Hihetetlennek hangzik, de igaz: az amerikai gazdaság a tavalyi utolsó negyedévben 0,2 százalékkal bővült. Akkor most volt recesszió vagy nem volt? A hazai össztermék két negyedéven át tartó csökkenése mindenesetre nem következett be. De mit jelent vajon a negyedik negyedévi mutató a kilátásokat illetően?
Bár az előzetes GDP-adatokat később mindig módosítják, a washingtoni kereskedelmi minisztérium január 30-i jelentésében van két pont, amelyeken aligha lehet változtatni. Először: ha az Egyesült Államok gazdasága recesszióban volt is, már kilábalt belőle, és beindult a fokozatos javulás. Másodszor: a National Bureau of Economic Research (NBER), amely 2001 márciusára datálta a recesszió hivatalos kezdetét, alkalmasint arra kényszerülhet, hogy felülvizsgálja a recessziók és fellendülések meghatározásánál használt módszereit. A régi eljárások nem felelnek meg a gyorsan változó gazdaságnak, ahol a kibocsátás növekményének zöme a termelékenységből adódik, s a GDP-n belül a szolgáltatások teszik ki a legnagyobb hányadot.
ÚJRAGONDOLT TERVEK. A minisztérium jelentése alapján kínálja magát még egy következtetés: az Egyesült Államokban az általános kereslet a tavaly szeptember 11-i terrortámadások ellenére is meglepően erős maradt. A negyedik negyedévben – nagyrészt az autóvásárlásoknak köszönhetően – a lakossági kiadások éves összehasonlításban 5,4 százalékkal nőttek, ami figyelemre méltó ráta, akár volt recesszió, akár nem. Ráadásul a fogyasztók az idén is “rendesen” költekeznek. “Minden adott ahhoz, hogy a gazdaság fellendüljön” – mondja Linda T. Kristiansen, a UBS Warburg kiskereskedelmi elemzője, aki szerint a lakossági kiadások őszig biztosan nőni fognak. Az értékesítési lánc másik oldalán sok vállalat újragondolni látszik korábbi spórolós beruházási terveit. A csúcstechnológiai eszközökre fordított kiadások a múlt negyedévben egy év óta először emelkedtek, a számítástechnikai megrendelések állománya pedig 20 százalékkal volt magasabb, mint egy esztendővel korábban. A vállalatok éves szintre kivetítve 120 milliárd dollár értékű készletet tüntettek el, többet, mint a tavalyi első három negyedévben együttvéve. Emiatt a boltok és a kereskedések úgy kiürültek, hogy a cégeknek a folyó negyedévben nemigen van más választásuk, mint felfuttatni termelésüket. Nem csoda, hogy a legtöbb közgazdász felfelé korrigálja az első negyedévi GDP-növekedésre vonatkozó prognózisát.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed szerint a GDP a mostani negyedben 1-2 százalékkal bővül. Január 30-i ülésén a Fed nyíltpiaci bizottsága változatlanul hagyta a kamatokat, s utalt arra, hogy a monetáris enyhítési kurzus lezárult. A Fed közleménye azt sejteti, hogy a jegybankárok megítélése szerint az amerikai gazdaság túl van a nehezén, s hosszabb távon kedvezőek a termelékenység javulásának kilátásai. Az adatok csakugyan alá is támasztják ezt, például a termelékenység 3 százalékkal nőtt 2000 negyedik negyedéhez képest, ami recesszió idején nem kimondottan szégyenletes eredmény.
Eddig a jó hírek. A rossz hír az, hogy a negyedik negyedévi teljesítmény alapvető kérdéseket vet föl azt illetően, vajon az Egyesült Államok helyesen határozza-e meg az üzleti ciklusokat. Igaz, a gazdaság alaposan lefékeződött tavaly. Március óta 1,7 millió ember veszítette el állását, a feldolgozóipar pedig olyan súlyos helyzetbe került, amilyenre a harmincas évek nagy válsága óta nem volt példa. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az NBER üzleti ciklusok datálásáért felelős bizottságának akadémikusai – akik a ciklusok tető- és mélypontjait hivatottak megállapítani – túlságosan önkényesen jelentették ki annak idején, hogy a gazdaságot tavaly márciusban elérte a recesszió.
A probléma súlyát nem szabad alábecsülni. A recesszió kihirdetésének lehetnek ugyanis szándékolatlan, ám annál rosszabb következményei. George W. Bush elnök az unió helyzetéről tartott beszédében a recesszióra hivatkozva sürgette a gazdaságösztönző csomag elfogadását. Viszont ha a gazdaság már fellendülésnek indult, a kormány azt kockáztatja, hogy túladagolja az élénkítő dózist. Ami ennél rosszabb: abban a tudatban élve, hogy a gazdaság gyengülőben van, a vállalatok elhalaszthatják megrendeléseiket. Fennáll a veszély, hogy a gazdasági tevékenység csökkenésének eltúlzása esetén rossz üzleti döntések születnek. Az ilyen hibák hatványozódhatnak, miáltal egy enyhe hanyatlás súlyos visszaesésbe csaphat át.
