Már az ügyfelek elhalászásának stratégiáján dolgoznak az Andersen riválisai – jelzi előre az Enron-skandallum piaci következményeit egy hazai könyvvizsgáló. A cégnek – vélik többen – legalább két fronton kellene kivágnia magát ahhoz, hogy talpon maradjon. Egyfelől, ki kellene elégítenie a várható óriási kártérítési igényeket, ami már önmagában is csőddel fenyegethet. Másfelől, ügyfelei megtartása érdekében valamiképpen be kell bizonyítania, hogy az Enron-ügy elszigetelt eset, néhányak felelőssége csupán.
Felelősség, biztosításKétlik a hazai biztosítók, hogy az Arthur Andersennek olyan felelősségbiztosítása lenne, amely az Enron-ügy nyomán fizet. Jóllehet a cég – méreténél fogva – nyilván különleges feltételeket tudott a vele szerződő biztosítónál kivívni, vannak azonban olyan kizárások, amelyekről a társaságok “kedvenc ügyfeleik” kedvéért sem igen mondanak le. Ezek között is az első számú többnyire az, hogy a biztosító bűncselekményből eredő kárt nem térít. Meglehet azonban, hogy az ügyfél alkupozíciója olyan erős, hogy külön záradékok révén ezt is fedezi a biztosítás.
A magyar jogszabályok szerint egyébként a szándékosság vagy a súlyos gondatlanság önmagában még nem zárja ki, hogy a biztosító fizessen. Azaz a felelősségbiztosítással rendelkező ügyfél okozta kárt a biztosítónak elvileg ilyen esetben is meg kell térítenie. Arra van csupán lehetősége, hogy ha mindez bebizonyosodik, visszakövetelje ügyfelétől a károsultnak kifizetett összeget. Mindezt tetézi, hogy egyre nagyobb az igény a csalás és a hűtlen kezelés esetére is kiterjedő felelősségbiztosítások iránt. “Olyannyira, hogy a biztosított gyakran nem is önszántából köt ilyet, azt a megbízója várja el tőle” – meséli Déri Katalin, az Allianz Hungária felelősségbiztosítási főosztályvezetője.
A könyvvizsgálók esetében azonban nincs ilyen dilemma, ebben a szektorban kötelező a felelősségbiztosítás. Kamarai megállapodás szerint a Polip Insurance biztosítási brókercégen keresztül az Allianz Hungáriához irányítják a könyvvizsgálókat. Piaci becslés szerint e biztosítónál szerződött a vállalkozások mintegy négyötöde, illetve az önálló könyvvizsgálói igazolvánnyal rendelkezők 95 százaléka. További szereplő a Generali-Providencia, az utóbbi időben pedig köt ilyen szerződést az AXA Biztosító és az OTP-Garancia is.
“Nemzetközi tapasztalat, hogy e körből sem túl kicsi, sem túl nagy céget nem szabad biztosítani” – summázza Csáki Gyula, a Generali-Providencia illetékese. Szép számmal akad ugyanis olyan multinacionális vállalat, amely hangos vitába keveredett a könyvvizsgálójával, s jó néhány nagy kárkifizetés terhelte már így a biztosítói kaszszákat. Noha a könyvvizsgálói piac szabályozóinak éppen a túlságosan hosszú távú könyvvizsgáló-ügyfél kapcsolatok szúrják a szemüket, a biztosítók emlékezetében jóval inkább a gyakori partnerváltások ragadtak meg. Nyilvánvalóan azért, mert ezek mögött nagy valószínűséggel mindig valamilyen vita és konkrét kár, no meg biztosítói fizetési kötelezettség áll.
Nagy károkról a Generali-Providenciánál nem tudtak számot adni, kifizetéseik e körben esetenként pár millió forint körül járnak. Arra persze, hogy e bolton ne veszítsenek nagyot, kifejezetten vigyáznak: egy-egy kárnál legfeljebb 10 millió forintnyi, évente pedig maximum 50 milliós kifizetést vállalnak egy-egy ügyfél esetében. A standard konstrukción túl egyedi szerződéseikben sem szívesen mennek káronként 25 millió forintos kárkifizetési limit fölé, miközben a biztosítási törvény a biztosítótársaság könyvvizsgálójának személyenként és káreseményenként legalább 100 millió forintos felelősségbiztosítást ír elő. Ebben a könyvvizsgálót és a biztosítót is nevesíteni kell, vagyis egy ekkora könyvvizsgálói felelősségbiztosítás legfeljebb egy könyvvizsgáló személy és vizsgált biztosító kombinációjára vonatkozik. Egyébként káreseményenként 100 millió, illetve évi 200 millió forintos limit fölé az Allianz Hungária sem megy, egyéni könyvvizsgálók viszont évi jellemzően 5 millió forintos kárkifizetésre szerződhetnek.
A hazai Andersennél hevesen tagadják, hogy Budapestet is elérné a houstoni vírus. “Az Enron-ügynek az Andersen magyarországi leányvállalatára nem lesz érdemleges hatása” – jelentett ki Anne Groves, az Andersen Magyarországgal megbízott londoni illetékese. Groves elmondása szerint folyamatosan tájékoztatták a magyarországi céget az Enron-ügy fejleményeiről, amelynek vezetői nem kívántak nyilatkozni a Figyelőnek. Az Arthur Andersen Kft. főbb hazai ügyfelei amúgy a Mol, a Démász, és a Flextronics. Az itteni leányvállalatnak 2001 első felében 3,25 milliárd forint bevétele volt, ebből másfél milliárd származott könyvvizsgálatból. Mint megtudtuk, az Enron-ügyre hivatkozva sem a nagy, sem pedig a kisebb “falatokat” egyelőre még nem énekelték ki a konkurensek a magyarországi cég szájából. Igaz viszont, hogy még a könyvvizsgálóról döntő közgyűlési időszak előtt állunk.
A kisebb cégek – miközben nem sok esélyt adnak annak, hogy az Andersennek sikerül tisztára mosnia magát – nem remélik, hogy bármekkora falat juthatna nekik. “A piacot nyilván a többi négy nagy cég osztja majd újra” – mondja egyikük.
Az ügy egyik tanulságaként többen éppen azt vonják le, vajon szabad-e hagyni, hogy egy piac ennyire koncentrált legyen. A magyarországi könyvvizsgálói árbevétel 70 százaléka a Big Five-hoz folyik be, jóllehet a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának (MKK) 4200 aktív tagja van. Nagy-Britanniában a “nagyok” a piac 90 százalékát uralják, és az Egyesült Államokban pedig az árbevétel alapján kialakult túlsúly még ennél is nagyobb valamivel.
A fentiekből adódóan az öt nagy cég itthon is jókora befolyást gyakorol a szakmai érdekérvényesítés legjelentősebb fórumára, a kamarára. “Az etikai bizottságok piszlicsáré ügyekkel foglalkoznak, miközben a nagy botrányokat egymás közt intézik el a felek” – mondja egy könyvvizsgáló. Tény, hogy a kamarából eddig összesen négy tagot zártak ki, és csak a Deloitte&Touche Postabank-afférja kavart nagy vihart.
Kérdés, hogy a tengerentúlon kirobbant Enron-ügy hat-e – s ha igen, miként – a magyar állam, valamint a Postabank három könyvvizsgálója közötti perre. Bár Amerikában vádemelés még nem történt, a két ügy közös vonása, hogy felmerül a hamis könyvelés gyanúja. Rusznák Tamás, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda partnere – aki a postabankos eljárásban az állam képviseletét látja el – az amerikai hatás “begyűrűzését” ma még nem tudja megjósolni. A Postabank-per felperese mindenesetre 170 milliárd forintos kártérítést kér, mert az auditorok az 1994 és 1998 közötti időszakban megtévesztésre alkalmas mérlegeket hitelesítettek. Rusznák szerint annak nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani, hogy a Prudentia és a Deloitte&Touche mellett éppen az Enron könyvvizsgálatát is ellátó Andersen a harmadik perbe fogott auditor. Eddig egyébként összesen négy tárgyalás volt, de érdemi előrelépésről nem lehet beszámolni, mivel a meglehetősen bonyolult ügyben még a tényállás tisztázásánál tartanak. A per kimenetelétől függetlenül a működési szabályok valószínűleg szigorodnak a piacon. A nemzetközi könyvvizsgálói piac már szeptember 11. óta változásokon megy keresztül, amire az Enron-ügy vélhetően csak ráerősít. A nemzetközi eljárási standardokat januártól kötelezően meghonosító MKK elnöke, Sugár Dezső a könyvvizsgálattal egyidejűleg folytatott, rokon természetű, de egyéb célú szolgáltatások leválasztását jósolja a reformok következő lépéseként. Egyszerre ugyanannak a cégnek könyvvizsgálója és könyvelője ugyanaz a vállalkozás vagy személy már most sem lehet, s ugyanígy egy időben adótanácsot adni és könyvvizsgálatot végezni is tilos lesz a kamara etikai kódexe szerint. A kontrolling, a vezetői tanácsadás, valamint a könyvvizsgálat egyidejűsége viszont már nem kizárt. Ez utóbbiak esetleges összeférhetetlenségét az Egyesült Államokban úgy próbálják feloldani, hogy a könyvvizsgálónak nyilvánosságra kell hoznia: mekkora bevétele származott külön-külön a két tevékenységet illetően az adott ügyféltől.
KizárásokMit nem térítenek a biztosítók:
• Bűncselekményből eredő kárt
• Az összeférhetetlenségre vonatkozó előírások megszegéséből keletkezett kárt
• Az értékpapírok, bizonylatok, számlák ellopásával, eltűnésével, dokumentumok megsemmisülésével kapcsolatos kárt
Nyilvánvaló céltábla lehet az ügyfél és a könyvvizsgáló hosszú távú kapcsolata is. Ebben a magyar hitelintézeti törvény egészen progresszív, mivel a bankoknak ötévente új könyvvizsgálót ír elő.
Az viszont nem valószínű, hogy a vállalatok bizalmukat vesztve könyvvizsgálójuk ellenőrzésére újabb vizsgálatot kérnének. Ilyet amúgy is csak a tulajdonos kívánhat meg, ám nehéz elképzelni, hogy Magyarországon megfogalmazódjon ilyen gyanú. A menedzsmentnek pedig nem érdeke ilyet kezdeményeznie, hiszen a papírok az ő gyakorlatát rögzítik, s a vezetők tárgyaltak az előző könyvvizsgálóval is.
