Gazdaság

A Vista alapító társtulajdonosa – Szárnyakat adtak vágyaiknak

A lázadó természetű fiatal világutazó nehezen képzelte el magát befutott üzletemberként. A kezdeteket jellemző használt városnéző mikrobusz és a fűtetlen jegyiroda azonban már a múlté.

Körmendi Ékes Mária, az SAS Skandináv Légitársaság magyarországi kereskedelmi igazgatója még ma is emlékszik, mennyire felbosszantotta tizenegy éve, amikor valami Kurucz János bejelentkezett nála, mint egy soha nem hallott utazási iroda vezetője. Gondolta, már megint egy dilettáns, aki csak rontja a piacot. Azóta alaposan megismerte, s a véleménye is megváltozott. “Invenciózus, kreatív üzletember, aki mérhetetlen előrelátással hoz stratégiai döntéseket. Sokat utazott, összegyűjtötte a tapasztalatait, sorra vette, hogy mi az, amit nem szeretett az útjain, s rengeteget tanult. Ezt tették be induláskor a cégbe, mert tőkéjük nem volt.”

A Vista alapító társtulajdonosa – Szárnyakat adtak vágyaiknak 1AFRIKA VONZÁSÁBAN. Az utazási üzlet gondolata nem előzmények nélkül merült fel Kurucz Jánosban. A nyelvek már gyerekkorában érdekelték, s mivel észrevette, hogy az emberek nemigen mosolyognak, és szerette volna, hogy az országba érkező külföldiek jól éreznék magukat, szimpatizálnának az itt élőkkel, mindig mosolygott, ha elment mellette egy turistabusz. Egyetemi évei alatt egy varsói lány iránti szerelemből a történelem és a német szak mellé a lengyelt is fölvette. Miután már általános iskolásként is szenvedélyesen érdeklődött Afrika iránt – izgatta az egzotikus világ -, afrikanisztikát is tanult. Közben fiktív meghívólevelekkel jó néhányszor elérte, hogy kiutazási engedélyt kapjon nyugati országokba, így autóstoppal bejárta Európát. Előfordult, hogy “tematikus” útként végigkísérte a Rolling Stones egyik turnéját, Svédországban pedig éjszakákra rendőrségi fogdákba is bekéredzkedett aludni. A nadrágszíját és a cipőfűzőjét ilyenkor elvették, mert hát a szabály, az szabály…

A diploma után Afrikába szeretett volna kijutni. A Külügyminisztérium is szóba jött, de a hosszú haját nem volt hajlandó levágatni a majdan lehetséges diplomáciai állás érdekében. Jó ideje rendszeresen olvasta a Magyarország című hetilapot, amelyben Kovács Ágnes Tanzániából tudósított. Jelentkezett hát a MTI-nél, mert azt hitte, hogy az említett afrikai állandó tudósítói posztot majd egyszer megszerezheti. Fel sem merült volna benne az ötlet, ha tudja, hogy Galla Miklós édesanyja diplomatafeleségként küldi az írásait, de ma is örül a tájékozatlanságának, mert a külpolitikai főszerkesztőség Afrika-szakértőjeként sokat járt ezen a földrészen.

APARTHEID. “Szenzációs élményekben volt részem” – emlékszik vissza a vállalkozó. Igaz, ez rajta is múlott. Mozambikból tudósított 1987-ben, s hazatérés helyett meglepetésszerűen rávette a dél-afrikai hatóságokat, hogy beengedjék az akkori apartheid-rendszer országába, ahová addig egyszer sem sikerült beutazási engedélyt kapnia újságírónak a vasfüggöny mögül. Ráadásul egy kétüléses gépen szabályosan kicsempészték a marxista Mozambikból. A dél-afrikai sajtó is beszámolt a kalandról, sőt csodabogárként fogadta őt Botha elnök is a palotájában. Amikor Kurucz János az apartheidről faggatta, az államfő válaszképpen a magyarországi cigányok helyzetéről tudakozódott.

A dél-afrikai kitérő nem igazán tetszett a magyar hatóságoknak. Mindezek tetejébe itthon elkezdett küzdeni a Belügyminisztérium által idehaza betiltott Servas nevű világjáró szervezet legalizálásáért. 1988-tól már mint a világszervezet alelnöke járta azokat az országokat, ahol segíteni kellett a Servas létrehozásában. Ehhez azonban kétéves fizetés nélküli szabadságot kellett kivennie. Mivel alelnökségéért nem kapott fizetést, szabadúszóként vállalt munkákat, amelyek összefüggésben voltak a turisztikai szakmával.