NAGY A TÉT. A közgazdászok tisztában vannak vele, mekkora a tétje a recesszió kihirdetésének, ezért aztán szigorú definíciót alkalmaznak, amely a GDP-t nem foglalja magában. A recesszió – mondják – “az aktivitás jelentős mértékű, a gazdaság egészére kiterjedő és néhány hónapnál tovább tartó csökkenése, ami megmutatkozik az ipari termelésben, a foglalkoztatásban, a reáljövedelmekben és a nagykereskedelmi eladásokban”. E mérce szerint azonban a gazdaság legutóbbi gyengülése nem okvetlenül volt annyira mély és átfogó, hogy recessziónak lehessen ítélni. A szeptember 11-i terrortámadások előtt egyértelműen nem, mint azt az NBER is elismeri. Most pedig a GDP-adat azt a kérdést veti fel, hogy szeptember 11-e után mennyire volt súlyos a helyzet.
Miért ment hát vissza az NBER egész márciusig a recesszió kezdetének megállapításában? A bérkiáramlás abban a hónapban tetőzött. A gazdasági aktivitásra vonatkozó másik három NBER-kritérium szerint szintén nincs mivel megokolni a márciusi dátumot. Az ipari termelés már 2000 októberében csökkenni kezdett. Nem számítva a szeptemberi támadások nyomán bekövetkező visszaesést, a vállalatok eladásai 2000 vége óta nagyjából stagnáltak. A reáljövedelmek továbbra is ütemesen emelkednek.
Valamennyi adatot egybevéve – amint az a gazdaság aktuális teljesítményét tükröző, a különböző mutatókat ötvöző kompozit index készítésekor történik -, az eredmény az, hogy a gazdaság augusztusig viszonylag jól tartotta magát. A kompozit index ekkor négy hónapos csökkenésnek indult, amit súlyosbítottak a szeptemberi támadások. De az index tanúsága szerint a harmadik negyedévig nem volt recesszió. Az NBER bizottsága ezzel együtt kitart döntése mellett. “Semmi olyan nem történt, amitől azt kellene gondolnunk, hogy hibáztunk” – húzza alá egyik tagja, a Harvardon tanító Jeffrey A. Frankel.
Csakhogy a foglalkoztatási adatokra hagyatkozva az NBER nem vet számot két új, az amerikai üzleti aktivitást alapvetően befolyásoló trenddel: a vállalatok a termelékenység fokozása révén igyekeznek növelni kibocsátásukat, illetve a korábbi gyakorlathoz képest sokkal inkább támaszkodnak az ideiglenes munkaerőre, hogy így alkalmazkodjanak a kereslet alakulásához. A kettő kombinációja azzal jár, hogy egyenetlen keresletnövekedés esetén a bérkiáramlás ingadozása is nagyobb lesz, mint volt a múltban. Jelenleg például a közgazdászok 2 százalékos GDP-gyarapodást várnak az első félévre, ami azt jelenti, hogy a munkaerőpiacon késő nyárig nem lehet javulásra számítani. Ha a foglalkoztatás a mérce, a mostani recesszió a leghosszabb lesz a második világháború óta. A Princetonon oktató Ben S. Bernanke, aki szintén tagja az NBER-bizottságnak, valóban elfogadja, hogy erős termelékenység mellett a kibocsátás úgy is nőhet, hogy közben a foglalkoztatás csökken. Mint mondja, “ekkor kérdés lenne, hogy recesszió van-e”.
KÜLÖN PÁLYÁN. A foglalkoztatás terén újabban tapasztalható rugalmasság azzal a következménnyel is jár, hogy a munkaerőpiac és a fogyasztói kereslet alakulása eloldódik egymástól. A kereslet gyengülésekor a vállalatok pillanatok alatt elbocsáthatják az ideiglenes alkalmazottakat, de ugyanezek a vállalatok a magasabb termelékenység díjazásaképpen növelhetik is a megmaradt dolgozók reálkeresetét. Tavaly egészen nyilvánvaló lett a két tényező divergenciája. A munkanélküliség 2 százalékponttal nőtt, ugyanakkor a reáljövedelmek a hatvanas évek óta a leggyorsabb tempóban emelkedtek. A magas termelékenység keresetnövelő hatása magyarázza, hogy a lakossági fogyasztás a foglalkoztatási helyzet romlása közepette is erős maradt.
Ha a recesszióval kapcsolatosan fel is merülnek kérdések, a lényeg mégis az, hogy a negyedik negyedévi GDP-adat nagyszerű hír. Ennél már csak az örömtelibb, hogy a gazdaság előreláthatólag 2002 egészében bővülni fog.
