester, majd hozzáteszi: az iparűzési adóból származó bevételek alapján négy év alatt megduplázódott a térség ipari teljesítménye.
Bár a fejlődést a cégvezetők sem vonják kétségbe, azért a helyi nagyvállalatokat több probléma is nyomasztja. Az infrastrukturális hiányosságokat több cégvezető is említi, ám vannak más természetű gondok is. A Reemtsma Debreceni Dohánygyár Rt. vezérigazgatóját, Tőtös Zsoltot elsősorban az uniós csatlakozási tárgyalások gátjává vált nyereségadó-kedvezmény ügye aggasztja – igaz, ez nem a város vezetésének kompetenciája. (Hasonló cipőben jár a National Instruments is.) A dohányipari cég vezetője szerint, amennyiben a kormányzatnak nem sikerül egyezségre jutnia Brüsszellel a beruházási adókedvezmények ügyében (Figyelő, 2002/30. szám), akkor a cég kénytelen lesz “átértékelni” további fejlesztési elképzeléseit.
