Bizonytalan vállalati kilátások – Fény az alagút végén?

Voltak napok decemberben, amikor a budapesti taxivállalatok a megszokott kiállási idő duplájával tudtak csak címre menni, mert a kocsik nagy része céges ajándékokkal megrakodva cikázott az irodaházak között. A vendéglők sem igen panaszkodhattak, hiszen az évzáró ünnepségek egymást érték. Az év végére többen egyenesen arról számoltak be, hogy 2001 utolsó hónapjában a szokásosnál is nagyobb csinnadrattával ünnepeltek a vállalkozások, ráadásul nemcsak több bort, de jobb márkájúakat is ajándékoztak ügyfeleiknek és partnereiknek.

A látszat azonban csalóka, hiszen a fogadások megnyitó beszédeiben sokkal visszafogottabban fogalmaztak a vállalatvezetők. Az óesztendő sikereit – már amennyiben sikeres volt 2001. – óriási erőfeszítések árán érték el – hangoztatták uniszónóban a menedzserek – bármelyik ágazatot képviselték is. A marketinges vezetők pedig az ünneplő forgatagtól egy kicsit félrevonulva kényszeredett mosollyal ismerték el, hogy a nagyszabású rendezvényt nem utolsósorban azért tartják mégis meg, mert az év második felében a visszavágott büdzsék miatt nagyon kevés lehetőségük volt a kapcsolatok ápolására.

VEGYES KARÁCSONY. Ráadásul voltak olyan vállalatok, ahol teljességgel lemondtak a szokásos dínomdánomról. Magyarország legnagyobb vállalatánál, a Mol Rt.-nél például annak ellenére nem tartották meg a karácsonyi koncertet, hogy a cég vezérigazgatója köztudottan zenerajongó. A 100 milliárdos veszteségen nem talált ünnepelni valót a menedzsment – suttogják a rengeteg problémával küzdő olajtársaság folyosóin.

Ha az elköszönő évet nehéznek értékelték is a cégeknél, az előttünk állót még keményebbnek várják – optimizmusban azonban még sincs hiány. Egységes hangulatról azonban hiba lenne beszélni, hiszen miként a jelenlegi helyzetüket is más tényezők határozzák meg, úgy a kilátásokat is eltérő feltételek befolyásolják. A különbségek sokrétűek: kezdve az ágazati sajátosságoktól, a méreten át egészen a tulajdonosi szerkezetig minden befolyásolja a kilátásokat. Ráadásul e szempontok a vállalatok többsége esetében külön-külön is inkább hátráltató jellegűek, együttes hatásukat tekintve pedig komoly kihívást jelentenek a vállalatvezetőknek.

A legnehezebb helyzetben talán a már említett Mol Rt. van, hiszen tavaly és tavalyelőtt – amikor is az olajiparban a magas nyersanyag- és jegyzési árak miatt az ágazat vállalatai világszerte megtömték pénzes bugyraikat – a magyar integrált energetikai cég a gázüzletágban elszenvedett veszteségei miatt kritikus helyzetbe került. Az egyetlen igazából jó hír az lehetett volna, ha még az óévben megszabadul a koloncként visszatartó gázüzletágtól, ám erre nem került sor. A további terjeszkedéshez azonban szüksége lesz a Molnak 120-150 milliárd forintos bevételre a gázüzletág eladásából. Minthogy azonban az állam vevőaspiránsként lép fel, s az ország választások előtt áll, kicsi a valószínűsége annak, hogy az év első felében pont kerüljön ennek a már évek óta húzódó ügynek a végére.

Így azután a Mol nem tud megbízható prognózissal szolgálni sem a tulajdonosoknak, sem pedig az elemzőknek. Az állam – mint tulajdonos és mint szabályozó – az energetikai vállalatok életét igencsak megnehezíti, bár a másik nagy M betűs cégnél, az MVM Rt.-nél kevésbé ideges a hangulat. Azt azonban, hogy a múlt év után 2002-re is 40 milliárd forintot meghaladó veszteséget prognosztizált a menedzsment, semmiképpen sem lehet az egészséges működés jeleként értelmezni. Minthogy azonban az MVM nem tőzsdei társaság, az ilyen problémákat sokkal egyszerűbben rendezi el egymással a tulajdonos és a menedzsment.

