Videokazettán megrendelhető egy titkos kartell leleplezésének története a washingtoni igazságügyi minisztériumtól. A nemzetközi hálózatot egy amerikai üzletember “adta fel”. Ő is részese volt a megállapodásnak, ám később szeretett volna büntetlenséget élvezni, ezért vállalta, hogy együttműködik a hatósággal. Mintha csak szokásos tárgyalásra invitálná partnereit, egy hawaii szállodában beszélt meg velük találkozót. A többiek teljesen gyanútlanok voltak, egyikük, egy japán üzletember, amikor látta, hogy az egyik szék üres, a poén kedvéért megjegyezte: “Kire várunk? Talán a hatóságtól is jön valaki?” Javában folyt a megbeszélés, amikor kopogtattak az ajtón. A szobapincér lépett be, jéghideg italokat tett az asztalra. Valójában egy FBI ügynök volt, aki sebtében kicserélte az asztal alá rejtett, ám meghibásodott mikrofont…
SZÁZMILLIÓS BÜNTETÉSEK. Ilyen krimibe illő leleplezésre Magyarországon még nem került sor, de csak azért, mert magyar vállalkozás nem vett részt jogellenes nemzetközi kartellszövetségben. Az Egyesült Államokban az magyarázza a titkosszolgálati eszközök bevetését, hogy több mint százéves kultúrája van a versenyjognak, s súlyos bűncselekménynek tartják a kartellezést, amelyet esetenként dollár százmilliókkal és börtönnel büntetnek. “Az amerikai igazságügyi gépezet körözési listát tesz közzé a bel- és külföldi törvénysértőkről, s az elkövetők már belépni sem tudnak az országba, mert a repülőtéren kattan a bilincs a csuklójukon” – mondja Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd, a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie nemzetközi ügyvédi iroda versenyjogi csoportjának vezetője, aki több hónapot töltött az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumában szakmai gyakorlaton.
Azt, hogy mekkora kárt okoznak a világban a versenykorlátozó megállapodások, még csak hozzávetőlegesen sem lehet felbecsülni. A közelmúltban közzétett OECD-felmérés azonban azt mutatja, bármennyire is résen van a hatóság, a jogellenes megállapodásoknak csupán a töredékét tudja feltárni: 1996 és 2000 között összesen 119 kartellügyet nyomoztak ki a szervezet tagállamaiban, ami nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa. Az OECD szakértői kiszámolták, hogy a 16 legsúlyosabb ügy világméretekben 55 milliárd dollár értékű kereskedelmi forgalmat érintett, s a kartell-megállapodások révén kialakított árak olykor 50 százalékkal is magasabbak voltak a piacilag indokoltnál.
Magyarországon a cégek nem veszik túl szigorúan a kartell-előírásokat. Éppen ezért a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ráerősít a versenykorlátozó megállapodások feltárására. Egyebek között ennek érdekében hozta létre “nyomozó csoportját”. Az ötfős csapat nyitott-szemmel jár-kel, tájékozódik, figyeli a sajtót.
Kávékartell: új eljárás Fordulat következett be az utóbbi évek egyik legnagyobb nyilvánosságot kapott hazai kartellügyében, a Legfelsőbb Bíróság (LB) ugyanis június 18-án hozott végzésében hatályon kívül helyezte az öt legnagyobb kávéforgalmazó céget kartellvádakban elmarasztaló korábbi bírósági ítéleteket, s új eljárásra kötelezte a Fővárosi Bíróságot. Ez azt jelenti, hogy 8 esztendővel a Versenytanács határozatának meghozatala után az ügy bírósági felülvizsgálata első fokon kezdődik újra.
Az ügyben a jogerős másodfokú ítélet alapján a kávéforgalmazók összesen 260 millió forint bírságot fizettek be, ezen összeg további jogi sorsa bizonytalanná vált. Az LB döntése azért is precedens értékű, mert a GVH – fennállása óta – ebben az ügyben szabta ki a legnagyobb bírságot, mégpedig anélkül, hogy az összehangolt magatartásnak közvetlen bizonyítékát találta volna. Az indoklás szerint a cégek a nyerskávé világpiaci tőzsdei ára emelkedésének üteméhez igazodva három lépcsőben 14-44 százalékkal úgy emelték a termelői árakat, hogy a drágítások időpontja, azok átlagos mértéke külön-külön és összességében is nagymértékben hasonló volt. Erre tekintettel erősítette meg az első és a másodfokú bíróság is a versenyhivatal megállapítását, miszerint az 5 cég meg nem engedett módon, tudatosan hangolta össze piaci magatartását, azaz megsértette a kartelltilalmi szabályokat. A 2001 novemberében hozott jogerős döntés ellen mind az öt érintett cég felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amiről június 18-án határozott az LB.
A végzés szóbeli indokolása szerint a korábbi eljárásokban nem értékelték megfelelően a rendelkezésre álló közvetett bizonyítékokat, s egyebek között az a szakértői véleményt sem, amely szerint közgazdasági szempontból más ésszerű magyarázata is lehetett az áremelésnek, mint a piaci magatartás meg nem engedett összehangolása.
“Kartellügyekben, még akkor is, ha bejelentés érkezik, hivatalból indul vizsgálat” – tájékoztat Szolnoki Péter, a GVH kartell csoportjának irodavezetője. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon több százezer vállalkozás működik, elenyésző az az évi 7-10 vizsgálat, amivel foglalkoznak. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy-egy ügy felderítése hónapokba telik. Egyebek mellett ezzel magyarázható, hogy 2001-ben csökkent a tilos kartellek száma, vizsgálatuk ugyanis a korábbiaknál több időt vett igénybe, s a határozathozatallal a hivatal “átcsúszott” 2002-re (lásd a táblázatot). Idehaza egyébként 180 nap a nyomozati határidő, míg az Európai Unióban és az Egyesült Államokban addig vizsgálódnak a hatóságok, amíg szükségesnek tartják.
