Nem okoz különösebb problémát az exportőröknek a jelenlegi 242 forintos euróárfolyam, de a Magyar Nemzeti Bank nem akarja a forint további drágulását – szögezte le a választás két fordulója közti vasárnap spanyolországi útján Járai Zsigmond jegybankelnök.
A kampányban kiéleződött a vita az erős forint esetleges külkereskedelmi hátrányairól. A forint közben, elsősorban a közép- és kelet-európai térség ez idő szerint kedvező megítélése miatt, csakugyan igen erősnek bizonyult, és előfordult 242 forint alatti kurzus is.
Az MSZP az exportőrök és az importtal versengő hazai cégek védelmére kelt. Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt szerint a hazai pénz felértékelődése export- és importoldalon egyaránt sújtja a hazai cégeket. Az MTV bevethető eszközöket firtató kérdésére a jegybanki intervenciót, sőt az árfolyamsáv szűkítését sem tartotta kizártnak. (Tegyük hozzá: ha a szűkebb sávot tényleg bevezetnék, az minden bizonnyal ismét sűrű jegybanki devizavásárlásokhoz vezetne – aminek hátulütője a jegybanki sterilizációs költségek megugrása lenne.)
INFLÁCIÓ KONTRA NÖVEKEDÉS? A forint erősödésének a jegybanki árfolyamsáv 2001. május 4-i kiszélesítése adott teret. Ezt követte június közepén az inflációs célkitűzés rendszerének meghirdetése, amely meghatározott mértékű év végi pénzromlás elérésének rendeli alá a monetáris politikát, a Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz (EMU) való mielőbbi csatlakozást is előkészítve (tavaly 7,0 százalék volt, az idén 4,5, jövőre 3,5 százalék a cél, 1 százalékpont lehetséges eltéréssel). A külső egyensúly másodrangúvá vált az árfolyam-politikában, amivel immár nem kívántak exportösztönző hatást kifejteni, mint ahogy ezt korábban a szűk sávos, csúszó leértékelési rendszer tette.
A magyar gazdaság nyitott, az export a növekedés egyik leglényegesebb tényezője, így az inflációfékezés konfliktusba kerülhet a növekedés prioritásával. Pár hónapja Surányi György volt jegybankelnök bírálta az EMU-csatlakozás sürgetését, és középtávon évi 5-6 százalékos inflációt látott kívánatosnak, mivel ez a mérték szerinte a külkereskedelemben részt vevő ágazatok termelékenységének emelkedésével, illetve az ezzel járó általános hazai bérszínvonal-növekedéssel is fenntartható.
“Középtávon nem zárhahó ki, hogy az MNB szigorú monetáris politikája, amellyel a kitűzött ambiciózus inflációs célokat védi, némileg visszaveti a növekedést” – véli az Európai Bizottság is a tagjelölt országokról a napokban közzétett jelentésében. Ugyanakkor a legnagyobb kihívásnak Brüsszelben a magyar külpiaci versenyképesség megőrzését tartják, mivel a külső kereslet szűkülését a bérek gyors ütemű emelkedése kíséri.
MEGTORPANÁS. Csakugyan, a külső – elsősorban a nyugat-európai – piacok beszűkülése folytán a múlt év második felétől erőteljesen lelassult az export euróértékének növekedése. A kevesebb megrendelés természetesen a behozatalt is visszavetette, ráadásul a csökkenő igények a készletek leépítését váltották ki 2001 második felében. A beruházások növekedése drasztikusan lassult. Ugyanakkor a Kopint-Datorg Rt. – átmeneti ingadozásokat kiszűrő számításai alapján – korábbra, 2000 második felére teszi a külkereskedelmi expanzió megtorpanását, amit 2001 végén már visszaesés váltott fel.
A külkereskedelemben legnagyobb súlyt képviselő, a korábbi másfél évben 30-40 százalékkal növekvő gépexport és gépimport 2001 második felében nem érte el az egy évvel korábbi szintet, és gyakorlatilag az idei első hónapokban is stagnált. Igaz, eközben a második legnagyobb csoportot alkotó feldolgozott termékek forgalma – bizonyos vegyipari termékeknek, valamint fa-, papír- és bútoripari cikkeknek köszönhetően – gyarapszik. Húsz százalékot meghaladó mértékben nőtt az utóbbi hónapokban a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari kivitel, és 10 százaléknál gyorsabb tempóban bővült e termékek behozatala is, amiben azonban a gyenge “bázis”, a korábbi gyér forgalom is szerepet játszik. A multik által kedvelt vámszabad területi forgalom exportja és importja egyaránt csökkent az előző évhez képest, bár az ehhez köthető külkereskedelem részesedése még mindig meghaladta a 40 százalékot. Az iparvállalatok 2000 májusa óta csökkenő árat tudnak elérni a külső piacokon – pontosabban külföldi áremeléseikkel nem képesek ellensúlyozni a forint felértékelődését.
Jelentősen romlottak a nagy exportálók üzleti kilátásai – írja a Tárki, a kivitelben érdekelt 1500 legnagyobb cég, a TOP 1500 felmérése alapján. Tapasztalataik szerint 2002 első felében beruházási aktivitásuk két év óta a legmélyebb szintre süllyed, létszámot nemigen növelnének, kapacitásaikat kevésbé használják ki, mint az elmúlt két évben. A külkereskedelmünkben legfontosabb Németország ipari termelése csökken, a fellendülés kezdetét az első év utolsó hónapjaira várják a Tárkinál.
VERSENYKÉPESSÉG. Hogy, hogy nem, a jegybank éppen akkor engedett teret a forint erősödésének, amikor a dekonjunktúra folytán romlottak a magyar exportesélyek. Ha az Európai Unióban megindul a fellendülés, lábra kaphatnak a kiszállítások is. De az időbeli egybeesés miatt nehéz megmondani, érvényesül-e a felértékelődés versenyképességet rontó, exporttevékenységet fékező hatása.
“A forint erősödése a hazai exportőröket érinti leghátrányosabban, közülük is leginkább a nagyvállalatoknak beszállítókat, a bérmunkázókat, amelyek euróban számolnak el” – tudtuk meg Viszt Erzsébettől, a GKI Gazdaságkutató Rt. elemzőjétől. Felmérésük szerint a feldolgozóipari vállalatok 65 százaléka kedvezőtlennek tartotta a forinterősödést, és csak 9 százalék nyilatkozott róla pozitívan. A könnyűipari cégek nem igazán látnak megoldást az árfolyamváltozás hatásainak kivédésre, ám az általuk megkérdezett gépipari társaságok nyeresége is megfeleződött.
“Az olcsó bérre épülő exportnak hosszú távon rosszak az esélyei” – összegzi tapasztalatait Hamar Judit, a Kopint-Datorg Rt. kutatója, aki szerint a ruházati iparban bérmunkázó vállalkozásokat érintette egyértelműen hátrányosan a forint erősödése. Egybehangzó szakértői vélemények szerint az új árfolyamrezsim az exportáló és importáló – elsősorban a vámszabad területen működő – nagyvállalatok helyzetét érintette viszonylag kevéssé. Mint láttuk, ez a kör határozza meg alapvetően a hazai külkereskedelem alakulását.
A felértékelődő forint kétségkívül rontja a versenyképességet, amihez igen nagy mértékben hozzáadódik a bérkifizetések számottevő növekedése. Az egységnyi előállított termékre jutó bérköltség drasztikusan nőtt, miközben a feldolgozóipar termelékenysége – az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték alapján – alig elemelkedi.