A tőzsde viszont lassan megszűnik a magyar gazdasági barométereként működni, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) vezetőinek optimizmusára már szinte senki sem figyel. Így Horváth Zsoltnak, a BÉT ügyvezetőjének minden konkrétumot nélkülöző közlését, miszerint minden esély megvan új szereplők megjelenésére a parketten, nem igyekszik megerősíteni senki. Igaz, cáfolni sem, de hát a piac szereplői óvatosak, mert az elmúlt két évben súlyos sebeket kaptak, így alapvetően abban érdekeltek, hogy ezek a sebek, ha nem is gyógyulnak, de legalább ne mélyüljenek tovább. Ennek ellenére szakértők véleménye szerint a kibocsátók száma tovább csökkenhet, aminek csak egyik oka a felvásárlások elszaporodása. A másik, hogy a tőzsdére menetel gondolatával foglalkozó vállalkozások földrajzilag távolabbra tekintenek, nem látják értelmét a BÉT-en való jelenlétnek.

SZÁRNYASZEGETT TŐZSDE. A tőzsdén jegyzett cégek számának apadása mellett a forgalom csökkenése a másik kulcsprobléma. Erre pedig egyáltalán nem látni egyszerű megoldást. Pletser Tamás az Erste Befektetési Rt elemzője szerint a mostani “hullagyenge” piacot nehéz életre kelteni. A világgazdaság ismételt fellendülése hathatna jótékonyan a BÉT-re az árfolyamok és a forgalom emelkedése szempontjából egyaránt.

A magyar tőzsdén egyáltalán nincsenek jelen a nemzetközileg húzóerőnek számító high-tech cégek, amelyek globálisan kifejezetten rossz évet zártak tavaly. Magyar leányvállalataik tavaly visszafogottan nyilatkoztak, most, az új év elején a Nokia, az Ericsson és a Microsoft magyarországi vállalata egyaránt növekedésben bízik. A nemzetközileg tevékenykedő vállalkozások mindegyike azt ismételgeti – mintegy doppingolva önmagát -, hogy 2001-ben a világgazdaság és a fejlett technológiaipar elérte a recesszió mélypontját, innen már csak felfele vezethet az út. Ami akár igaznak is bizonyulhat, de a magyar gazdaságban egyre inkább meghatározó iparág szereplőinél az is döntő lehet, hogy a helyi menedzsment milyen eredményekről számol be. Az általános visszaesés közepette ugyanis kulcsfontosságú, hogy a nehezen felépített itteni gárdát egyben lehessen tartani. Felvételről 2001-ben szinte senki nem is álmodhatott, de azt sikerként könyvelték el, ha a létszám szinten maradhatott.

LÉTSZÁMSTOPOK. Tavalyelőtt még tele voltak a lapok az Ericsson Magyarország Kft. álláshirdetéseivel, ám Fodor István vezérigazgató 2001-ben rengeteg energiát fordított arra, hogy ne kelljen elbocsátania senkit. Most még egy fél évig stagnálást vár, amit “át kell vészelni”, a második félévben viszont újrakezdődhet az informatikai szektor emelkedése. Ugyanazt mondja ő is, mint a nagy magasságokból alázuhanó ágazat legtöbb reprezentánsa: a példátlanul gyorsan fejlődő ágazatban, nem lehet tartós a recesszió. “A korábbi, túlfűtött növekedés természetesen már a múlté, de a visszaesés után az iparág kiegyensúlyozott fejlődési ütemet fog felvenni” – mondja Fodor.

Bizakodással tölti el az iparágat az is, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarországnak van mit behoznia az információtechnológia (IT) terén. Ez önmagában nem hozna még komoly megrendeléseket, ám a kormányzat – s vele párhuzamosan az ellenzék is, ami választási évben nem elhanyagolható szempont – felismerte a számítástechnikai befektetések fontosságát. A nemzetközileg rossz passzban levő IT-szakma magyarországi cégei árgus szemekkel figyelték a zárszámadásról folyó vitát, hiszen a nehezedő gazdasági helyzetben az állami megrendelésektől reméltek, remélnek kiutat. Tulajdonképpen elégedettek lehetnek, amit az év végi, év eleji összesítéseikkor nem is titkoltak: a nemzetközi visszaesés ellenére több IT-cég kimagasló utolsó negyedévet zárt 2001-ben.

SPÓROLÓS VÁLLALATOK. A magyarországi nagyvállalatok megrendelései azonban elapadtak, és tőlük 2002. nagy részében sem várnak javulást a számítástechnikai cégek kereskedői. Ezt az indikátort komolyan kell venni, hiszen itt nap mint nap szembe kell nézni a prognózis hibáinak a hatásával. A szakma egyöntetűen azon az állásponton van, hogy a költségvetési szervek megrendelései mellett még a kis- és középvállalkozó szektor bizonyulhat komolyabb vásárlónak. Jellemző a világ legnagyobb szoftvercégének, a Microsoftnak a példája, amelyik elégedetten zárta a tavalyi évet. “A csökkenő vagy stagnáló teljesítményű cégek között nőtt az árbevételünk és a nyereségünk, méghozzá a terveket meghaladó mértékben” – mondja leplezetlen elégedettséggel Gaál Péter, a Microsoft Magyarország Kft. marketingigazgatója.