Nálunk többnyire azok tesznek bejelentést, akiknek sérül az érdeke a titkos paktum miatt. De arra is volt példa, hogy valamelyik kartellező tag feladta magát. “A nemzetgazdaságnak kárt okozó, egész ágazatokat átfogó kartellek lebuktatása érdekében feltétlenül meg kell osztani egymással a kartelltagokat, s rá kell bírni őket a versenykorlátozás felfedésére” – hangsúlyozza Szolnoki Péter. Az önfeladásos módszer – szakértők szerint – valóban növelhetné a titkos kartellek feltárását, ám ennek feltétele, hogy törvény garantálja a vádalku lehetőségét.
ESERNYŐ-EFFEKTUS. A hatóságnak egyébként mindig azt kell bizonyítania, hogy a vállalkozások tudatosan hangolták össze magatartásukat. A párhuzamosság – még ha egyszerre is emelnek árat az adott piac szereplői – önmagában nem törvénysértő. A különböző gazdasági tényezők ugyanis hasonlóan hatnak a vállalkozásokra: ezt hívják esernyő-effektusnak. “Ha elered az eső, mindenki kinyitja az ernyőt, de nem azért, mert összebeszéltek” – mondja Soós Andrea Klára, a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie ügyvédi iroda ugyancsak versenyjogra specializálódott munkatársa. A kartelleket nehéz feltárni, hiszen titkosak, ám van egy olyan jellemzőjük is, amely a versenyhivatalokat segíti: az eredeti egyezség előbb-utóbb valamelyik résztvevő számára terhessé válik, így megpróbál kibújni alóla. Mivel a többiek nem kényszeríthetik ki tőle az érvénytelen szerződés teljesítését, ez a megosztottság a hatóságnak kedvez.
A hagyományos vizsgálati módszerek mellett tavaly új nyomozati jogosítványokat kapott a GVH. Egyebek között jogosult arra, hogy bírói jóváhagyó határozat alapján kutatást folytasson a “gyanús” cég vezető tisztségviselőjének magánlakásában, vagy magánhasználatú gépkocsijában. Ezenkívül bírósági határozat nélkül is jogosult a cég hivatalos és üzleti helyiségeibe belépni, lemásolni, illetve bizonyos esetekben lefoglalni annak belső dokumentációját, levelezését, számítógépes adathordozóit, valamint átvizsgálni gépjárműveit. Legtöbbször naptári időpontok, emlékeztetők, bejegyzések, feljegyzések árulkodnak arról, hogy “valami történt”.
Az eljárás alá vont cég vezetői nem tagadhatják meg az érdemi információt, beleértve az üzleti titkot is, ellenkező esetben – például, ha eltüntetnek vagy eltitkolnak adatokat – bűncselekményt követnek el, aminek már nem csupán “rendbírság” a következménye.
Hegymegi-Barakonyi Zoltán megemlíti: külföldi versenyhatóságok erre szakosodott informatikusai úgy igyekeznek bizonyítékokat találni, hogy keresőszavakat ütnek be a cég számítógépes rendszerébe, hátha feltűnik olyan dokumentum, amelyben szerepel az ár, a piac, illetve bármilyen részlet a keresett titkos megállapodásból.
HAJNALI RAJTAÜTÉS. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy bizonyítékokat találnak a nyomozók, ha rajtaütésszerűen, a reggeli munkakezdés előtt szállnak ki a céghez, mint teszik azt gyakran az európai versenyhatóság munkatársai. Az egyik multinacionális vállalatnál az egyik ilyen alkalommal olyan dokumentumra leltek, amelyre azt írták rá az ügyvédek: “Vigyázzatok, mert ha ezt megtalálja a bizottság, akkor vége minden érvelésnek!” (Az EU-ban, mint ismeretes, az Európai Bizottság tölti be a versenyhatóság szerepét is.) A cég vezetőit annyira meglepte a vizsgálat, hogy zavarukban ezt az iratot is átadták a nyomozóknak.
Szolnoki Péter a GVH eddigi kartell-nyomozásai alapján úgy véli, a magyar versenyjogi etika nem jobb, de nem is rosszabb, mint a térség államaié. Érződik azonban a piacgazdasági kultúra hiánya, ami abban mutatkozik meg, hogy a hazai vállalkozások nem tartják súlyos bűnnek a versenytörvény megsértését.
Számos cégvezető például máig nincs tisztában azzal, hogy létezik versenytörvény, s azzal védekezik, ő csupán egy jó szerződést kötött. “Vélhetően akkor tanúsítanak majd nagyobb arányban törvénytisztelő magatartást, ha már bizonyos felderítési ügyszám áll a GVH mögött, s a szankcionálás a mostaninál szigorúbbá válik” – húzza alá Szolnoki Péter. A hírek szerint már készül az a jogszabálytervezet, amely lehetővé teszi, hogy a mostaninál nagyobb bírsággal sújtsák az elkövetőket.
Hegymegi-Barakonyi Zoltán szerint úgy is csökkenthető a tilos kartellek száma, ha a cégek szerződéseit versenyjogászok is ellenőrzik abból a szempontból, hogy megfelelnek-e a versenyjogi előírásoknak.