Kurucz János 51 éves, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történészi diplomát. Ezt követően az MTI újságíró munkatársa lett, 1989-ben pedig – már szabadúszó újságíróként – barátjával, Pogány Ferenccel létrehozták a ma Vista Utazási Irodák néven működő vállalkozásukat.

Elvált, francia feleségétől és mostani – magyar – élettársától is két-két gyermeke született. 24 éves fia a Vistánál társigazgató, 21 esztendős leánya Párizsban joghallgató, két legkisebb fia 7, illetve 2 éves.

Hobbija természetesen az utazás és a gasztronómia, valamint “az élet humorba pácolása”.

A 2001-ben 10,5 milliárd forintos forgalmat lebonyolító, jelenleg több mint 200 főt foglalkoztató Vista Utazási Irodák 1991-ben alakult kft.-vé. A cég évente 130 ezer ügyfelet szolgál ki, s 11 irodából álló országos hálózatot működtet.

NAGYKABÁTBAN. Már ezt megelőzően megcsapta őt is a rendszerváltás szele; barátjával, az ökológiai doktorátust szerzett biológus Pogány Ferenccel egyszerre döbbentek rá, saját kezükbe vehetik a sorsukat. “Gondolkodtunk, hogy mihez kezdjünk, de mindent kirostáltunk, mert úgy véltük, kétbalkezesek lennénk: túl sok reál tudás kellene ahhoz, hogy humán irányultságunkkal racionális üzletemberekké váljunk. Mindkettőnkben tombolt viszont az utazási láz, így végül jött az isteni szikra, hogy utazási irodát hozunk létre. Egészséges kishitűséggel vágtunk bele” – meséli a cégvezető.

Barátja az angolnyelv-tanításból, a nyolc nyelven beszélő Kurucz János pedig a szabadúszóként vállalt munkákból megtakarított pénzét dobta be a közösbe, amelyből vásároltak Hamburgban egy használt mikrobuszt, s erre építve elkezdtek (sofőrként és idegenvezetőként) városnéző túrákat szervezni Budapesten. “Kínáltunk például amerikai közgazdász-hallgatóknak olyan programokat, amelyeken az újonnan létrejött politikai szervezetek jeles képviselői is előadásokat tartottak. Még házibulikat is rendeztünk, ahol külföldi egyetemisták ugyanolyan szakra járó magyar társaikkal találkozhattak” – idézi fel a hőskorszakot a vállalkozó.

Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ebből a buszos beutaztatásból nem sokáig tudják fenntartani magukat. Kitalálták hát a repülőjegy-értékesítést, amelynek 1991-es bevezetésével akkora fejlődésnek indult a cég, amekkoráról nem is álmodtak. Pedig eleinte nem értettek hozzá, de a társa megszerezte a szükséges idegenforgalmi diplomát, Kurucz János pedig belevetette magát a repülőjegy-értékesítési szakmába.

Budapest belvárosában egy nem éppen előkelő helyen lévő passzázsban nyitottak 18 négyzetméteres irodát, amelyben az infrastruktúrát egy telefon-mellékállomás, néhány jegyzettömb és toll jelentette. A faxokat az ismerősüknél lévő készülék fogadta, s egy olyan elektromos melegítővel teleltek át, hogy a télikabátot is magukon kellett hagyniuk. Négy évre rá már piacvezető pozícióba kerültek, s amint az igazgató fogalmaz, “akkor már dőlt a pénz is”. Ennek látható jeleként a cég 1997-ben impozáns irodát nyitott az Andrássy úton. Addig a repülőjegy-értékesítés mellett szállodafoglalás, autóbérlés szerepelt a repertoárjukban, ám itt sokrétű szolgáltatást nyújtó úgynevezett utazási áruházat alakítottak ki. Újabb lépésként most holland befektetőkkel idegenforgalmi létesítmények – például apartman szállodák – megvalósítását tervezik.

Kurucz János bevallása szerint a Vista első évtizedében a döntések főként intuíciókra, improvizációkra, intellektuális álmodozásokra épültek, ám ezen most változtatnak: “Álmaink most is vannak, de a cég mai dimenziója már racionálisabb döntéshozatali mechanizmust igényel, akár az alapító atyák ízlése ellenére.” A szervezeti struktúra újabban sokkal fegyelmezettebbé vált, s a fiatal középvezetői réteg hivatott uralni a decentralizáltabb terepet úgy, hogy az alapítók által teremtett szellemiség ne erodálódjon.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik