Bár a Napster kimúltával még mindig virágzik az ingyenes online zenecserebere, új zenei albumok anyagához legálisan gyakorlatilag lehetetlen hozzáférni a hálón. #<#Az internetes muzsika törvényes terjesztésében így egyre többen látnak jó üzletet: a legnagyobb lemezkiadók startup vállalkozásai most előfizetésért kínálják mindazt, amiért más portálokon még ma is megszorítások nélkül lehet hozzáférni.
Az amerikai lemezkiadók szövetségének (Recording Industry Association of America – RIAA) honlapján közzétett adatokból kiderül, hogy a társaságok bevétele 2000 közepe óta 6,2 milliárd dollárról egy év alatt 5,9 milliárdra csökkent, az eladott albumok (jórészt CD-k) száma pedig ugyanebben a periódusban 489 millióról 443 millióra esett vissza. A RIAA szerint mindez egyértelműen a már nem működő Napster vagy a nagyon is aktív Audiogalaxy, a Morpheus és az ezekhez hasonló portálok számlájára írható.
A lemezkiadók 2001 júliusa óta azonban megint nyeregben érezhetik magukat. A Napster ugyanis a wahingtoni igazságügyi minisztérium felszólítása nyomán ekkortól gyakorlatilag nem működik (honlapján tapintatosan közli, hogy a file-ok cserélgetését felfüggesztették) és a jogdíjfizetés nélküli letöltés gyakorlata immár bíróság által kimondva is törvénytelennek ítéltetett. Új kiadványokhoz legálisan megint csak a lemezboltokban lehet hozzájutni. Az online zenében rejlő üzletről azonban már egyik lemeztársaság sem akar lemondani: ennek piacát az IDC amerikai piackutató 2005-re évi 1,6 milliárd dollárosra prognosztizálja. A múlt év végén útnak indított Pressplay és a MusicNet a multik első olyan online próbálkozásai, ahol előfizetési díj fejében kínálják a felhasználóknak a katalógusok tartalmát.
A Pressplay a Vivendi Universal, a Sony és az EMI közös online befektetése. Ez a portál lehetővé teszi előfizetői számára, hogy zenét hallgassanak a netről, számokat töltsenek le, illetve, hogy CD-re írják azokat. A felhasználók havi 9,95 dollárért háromszáz számot hallgathatnak meg, és harmincat le is tölthetnek, a legdrágább csomag 24,95 dolláros ára pedig már ezer dal meghallgatását és további száz letöltését engedélyezi, amelyek közül a felhasználó húszat CD-re írhat – igaz, egyetlen előadótól havonta csupán kettőt rögzíthet ez utóbbi módon. E portálnak jelenleg a legnagyobb versenytársa az AOL Time Warner, a Bertelsmann és az (ugyancsak az) EMI által csak néhány héttel korában beindított MusicNet. Itt 9,95 dollárt kérnek el 100 szám letöltéséért – a CD-írás egyelőre nem megengedett.
Mivel ezek a portálok csak nemrég rajtoltak, eldönthetetlen, vajon gazdaságosan működhetnek-e. “Mivel az ingyenes fájlcsere terjedése a Napster halála ellenére töretlen, az új, korlátozott lehetőségeket nyújtó fizetős szolgáltatások a szinte teljes kínálatot nyújtó ingyenesek mellett nem rúghatnak labdába – véli Gerényi Gábor, az Index igazgatósági tagja.” A Pressplay-n regisztráltak jó része például egyelőre a 14 napos próbaüzemet kóstolgatja. A brit Jupiter Research elemzői szerint mindenestre nagyban ronthatja e site-ok versenyképességét, hogy a szolgáltatások a nagyobb kiadói csoportok mentén szétválnak. Ez azt jelenti, hogy a katalógusok kínálata nem elég vonzó az internetezők számára. “A felhasználót nem érdekli, hogy az előadók mögött melyik kiadó áll” – figyelmeztetnek. Szerintük csak a teljes katalógusokat kínáló, stratégiai szövetségeket kialakító szolgáltatóknak van esélyük arra, hogy megközelítsék a Napster hajdani, naponta több tízmilliós látogatottságát, és besöpörjék a remélt volumenű előfizetési díjakat.
Jó példát szolgáltathatnak minderre a kisebb zenei portálok. Ezek a nagyok árnyékában létező vállalkozások jórészt a korábban fájlcserét ajánló site-ok, a Listen.com, az MP3.com, az Emusic vagy a Vitaminic legálissá változtatott utódai. Gyakran rétegzenét kínálnak, független irányzatok előadóiból válogatnak, kisebb kiadókkal szövetkezve, illetve részben azok tulajdonában tevékenykedve. Jó kapcsolataiknak köszönhetően azonban ezek is óriási zenetárra tettek szert: a fősodortól kissé eltérő indie stílussal végérvényesen összeforrt Vitaminic például saját állítása szerint 374 ezernél is több dalból álló gyűjteményt halmozott fel.
A nagy lemeztársaságok részéről törvényszerű volt a Napster által gerjesztett zenei igényeket meglovagoló vállalatok életre hívása. Tőkeerejüknél fogva és óriási archívumaik birtokában – a tárolt anyagok nagy részét persze továbbra sem teszik elérhetővé – azonban ezek a társaságok lesöpörhetik a piacról a független szereplőket. Így természetes, hogy kisebb online zenei szolgáltatók most fogást keresnek az óriásokon: azt állítják, hogy a kiadók egyeduralomra törnek az internetes zenei piacon. Ezeknek ugyanis egyáltalán nem érdekük, hogy a birtokukban lévő zenei jogokat eladják más, kisebb webes vállalkozásoknak, akik ezek híján képtelenek összetoborozni a megélhetésükhöz szükséges felhasználói bázist. A zenei portálok panaszai miatt az amerikai igazságügyi tárca nemrég vizsgálatot indított az ügyben: azt próbálják kideríteni, vajon a nagy kiadók jogértékesítési gyakorlata nem akadályozza-e a szabad versenyt.
A kutakodás eredményére sokan kíváncsiak, de talán még nagyobb érdeklődés kíséri a Napsterrel kapcsolatos fejleményeket. A portált tavaly megvásárolta a Bertelsmann, s tervei szerint legális és előfizethető szolgáltatásként hamarosan újraindítja. A Napster azóta stratégiai szövetséget kötött a Vitaminickel, s megszerezte a független körökben elismert Matador nevű kiadó katalógusát. Hamarosan tehát megtörténhet, amire sokan már régóta várnak: a Napster működni fog. A fénykorára jellemző napi hatvanmilliós látogatottságot azonban alighanem sohasem éri már el.