Különbség van persze e szektorban is azok között a vállalatok között, ahol csupán értékesítési tevékenységet végeznek, illetve ahol gyártás is folyik. A magyar gyártási kapacitás e szektorban nem a honi, de még csak nem is a regionális igényeket hivatott kielégíteni. A globális kereslet sok itteni gyártóbázis sorsát határozza meg, ám 2001-ben a pozitív hírek domináltak, új gyár építésébe fogott például a Samsung, s a Microsoft az Xboxok két összeszerelő üzemének egyikét szintén Magyarországra telepítette. “A világgazdasági recesszió nem érintette az Xboxok hazai gyártását, hiszen a játékkonzolok eladása az amerikai, nyugat-európai és japán családok vásárlóerejétől függ, márpedig a makrogazdasági válság a családok életszínvonalát eddig nem befolyásolta” – véli Gaál Péter.

BIZAKODÓ BANKÁROK. A gazdasági élet lázmérőjeként is felfogható bankszektor kicsattan az egészségtől. Mértéktartó vélemények is legfeljebb a profit kisebb mértékű visszaesésével kalkulálnak. A baj csak az, hogy a bankszektor sikerei – az első háromnegyedévben 26 százalékos átlagos hitelállomány-növekedést mutattak ki – főként a lakossági üzletre vezethetőek vissza. A lendületes lakossági pénzintézeteknél – ahol életszínvonal-emelkedéssel, a keresetek és a megtakarítások növekedésével számolnak – még a hitelállomány megduplázását sem tartják elképzelhetetlennek.

A vállalatok hitelezését illetően már óvatosabban fogalmaznak a pénzvilág képviselői, itt kevésbé látják biztosítottnak a tavalyi növekedési ráta megőrzését. Kisbenedek Péter, az Erste Bank vezérigazgatója, szerint összetett a kép. A hazai tulajdonú cégek kilátásai például viszonylag kedvezők, mert az általuk előállított termékek oly elenyésző arányt képviselnek a világgazdaságban, hogy azoknak piacot szerezni nehéz helyzetben sem tűnik reménytelennek. Ugyanakkor a külföldi tulajdonban álló, most jól működő vállalatokat könnyedén magával ránthatja a recesszió sújtotta anyacégek csődje.

Másképpen látja a helyzetet Széles Gábor, a Munkáltatók és Gyáriparosok Országos Szövetsége elnöke, aki szerint elsősorban a nemzetközi piacra termelő magyar tulajdonú vállalatok kerültek 2001 folyamán nehéz helyzetbe. A multik leányvállalatai komoly támogatást remélhetnek anyacégeiktől, a magyarországi kis- és középvállalatoknak pedig az állam nyúlt a hóna alá, például a Széchenyi-tervvel. A magyar tulajdonú “nagyok” azonban csak minimálbér-emelést és forinterősödést kaptak, így romlott versenyképességük a világpiacon, ahol a recessziós hangulat miatt amúgy is élesedett a verseny.

Persze nemcsak a kormány intézkedési miatt kerülhettek nehéz helyzetbe a magyar vállalkozások. A külföldi megrendelők gondjai a magyar beszállítókat is elérték, így a globális nehézségei miatt sorsdöntő lépésekre vállalkozó Hewlett-Packard szemszögéből csak egy aprócska lépés volt, hogy keletebbre helyezte a nyomtatóihoz szükséges műanyag beszerzését. A magyar tőzsde egyik fontos társasága, a Pannonplast számára viszont óriási űr keletkezett az így kieső megrendelés miatt. Az sem teljesen kizárt, hogy a meggyengült cég egyik konkurense irányítása alá kerül.

A magyar lakosság egésze azonban a fenti problémákból keveset lát, hiszen az általános helyzet tavaly egyáltalán nem romlott, inkább javult – ezt mutatja a bankok hitelállományainak alakulása is.

Recesszió tehát nincs Magyarországon, de 2002 kritikus évnek ígérkezik. Azok az ágazatok, amelyek révén a magyar gazdaság kapcsolódik a világpiacokhoz, nehéz helyzetbe kerültek tavaly. Az a feladat és egyben az egyetlen kitörési lehetőség, hogy a még mobilizálható szellemi kapacitásokat bevonva, a tudásintenzív iparágakra specializálódva kivédjük a nemzetközi megtorpanás hatásait. A gazdaság átalakításának második fázisa elkezdődött.